Személyre szabott út

Vannak helyzetek, amikor nem feltétlen értjük, mi miért történik velünk. Pláne azt nem, hogy miért kell annyi szenvedésen, nehézségen, lelki megrázkódtatáson végig mennünk.

Meggyőződésem, hogy van egy felsőbb hatalom, aki gondot visel rólunk, Ő életünk Ura, akire feltétel nélkül mindenkor Rá bízhatjuk magunkat. Bizonyosságom van arról, hogy minden ember számára adatott egy személyre szabottan elgondolt út. Egy út, ami csak neki teremtetett. Itt, e földi létben azonban sok lehetőség hívogat, temérdek út áll előttünk, kecsegtet, hív, nagyszerűt ígér, pedig csak egy járható. Az a "sokféle" lehetséges, hogy simának, csábítónak tűnik, de ha nem a miénk, bármilyen csodásnak mutatkozik, csak döcögni fogunk rajta, vonszoljuk magunkat, eredményeket várva. S van egy olyan út, ami először lehet, hogy akadályokkal telinek bizonyul, de ha a teremtő Isten maga készítette el részünkre, akkor az bármilyen hepehupás is az elején, azon nem utazni fogunk, hanem egyenesen szárnyalni.

S a gondok? A nehézségek? Ha tudjuk, a teremtettségi rendet, s ha a helyünkre állunk, s az Isten email-jét olvassuk, azzal töltjük meg szívünket, fejünket, az Ő igéje lesz számunkra a zsinórmérték, akkor mindig biztosan tudhatjuk, könnyek között is, hogy a vihar romjai mögött az Ő szent arca rejtezik.

Természetesen az ígért bővölködő, áldott életet lehetőleg tegnapra szeretnénk, s úgy, ahogyan mi gondoljuk el. A tapasztalatom viszont az, hogy Isten elkészíti az Ő áldásait az életünkre nézve, s nagy különbség van aközött, hogy az én terveimre kérem Isten áldását, vagy az Ő tervét kérem el az én életemre áldásként. 

S természetesen ki ne szeretne nyugodt, mindenféle terhektől menetes életet? A válasz kézenfekvő. Azonban az is tapasztalatom, hogy mi a csodálatos kert gyümölcsfái mindig metszve leszünk. Ha hervadni, lankadni látszunk, akkor azért, hogy felébredjünk, s ne elszáradjunk, hanem kezdjük el betölteni a rendelt feladatunkat, mert nem korhadó fának, de nem is díszfának teremtettünk, ha pedig gyümölcstermő életet élünk, akkor azért, hogy még gyümölcsözőbbé lehessünk. A metszést nem ússzuk meg.

És ezzel együtt sokszor érezhetjük azt is, hogy az élet nem igazságos. De azt tudhatjuk, hogy Isten elküldte Fiát, Jézust, aki maga az igazság. Ő az út és az élet. Általa, vele szabaddá lehetünk, ha az Ő igazságát értjük meg, akkor a múlt batyui okozta terhektől szabadok lehetünk, nem a mi igazunkat keressük többé, hanem Isten tervét az életünkre.

Tapasztalatom, hogy ha Isten a helyére kerül, helyre kerül minden más az életünkben. Ha önképünket az élő Isten ismeretére alapozva határozzuk meg, s gondolataink összhangban lesznek Isten szavával, akkor kimondhatatlan boldogság birtokosai lehetünk, esélyünk lesz megérteni a lényeget. Ez azt jelenti, hogy egyet említsek a sok közül példaként: nem értékeljük túl magunkat, de nem is ragadunk helytelen bűntudatban, hanem elhisszük Isten életünkre vonatkozott igazságait. Azt is, hogy ha megbánjuk bűneinket, akkor azt Ő messzire elveti, s nem emlékezik meg erről. Helyes bűnbánat után, újat lehet kezdeni, tartozás mentesen. Jézus hív, a Lélek tanácsol.

Ilyen egyszerű lenne? Van, akinek pont ez nem egyszerű: elhinni, hogy ennyi. Énállapottá tenni életünkben Isten kijelentését, igazságát. Mert mi emberi módon gondolkodunk: a bűnt szeretjük, a bűnöst nem. Illetve árnyalhatnám: megszóljuk, megítéljük, kinevetjük. Az is lehet, hogy nem direkt, csak bűnre hajló természetünk, a test kívánsága erre szólít. Ám az Isten szerinti gondolkodás másra hív. Mert Isten a bűnt utálja, a bűnös embert szereti.

Rajtunk is múlnak Isten áldásai. Pontosabban a megvalósulása. Az örökéletünk felől bizonyosságunk lehet, de Ő már itt gazdag életre hív. Kegyelemből. Akadályozzuk az Ő tervének megvalósulását emberi gondolatainkkal, vagy ráállunk az Ő igéjére?

Hiszem, hogy okkal teremtettünk, hiszem, hogy Istennek bűneinkkel sincs nehezebb dolga, mint jó tetteinkkel, s hiszem azt is, hogy mindent jóra vezet. Ahogyan azt is hiszem, hogy egy nekem személyre szabott utat készített, már anyám méhében elhívott, s azt pedig bizonysággal mondhatom, hogy minden erőm tőle van.

Nem a másik életét kell élnünk, ma ez oly divatos: egy trend után menni; aggodalmaskodnunk sem kell, ha Isten titka a miénk. Vezetett, előkészített utunk van. Lehet, hogy azt gondoljuk a széles út nagy lehetőségeket rejt, de tapasztalatom szerint a személyre szabott keskeny ösvény messzebbre visz. Van, hogy napfényes ez az út, s van, hogy esőáztatta úton dagonyázva járunk úgy érezve, hogy minden erőnk elhagyott, de olyat még nem tapasztaltam, hogy ha a Gondviselőmre néztem, az akadályból ne áldás lett volna. Az emberi megoldás bukás, Isten útmutatása: áldás.

"Úgy tapasztaltam, hogy az emberi élet alján rend van. S mert az emberi élet a Teremtés legbonyolultabb megnyilatkozási formája, valószínű, hogy máshol is rend
van, a kezdetlegesebb és egyszerűbb létezés világában is, a kőzetek, mosómedvék,
hüllők és a bolygócsillagok természetében is. Mindenben rend van, a dolgok eljutnak
hozzánk, akkor is, ha ujjunkat sem mozdítjuk, s rend van abban is, hogy időnként
mozdítjuk ujjunkat, vagy lelkünket a célból, hogy a dolgok eljussanak hozzánk, mi
eljussunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, gondolatokhoz, melyekhez személy
szerint, elodázhatatlanul közünk van. Mindebben rend van, ebben hiszek.
De hiszek abban is, hogy e rend mögött szándék is van, melyet nem ismerek. Nevezd, ahogy akarod. Én Gondviselésnek nevezem. Ez a szándék törődik velem, személyesen, büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenőriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban, felhasznál. Aki ezt nem
érzékeli idővel, vaksi és süket. Minden mögött a Gondviselés van: ebben is hiszek." (Márai: Füveskönyv/ A Rendről és a Gondviselésről)