Boldogságlánc

A boldogság nem szerzés, mértékegysége nem a forint, nem az euro.
A boldogsághoz nem kell indok, belülről fakad.
A boldogság egy állapot, döntés kérdése.
A boldogság egy döntés, lényeglátás kell hozzá.
A lényeglátáshoz jó szemüveg, az áldott, a felfelé „dioptriás”, tiszta.
A jó szemüveg felvételéhez felismerés, hogy valami hiányzik, ott benn, a legmélyén.
Az űr felismeréséhez, mely mindannyiunkban ott van, őszinteség. Magunkhoz. Is.
Az őszinteséghez helyes önismeret.
Az önismerethez helyes istenismeret.
Az istenismerethez hit.
A hithez hallás.
A halláshoz Isten igéje.

Az űrhöz az Úr.
Az istenismerettől a boldogságig.

Miért is tenne a kevés, a tökéletlen környezet boldoggá, ha nem tudom, ki vagyok, hova tartok? Akármennyi lesz, a hiány, a még több lesz a fókuszban. Rab, lázadó, elégedetlen, érzékenykedő élet.

Miért is gondoljuk, hogy a több boldoggá tenne, ha a kevésért nem tudunk hálásak lenni?

Más szemüveg, a fordított kell a boldog élethez, mint amit a ma világa diktál: a ’szerezz, a fogyassz, a vásárolj, az érezz’.

Hűség, remény, hit, kitartás, alázat, állhatatosság, fegyelem.

Hűnek lenni a kevésen, hogy több bízatassék ránk. Akármennyi adatik, a hála, a megelégedés lesz a fókuszban. Szabad, megelégedett, érzékeny, boldog élet.