Isten ígéretei igazak

Isten ígéretei igazak. Ha megígérte, ha Ő ígérte meg Neked és nem más, akkor igazak, elkészítettek. Hogy mikor teljesedik be, múlik rajtad is. Akkor következik be, amikor Isten alkalmasnak látja az időt, ez nem kérdés, ez alap. Azonban, hited, gondolkodásmódod vagy éppen hitetlenséged, kicsinyhitűséged késleltetheti a megígért javakat.

Isten megígérte a népnek, de… a Vörös tenger – aztán szétválasztotta, Isten mondta, de…a puszta – aztán égi eledel hullott; megígérte, de, de, de…Ők (?) (esetleg mi is?) mindig nagyobbnak látták problémájukat a hatalmas Istennél. Nem az engedelmes hit volt az első, hanem a félelmekből fakadó, emberileg talán reálisnak látszó problémák felsorolása, s az ebből fakadó aggodalmaskodás. Te nem gondolkodsz így? Vagy nem mindig? Isten megígért valamit, s te rögtön a bajokat, a negatívumokat látod, azt, hogy mik az adott ügy emberi akadályai.

Hogy gondolkodsz a munkádról, a kötelezettségekről, a betegségekről, a fizetésemelésről?

Az egyszerű bibliafordítás így írja le a hit „fogalmát”:

„Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.” (Zsidók 11,1)

Amikor nem jön össze, nem Isten gondolta meg magát, hanem egyrészt nem adja meg feltétlen elsőre, hogy ne önmagunkba vessük bizodalmunkat, másrészről pedig saját magunk romboljuk le Isten tervét a hitetlen gondolatainkkal. Már előre lefutjuk a világi kört, mi fog történni, ahelyett, hogy imádságban elé vinnénk.

Nem a problémát, hanem az ígéretet kell megvallani, kimondani! Arra bátorítalak, hogy Isten ígéreteire nézzünk hittel, reménységgel!

Mert Isten ígéretei igazak. Azt nem mondta, hogy nehézségek nélkül jutsz el az ígéretig, de azt igen, hogy elvisz. Ha Dávid hite a tied, akkor Isten lerombolja az előtted tornyosuló góliátokat! Kezdj el most, ma hittel gondolkodni!