öröm

1. Ebédnél rövid párbeszéd:
- Olyan hangulatos a református temetőben sétálni, csöndes, zöld, olyan otthonos.
- De szellemes vagy!

2. És egy másik rövidke:
- Sebtiben gyere le az asztalról!
- Johanna, tudod mit jelent a sebtiben?
- Igen: gyere le az asztalról!

Férjem a középiskolai éveinek egy részét Pannonhalmán, a bencéseknél végezte. (Ez a történet is megér egy misét, majd később, biztosan hosszabb írás lesz.) Csak jót, szépet hallottam tőle ezekről az évekről, a tanárokról, a mesterekről, a tudás szélesítésének megannyi lehetőségéről.

Az érzelmileg érett ember 15 jellemzője:

1. Rugalmas, nyitott, a gondolkodási sémák sokszínűsége jellemzi;
2. Magas a stressztűrő képessége;
3. Nem érzéseik, érzelmeik irányítják viselkedésüket, s állásfoglalásukat sem ez határozza meg; tud túllátni egy sérelmén;
4. Objektív értékelés; tud tanulni hibáiból, belátó, megbocsátó;
5. Tiszteletben tartja a különbségeket;

További mosolycsalogató érdekességek a mindennapjainkból, közkívánatra (és ezúton is köszönöm a sok érdeklődést, biztatást):

- Johanna, te most ki vagy?
- 'Valerina vagyok, látod, hogy tudok táncolni?'
- Igen, nagyon ügyes balerina vagy!
- 'És most játsszunk Anyukásat!' – Johanna Anya szerepében: ’Én nagyon közbe (=büszke) vagyok Rád, baba!’

Kedves Barátaim, Ismerőseim! 

Szemlélődöm, tűnődöm, s gondolataim kavarognak: látjuk-e a lényeget? Beállunk-e az őrhelyünkre, s tesszük-e a ránk bízott dolgokat? Szóval a lényeget…

Az ország egy kisebbik része most szomorú, mert mást remélt, a másik, nagyobbik része pedig örül, mert reménysége valóra vált. Úgy tapasztalom, hogy a csalódottak is legalább kétféleképpen reagálnak:

 1. Tartsuk tiszteletben egymás különbözőségeit, s ne akarjuk a saját képmásunkra formálni a másikat, hisz nem véletlen az a másság! Persze, idő kell az összecsiszolódáshoz, de fontos tudni minden esetben, hogy a különbségekben semmi rendkívüli nincs, hiszen férj is és feleség is más mintát, szokásokat hozott a házasságba. Kifejezetten örülhetünk különbözőségünknek, egyediségünknek!

2. Természetesen szükséges az alkalmazkodás, egymás elfogadása, ebben pedig mindenkor segítő motor: a türelem.

 „A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak, és még egyszer megpróbálták.” (Dennis De Young)

Az öröm egy pillanat. A boldogság egy állapot.
A boldogság egy döntés, a keserűség is az. Az öröm ráadás.

Istentiszteleteken, összejöveteleken mások által írt, nyomtatott igekártyákat szoktunk kapni, mindig nagy örömmel tölt el. Olvassuk is naponta Isten hozzánk intézett üzenetét. Sok mindent el lehet mondani, de most a legfontosabbat: ez nem egy olvasmány, nem egy írás számomra, hanem Isten személyre szóló üzenete nekem. Pont nekem, az adott élethelyzetemben, az adott körülményeimben: a boldogságban, a némaságban, a viharban. Ezekből néhányat, amit a héten kaptam:

Bálint fiunk egyik kedvenc időszaka volt az elmúlt években az érettségi szünet. Nem tudom, az idén is az lesz-e?

Tegnap még a bölcsőben, holnap a vizsgabizottság előtt. De mindig derűs, lelkes, optimistán, boldogan néz a jövő elé!

Szeretjük ezeket, a legújabb fotóit is. A tablóképeket.

„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Habakuk 2,1)

Habakuk nevét sokan ismerhetjük a rajzfilmek egyik koronázatlan királyából, Micimackóból, ugyanis Malacka sokat emlegeti ’szent Habakuk’-ot, de hallhatjuk a hétköznapi életben töltelékszóként, amikor rácsodálkozunk valamire. Valószínűleg érdekes hangzása miatt lett ilyen szerepe a nyelvhasználatban.

Pedig valójában egy viszonylag rövid, de nagyon tartalmas, bátorító ószövetségi könyv, szerzője maga a próféta: Habakuk.