Ki van jelölve a helyed

Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. jan. 23. 12:08

Elcsüggedtél? Úgy érzed, hogy céltalanul, „csak úgy” vagy a világban, hogy csak telnek a napok egymás után monoton, hogy semminek semmi értelme, mert úgyis a fekete föld a vég?

Teremt-e a Hatalmas, a Mindenható ok nélkül bármit is? Csak emberi okoskodás, presztízs, a rangsor, a mérlegelés: Istennél a csavar épp olyan fontos, mint az egész szerkezet. Ha a kiscsavar nincs a helyén, nem működik az EGÉSZ, nem működik olajozottan semmi.

Nem több az egyik a másiknál, terv van vele. Istennek terve van Veled!

Nincs különbség. Körbenézünk, s azt látjuk, boldogságunkat nem a külső máz, a méret, a pompa, a fokozat határozza meg: boldogság, azaz Istentől rendelt béke akkor lesz a mienk, ha a helyünkön vagyunk, a vezetett utunkon. A világban mindenki pénzt és hírnevet akar, na és a boldogságot. Ám kevesen hiszik el azonnal, mindez akkor lehetséges, ha az Istentől rendelt helyünkön vagyunk: eladóként, orvosként, portásként, takarítóként, tanárként... Isten személyre szabottan nekünk gondolta el.

Istennek Rád van szüksége, és pont ott, ahova állított, különben nem állított volna oda! Ha pedig lépned kell, akkor indulj! Szólj hozzá, hallgasd Őt, válaszolni fog! Isten az engedelmességet tudja megáldani, áldások is ebből fakadnak!

„Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.”
(Bódás János)