probléma

Tegnap egy olyan filmet néztünk, amire kamaszfiaink (mert ugye tudjuk, hogy a kamaszoknak más az ízlésük, mint szüleiknek) is azt mondták: „megérte, nagyon tetszik.” Jó szívvel ajánlom mindenkinek! (A lenti linken meg tudjátok nézni.)

Isten ígéretei igazak. Ha megígérte, ha Ő ígérte meg Neked és nem más, akkor igazak, elkészítettek. Hogy mikor teljesedik be, múlik rajtad is. Akkor következik be, amikor Isten alkalmasnak látja az időt, ez nem kérdés, ez alap. Azonban, hited, gondolkodásmódod vagy éppen hitetlenséged, kicsinyhitűséged késleltetheti a megígért javakat.

Nagy csend, nyugalom van az életedben? Vagy inkább a szürke hétköznapok monotonitása jellemzi: a megszokott napi rutin, rohanás egyik helyről a másikra, bevásárlás, ügyintézés…? Úgy érzed semmi különös nem történik? Szélcsend van?

Vagy éppen kisebb-nagyobb problémák emésztik mindennapjaidat? Esetleg valami tragédia törte ketté az életedet, vonta el örömödet? Vihar van?

Akár így, akár úgy érzel, egy biztos:

Ha önmagunkra nézünk, természetes velejárója az önsajnálat, a kicsinyhitűség, az értéktelenség, az önzőség, az önvád, a magamnak tulajdonított jóság, s a lista hosszan folytatható – görcsösen szorítjuk azokat. Ha azonban Isten van középen, mindezeket fekete foltként a kereszten látjuk – elengedve azokat.

Nem konfliktuskerülő vagyok, hanem békességszerző. Nem haragot generáló, hanem méregtelenítő.

Pedig a keresztény embertől azt várják általában, hogy mindent tűrjön, mert az a dolga. Mások mindig jól megmondják, mi az elvárás egy valamirevaló kereszténytől.

De sehol sem írattatik a Bibliában, sőt az sem, hogy mindenkinek meg kell felelnem, sőt inkább az írattatik le, hogy jaj nekem, ha mindenki jót mond rólam.

Nagy tisztelettel, szeretettel s mindenek előtt Isten iránti mérhetetlen hálával köszöntöm Dr. Szabó Ildikó igazgatóasszonyt, Hörcsök Imre egykori igazgató urat, az Igazgatóság minden tagját egyen egyenként, az összes pedagógust, nevelőt, a titkárság valamennyi dolgozóját és nem utolsósorban, a diákságot!

Tegnap nagyon álmoskásan, fáradtan ébredtem a mindössze 5 óra alvás után, nehezen indult a nap. Baba-mama körre mentünk Johannával, ő szépen eljátszott a babaszobában, mi, anyukák pedig belekezdtünk a szokásos igeolvasásba, s a házassággondozó, családépítő témáinkba. 15 perc elteltével jött az sms Bálint fiamtól, hogy eltűnt a pénztárcája. Szemrebbenés nélkül folytattam az alkalmat, s beleszőttem a mondanivalómba. Elmondtam, hisz épp Jézusról, Isten gondviselésről kezdtem beszélni, hogy ez nem más, mint a sátán ármánykodása.

Sokszor megkaptam már , hogy lehet mindig derűsnek, békésnek lenni!? Tulajdonképpen mintegy vádként, bűnként, mert a világban akkor vagy jó, akkor fontos egy ügy, ha elégsz annak oltárán, de legalábbis aggódsz, idegeskedsz érte.

Jelentem, egyrészt sajnos nem megy mindig, azonban tényleg nagyrészt igen, de annak nem én vagyok a motorja, hanem a legnagyobb erő: az Úr ereje. Másrészt jó érzés aggodalmaskodó óemberrel ilyen dicséretet kapni :) , de a legnagyszerűbb az, hogy Isten kimunkálja azt bennünk, hogy hihessük, ha minden hajszálunkról tud, hogyne lenne velünk a legnagyobb bajunkban is. Midig lesznek problémák, nehézségek, az nem mindegy, hogy megyünk át ezeken: tudjuk, hogy Isten akadályai, amit egy dolog akadályoztatása céljából tett elénk, ami bár látszólag veszteség, de az egész életünket látva (lehet, hogy csak később) nyereség, vagy a sátán cseles bástyái csupán, ami elriasztani akar egy áldástól, de az ÚR erejével le tudjuk győzni!