Smasszer atya vagy Lelkes tiszteletes?

Férjem a középiskolai éveinek egy részét Pannonhalmán, a bencéseknél végezte. (Ez a történet is megér egy misét, majd később, biztosan hosszabb írás lesz.) Csak jót, szépet hallottam tőle ezekről az évekről, a tanárokról, a mesterekről, a tudás szélesítésének megannyi lehetőségéről.

De hát a gyerek, itt is gyerek, s ez így van jól. Ahogy az lenni szokott, a diákok valami jellemző jegy, tulajdonság alapján becenevet találnak ki pedagógusaiknak, jól tudom ezt a magam életéből is. Nándi elmesélése alapján volt egy szerzetes, aki különösen kemény, szigorú volt, s a gyermekek közt a ’Smasszer atya’ ragadványnevet kapta. Amint az lenni szokott, annyira így emlegette mindenki, hogy a szülők egy része azt gondolta, ez a valódi neve.

Történt ugyanis egy fogadó délután alkalmával, hogy az egyik édesapa bekopogott egy tanterembe, s az említett Smasszer atyát kereste, mire ő - valószínűleg keménységénél már csak a humora volt eredetibb -, hogy „tessék, én vagyok, miben segíthetek?”

Eszembe jutott ez a sztori tegnap, amikor megosztottam veletek egy rövidke esti párbeszédet a családi életünkből:

"Szokásos esti logisztika másnapra, merthogy minden nap más:
- "Holnap hogy is lesz?" - kérdezi Bálint, s azzal a lendülettel válaszol is:
"Semmi extra! Johanna ovi, Csanád suli, Anya vérvétel, orvos, én érettségi, Apa meg megy a börtönbe!"
Tényleg, semmi extra! Jó kis csapat!"

Tényleg: Nándi hetente háromszor börtönbe jár, hogy az egyetlen éltető erőt, az örömhírt elvigye a fogvatartottakhoz (is). Szelíden, türelmesen, állhatatosan.

S mikor ezt a napi logisztikát, a tényt, hogy Apa a börtönbe megy, Bálint fiunk vizualizálta, tudatosította magában, egyszer csak nagyot nevet, s előhozva tudatalattijából a fenti jól ismert, kismilliószor hallott, de mostanában nem emlegetett történetet, azt mondta csodás analógiával: „akkor most Apa a Samsszer atya.”

Igen, a helyet tekintve jogos a vicces párhuzam, 'lokálisan' Smasszer atya, de lelkületét, lényét ismerve – talán nem veszi senki elfogultságnak, de - sokkal találóbb a ’Lelkes tiszteletes’.