Az aradi tizenhármak feltételezett utolsó mondatai

A magyar köztudatban az alábbi mondatok sokáig mint hiteles, a vértanúk által kivégzésükkor valóban elmondott szavak éltek. A valóság az, hogy e mondatok később, stílusuk alapján a 19. század vége körül, ismeretlen szerző által elképzelt mondatok.

A kivégzés napjáról számtalan, sok esetben a szemtanúk által lejegyzett feljegyzés és visszaemlékezés maradt fenn, azonban ezek egyike sem említi e mondatokat, szerintük a vértanúk némán mentek hóhéraik elé.

Nem idézi e mondatokat Gracza György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története című,[6] 1894-ben megjelent monumentális, öt kötetből álló munkája sem, aki pedig a kivégzés előtti éjszakát és a kivégzés napját percről percre, szemtanúk visszaemlékezéseit felhasználva közli.

A költött mondatok akár igazak, akár nem, megrenditően szépek.

Aulich Lajos
(1793–1849) német, honvéd tábornok
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”

Damjanich János
(1804–1849) szerb, honvéd tábornok
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Dessewffy Arisztid
(1802–1849) magyar, gróf, honvéd tábornok
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő
(1799–1849) örmény, honvéd altábornagy
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Knezić Károly
(1808–1849) horvát, honvéd tábornok
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Láhner György
(1795–1849) német, honvéd tábornok
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Lázár Vilmos
(1815–1849) örmény, honvéd ezredes
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Leiningen-Westerburg Károly
(1819–1849) német, gróf, honvéd tábornok
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Nagysándor József
(1803–1849) magyar, honvéd tábornok
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Poeltenberg Ernő
(1808–1849) osztrák, lovag, honvéd tábornok
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Schweidel József
(1796–1849) magyar, honvéd tábornok
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” *

Török Ignác
(1795–1849) magyar, honvéd tábornok
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” *

Vécsey Károly
(1803-1849) magyar, gróf, honvéd tábornok
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

Forrás: A tizenhármak/Wikipédia