Májusi gyerekszáj, avagy a szívünk szótárával hallunk

További mosolycsalogató érdekességek a mindennapjainkból, közkívánatra (és ezúton is köszönöm a sok érdeklődést, biztatást):

- Johanna, te most ki vagy?
- 'Valerina vagyok, látod, hogy tudok táncolni?'
- Igen, nagyon ügyes balerina vagy!
- 'És most játsszunk Anyukásat!' – Johanna Anya szerepében: ’Én nagyon közbe (=büszke) vagyok Rád, baba!’

Csanád fiunk rendíthetetlen vággyal kísérletezik, naponta. Egyik délután a kávézgatás közben 2 kémcsövet, fura színűt rázogat, és azt kérdezi:
- ’Egy jó református ilyenkor mit énekel?’
- Fogalmam sincs – válaszoltam.
- ’Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel…!’ (RÉ.463.)

A minap a Főtéren sétáltunk. Babalányunk újra felfedezte a köveket, és ott araszolgatott. Mondtam neki:
- Csak ügyesen kislányom, mindig a keskeny úton járjál!
- 'Jó, Anyukám, a kecskeúton megyek.'

A hétvégén egy nagyon kedves család látogatott meg bennünket. Gyermekeik közül a legkisebbnek nagyon tetszett egy daru, amit még Bálintnak vettünk 17 éve immár. Johanna az esti mesénél kérdezősködött:
- 'Hol vettétek a darut?'
- Ó, kislányom, már nem emlékszem, annyira régen volt.
De annyira kérdezte, érdeklődött változatlan intenzitással és lelkesedéssel, hogy azt feleltem:
- Bizonyára az Alföldben!
- 'Tényleg? Énekeld el nekem éjszakára az ’alföldet’!'
- De az melyik ének, én nem ismerem – válaszoltam szabadkozva.
- 'De ismered.'
- Én biztosan nem.
De addig erősködött, hogy megkértem, énekelje el nekem. Idézem: ’...a földet és mindeneket…’
Nem biztos, hogy mindenki ismeri ezt az áldást (Református énekes könyv 134/3. vsz.): „Megáldjon Téged az Isten, a Sionról kegyelmesen, ki teremtette az eget, a földet és mindeneket!”

Mindenki azt hall, ami a szívében, a szótárában van.
Ez az aktuális kedvencünk.

És a két említett énekünket ajánlom meghallgatásra szeretettel, nagyon szépek! https://www.youtube.com/watch?v=nxx5f8tFwYg , https://www.youtube.com/watch?v=zdO9D_bQJG8 - Katt!