Bűntudat, érzékenykedés kontra bűnbánat, érzékenység

Nagy igazság, hogy az igazi istentisztelet a templomkaput elhagyva kezdődik, s ne legyen kétségünk, hogy a gonosz mindent megtesz, hogy értéktelennek érezzük magunkat, bűntudatba sodorjon, s elérzékenykedjük a történéseket, vagy még rosszabb, a feltételezéseket.

Mert a bűntudat, az értéktelenség érzése, az érzékenykedés fókuszában a jó palástjába burkolt önérzetesség, egó áll, aki dominál.

Helyette sokkal inkább a helyes bűnbánattal, az értékes vagyok érzéssel és az érzékenységgel van dolgunk.

Bűnbánat: amikor nyilvánvalóan hibázom, megbánom, megvallom az Úr előtt, ha van érintettje rajtam kívül, attól bocsánatot kérek,s utána elengedem - és ezt halálosan komolyan kell venni. Ami ezen túl van, mardos, békétlenít, nyomorilttá, rabbá tesz.

Istenre nézve tudom csak megérteni, elfogadni, hogy drága, értékes vagyok minden külső érdem nélkül, egyszerűen azért, mert Ő, a Teremtő alkotott.

Érzékenynek lenni nagy áldás, mert megértően tudunk állni egy személyhez, egy problémához, át tudjuk érezni irgalmasan az ő helyzetét, ám ha érzékenykedünk, annak fókuszában mindig a nagybetűs "én" áll, s sorolja, mert bedől a sátán apró féligazságainak, hazugságainak, hogy "rólam nem vesznek tudomást", "én csak kis csavar vagyok", én..., én... Nagyon veszélyesek a kontextusából kiragadott mondatok, feltételezések, "pletykák." Nincs "szent pletyka".

Isten igéje világosan beszél: az igen igen, a nem nem. Ha kétségünk van, azt pedig meg ell kérdezni az érintett személytől. Ilyen egyszerű. Ennyire rövid. Vigyázat az elme kész harctér lehet, pláne, ha a bombáknak bedőlünk!

Nézzünk ma is az Élet Urára, s ne hagyjuk, hogy vélt vagy valós érzéseink, gondolataink homályossá tegyék objekítvünket, hanem engedjük, hogy az élő, tisztavízű forrás által mosott lencsénk lehessen a fókusz.

/A kép forrása: internet/

érzékenykedés = egy személy minden történést, lelki folyamatot ( a másik szomorú nézését, bánatot..) magára vesz. Értsd: sértődékeny, mégpedig úgy, hogy nem tájékozódik az objektív körülményekről, tényekről, minden szubjektíven értelmez a saját szűrőjén, s érzéseit nem helyezi Isten szűrőjébe.