Lassú csiga dombra mászik

A cserepes virágok közül különösen nagy kedvencem az orchidea, a törperózsa, a színes kála, de folytathatnám a kertbéli muskátlival, vinkával. Felsorolnom is nehéz lenne, hisz mindegyik gyönyörűen pompázik a maga idejében, ha megkapja a szükséges tápanyagot, fényt, szereti a helyét. Mert mindegyiknek más az igénye: az egyik sok fényt igényel, míg a másik kevesebbet, az egyiknek speciális, a másiknak savas, a harmadiknak sima fekete földre van szüksége. A vízigényük is különböző: a nagy szárazságban, van hogy kétszer locsoltam a szomjasabbakat, s van, amelyik hetente egyszer megelégszik, ha nyakon öntöm. Ha nem követem az „ápolási napló” rendjét, vagy összekeverem, akkor bizony kókadozik, erőlködik, s mivel nem az igényeinek, az egyedi teremtettségének megfelelően táplálom, nem virulnak. Oh, pedig gondolhatnánk: virág, virág! Nem mindegy neki! Kap vizet, és kész.

Ha Isten ilyen különös gonddal alkotta meg a növényeket, mennyivel inkább teremtette különös gonddal az embert.

Ezen tűnődtem a napokban. Két fiúgyermekünk, ha lehet, szinte mindenben különböző. De nem megszokott módon, hanem nagyon! Egyszer valaki azt mondta, a nagyobbik tiszta apja kívülről, belülről az anyja, a kisebbik pedig fordítva. S valóban.
A sor pedig hosszan folytatható. Egy alomból valók, de teljesen egyedi jellemzőkkel. Sosem tudtam azt mondani: „Fiúk, menjetek ki focizni!” Ha kimentek az udvarra, az egyik azonnal focizott, ha nem volt játszótárs, akkor is, kapura rúgott, edzett, a másik pedig gyűjtötte a különböző kütyükkel és nagyon komoly felszereléseivel a bodobácsokat, a hangyákat, s komoly kísérletezésekbe kezdett.

Bálint a mai napig minden kerek tárgyat vagy, ami a földön található „leszerel” vagy kicselez, Csanád pedig mindennek keresi az okát, kutatja a belső szerkezetét, de a képletét legalább. Alig volt 7 éves, amikor a karácsonyi sütögetés közben furcsállta, hogy még sosem érdekelt engem, mi a szódabikarbóna képlete. Valóban nem. És a tefloné sem.

Az elmúlt 17 év alatt számtalan különbözőséget vettünk már számba, igen gyakran jót nevettünk.

A legutóbbi napok termései közül pár: téli cipőt ugyanolyat néztek ki, mustár és fekete színben.
Az óviból hazafelé jövet az esti fényekben nézelődtek, s annak rendje , módja szerint mindenki egyszerre beszélt, most csak a fiúk: „Nézd Édesanya, ott egy menő étterem, milyen elegáns így kívülről is!” A másik gyermek ugyanabban a pillanatban a kocsi másik feléről az utca másik oldalára néz meredt szemmel: „Oh, milyen gyönyörű annak a templomnak a színes ablaka, így esti fényben még sosem láttam.!”

A hazafelé út kb. 15 perc, kiváló alkalom, hogy a napi beszélgetéseinket gyarapítsuk. Valahogy szóba került, hogy ki hogy tanulta meg a római számokat: Mindkettőnek úgy tanították, hogy jegyezze meg a „Lassú csiga dombra mászik.” mondatot, a kezdő betűk sorrendben a római 50, 100, 500,1000. Csak a napokban tudtam meg, hogy nagyfiam, aki a műszaki világ, az autók és a foci nagykövete, ezt is lefordította a saját nyelvére: LCD-m. E az ő világa, neki így logikus.

Bálint elköteleződése az autók és a technika felé veleszületett adottság, úgy érkezett e világba, hogy berregett, s a legapróbb csavartól a luxusmárkáig ismeri az autókat. Az Autós magazin jár neki havi rendszerességgel. Amikor fellelkesedett a kézilabdaválogatott sikerein, beírattuk a foci mellett kézire is, de 1 hónap után abbahagyta, mert mindig lábbal akarta leszerelni az érkező labdát. Kishúgát boldog örömmel tanítja a sport szeretetére, kiképzést kap a technika területén is.

Csanádnak saját rendelője van a szobájában, az orvosi műszerboltban már ismernek, mert rendszerint valami újabb kívánság szükségeltetik az orvosi szobába. A természet nagy rajongója, a kémia, fizika, biológia mellett elköteleződött. Magyrország és a világ látnivalóinak megismerése egyik hobbija, így ő a család élő lexikonja. A National Geographic jár neki heti rendszerességgel. Johanna ismereteit rendesen fejleszti, ennek köszönhetően alig 3 évesen jól kezeli a térképet, s kéri, hogy valami új kísérletet végezzenek el.

Fiúk, fiúk. Más víz-és fényigénnyel. Isten egyedinek, megismételhetetlennek, különlegesnek teremtett, okkal! Célja van veled, velem, velük, velünk.

De közös bennük: a gyökér, az éltető víz. Közös a szeretet, az elismerés utáni vágy, a motiváció. Mindkettőnek nagyon nagy szíve van, szép az énekhangjuk, érdeklődők, kedvesek, szívesen beszélgetnek, vendégszeretők, kitartóak, hűségesek, s ami a leglényegesebb: szeretik az Urat!