ünnep

Tegnap testvéreinknél, egy nagyon kedves családnál jártunk, ahol a kicsi lánykának, Katának a születésnapját ünnepeltük közösen. Volt nagy izgalom, lufi, torta, meglepetés, áldás. Johanna, aki napok óta várja, már csak 9-et kell aludni, hogy végre elkövetkezzen az ő nagy ünnepe, furcsállta, hogy másnak (családon kívül) is van születésnapja. Egy újszülöttnek minden új. 

A képen egy 3 éves kislány, egy majdnem 4 éves nagylány (idéztem) látható. Anyukájuk pedig 34 illetve 43 évesek. Szép az élet.

Egymás mellé szerkesztve e két fotót, leültünk, s néztük, hosszasan. Azon gondolkodtunk Nándival, csendben, magunkban, melyik a szebb? Ki ne vágná rá azonnal, az első. Pedig egyikőnknek sem ilyen egyértelmű. Nándi azt mondta, az elsőn a szépségtől sugárzom, a másodikon az élettől. Én azt mondtam, az első Nándit szerettem meg, de most már a másodikat szeretem, ő az igazi. Fiatalságból középkorú felnőtt, de örök fiatal, sötét hajból világos, tiszta, sebhelymentes arcból ráncos, mégis sima arc, éles látásból szemüveg s még élesebb látás, külső szépségből inkább belső.

Nincs rá szó, mert ügyetlenek a szavak annak kifejezésére, milyen lélekápoló, szeretetteljes, csodálatos, megnyugtató, felemelő..., egyszerűen autentikusan leírhatatlan érzés, amikor a legkedvesebb angyali kislányhangon megszólalnak a lenti sorok. Nézi minden rezdülésemet, áhítattal imádkozik, de a hunyorgásból fel-felpislant, majd simogató, lágy hangjával édes kis ajkán elevenné lesznek Zelk Zoltán gondolatai:

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék teneked.
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet!

Oly jó a testvéreknek együtt...

Hálaadó visszatekintés, reménnyel teli előretekintés.

Méltóságteljes ünnep, felszabadult, örömteli családi együttlét. 

2018. május 04.- ünneplőben kelt fel a nap, még a virágok is daloltak.

Nem rég volt 2000 tavasza, csodálatos ünnep: Bálint születése, s egy csettintésre eltelt 18 esztendő. Hálát adok, Uram!

A mostani májusról pedig beszéljenek a képek. (Ld. lenn is; egy képre rá kell kattintani, és lapozható)

A nap, amikor minden másként alakul…Másként, és mégsem vagy mérges, ideges, feszült, mert már kezded kapizsgálni a lényeget.

Egymás után sorban másodpercnyi különbséggel szólalt meg 3 „ébresztőórám”: a „Jó reggelt, Anyukám, kérek sésen kakaót!” után maximum hangerőn felharsant a telefonomon a ’Nincs szó!’ (Kormorán), ahogy Johanna hívja, és stafétaszerűen a „Boldog házassági évfordulót, Kincsem!” felkiáltás.

1. Bárány
A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett.

Virágvasárnap vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

Tegnap hazahoztuk a kórházból, icipici baba volt. Aludtunk egyet, mert a szülésben , az éjszakázásban kicsit elfáradtunk, de nem gondoltuk volna, hogy újra március 8-ra ébredünk. Így szaladt el a 18 év, egy szempillantás alatt.

S mit álmodtunk e rövidnek tűnő idő alatt? Örömet, hálát, óvó atyai kézben lévő nehézségeket megoldásokkal, kegyelmet, hálát – az élő Istent! Kértünk szépet, s kaptunk. Nem kértünk bajokat, s javunkra fordíttatott. Ezen is, azon is az Úr neve dicsőült meg!

Boldog ünnepnapok, a szokásosnál kicsit intenzívebb hétköznapok. Sok élmény, vendég, érdekesség. Nem maradtunk híján gyerekpoénokból sem, amire persze babalányunk azt hiszi, úgy természetes.

Bár már mindenki karácsonyra készülődött, Johanna örömmel énekelgette játék közben, magáról megfeledkezve a Mikulás-énekeket, melyek közül családi kedvenccé lett a: „Télapó itt van, (h)Ó a csudába!” kezdetű átírt változat.

Természetesen egy kis gyermek többször kéri, hogy meséljünk neki, a meserepertoár a Csiberózsikával bővült a két ünnep között.