Őrhelyemre állok

„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Habakuk 2,1)

Habakuk nevét sokan ismerhetjük a rajzfilmek egyik koronázatlan királyából, Micimackóból, ugyanis Malacka sokat emlegeti ’szent Habakuk’-ot, de hallhatjuk a hétköznapi életben töltelékszóként, amikor rácsodálkozunk valamire. Valószínűleg érdekes hangzása miatt lett ilyen szerepe a nyelvhasználatban.

Pedig valójában egy viszonylag rövid, de nagyon tartalmas, bátorító ószövetségi könyv, szerzője maga a próféta: Habakuk.

Habakuk megszomorodott a zsidók bűnös viselkedése és a pogány nép fenyegető támadása miatt. Tény, hogy Júda népe bűnös volt ugyan, de gonoszsága eltörpült a babilónaiak által elkövetett rémtettek mellett. Jogosnak érezte Habakuk azt a kérdést: miért engedi meg Isten, hogy egy ilyen bűnös nemzet elpusztítsa azokat, akik nála igazabbak?

Habakuk nem érti Isten tettét (pl. hogy miért enged saját népe megítélésére egy istentelen népet?), sorozatos dilemma előtt találja magát, szeretné tudni a választ, de nem tehet mást: vár. Őrhelyére, a bástyára áll, s figyel, hogy panaszára mit szól Isten. A bástya egy szemléletes, metaforikus kép: várakozó lelkületet (is), türelmet jelent.

S Isten válaszol Habakuk panaszára kijelentésében, amely sosem csal meg, hamarosan célhoz ér, s biztosan bekövetkezik, de várni kell. A babilóniak bár gőgösek voltak s nem őszinték, s léha életet folytattak, de Isten biztatásul azt mondja, nem ezzel kell foglalkozni, hanem a szövegben gyöngyként csillogó kulcsmondattal:

Az igaz ember pedig a hite által él.

Lehet sok félelmünk, jogos vagy jogtalan panaszunk, vélt vagy valós igazunk, türelmetlenkedhetünk, de tudnunk kell, Isten dolgozik, ha mi nem is látjuk, s azt (sok más mellett) biztosan megtanulhatjuk Habakuktól, hogyan bízhatunk Isten ígéreteiben, szavában már akkor, amikor még nincs konkrét válasz, s hogyan foglalhatja el a félelem helyét a hit az életünkben, hogyan válhatunk a keserű, panaszkodó, nyugtalan, terhek alatt roskadozó énünkből békés, bizakodó, örömteli áldott emberré.

Az igazak, a becsületesek, az elégedettek, a boldogok bár sok nyomorúságot, igazságtalanságot megélhetnek, de a hitük tartja meg őket, hitük által élnek!

S mert bár a bűnösök nem fognak virágozni – mondja Habakuk: „De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.” (Habakuk 3,18-19)

Hitetlen vagy győzelmes élet? Melyiket választod? El lehet bizonytalanodni, de hiszed-e, hogy Ő nagyobb? Az Isten iránti bizalom elnyelte-e már panaszod?

Erősítsen bennünket ma is Isten igéje!

A dalt érdemes meghallgatni, nagyon szép, s témába vág!  https://www.youtube.com/watch?v=VwL8nN0Eo2I