Arról, hogy a konfliktust felvállaló az békességszerző

Nem konfliktuskerülő vagyok, hanem békességszerző. Nem haragot generáló, hanem méregtelenítő.

Pedig a keresztény embertől azt várják általában, hogy mindent tűrjön, mert az a dolga. Mások mindig jól megmondják, mi az elvárás egy valamirevaló kereszténytől.

De sehol sem írattatik a Bibliában, sőt az sem, hogy mindenkinek meg kell felelnem, sőt inkább az írattatik le, hogy jaj nekem, ha mindenki jót mond rólam.

Emberi szükséglet, nagyon szeretjük, ha mindenkinél jó színben tűnünk fel, jót mondanak rólunk, s közben elfeledkezünk arról, hogy Istennek, az Ő parancsainak kell elsősorban megfelelnünk, s annak fényében, a törvényeket használva vezérfonalként cselekedni, s szeretni a másikat, azt adva, amire neki valóban szüksége van, ami igazán a javára válik.

Egy alkoholistának nem veszek még italt, noha ő annak örülne, abból érezné a szeretetem. Javára válna? Biztosan nem. Jó lennék a szemében? Igen. S Isten mit gondol minderről? Nem tündökölhetünk jó színben, bezsebelve a dicséretzsetonokat, miközben sérül a az Isten által elgondolt terv.

S ez nem mindig szimpatikus. Pontosabban általában nem az. Ez sokszor azt jelenti, hogy nem mondanak jót rólam. De értsük már meg! Egyszerűen nem lehetséges, mert a világ törvénytára más, tehát nem is tetszhet, amit én teszek vagy mondok.

Nem helyes érett keresztényként a "szeretet", a tolerancia akkor, amikor világos igen-nem mondásra van szükség. Ilyenkor ez áltolerancia, álszeretet. Mert könnyebb egyébként legyinteni és továbblépni, s könnyebb egy nyugisütit adni a gyerekeinknek, vagy villanypásztor elé tenni, hogy a rohanó életben a sürgős ügyeinket lélekszakadva intézzük, mint ahogy könnyebb a koldusnak 100 Forintot adva lelkiismeretünket megnyugtatva továbbrohanni, mintsem 1-2 jó szót szólni vagy kellemesen elbeszélgetni.

Vannak helyzetek, amikor kivárásra van szükség, jobb csendben maradni. Vannak helyzetek, amikor szólni kell, s az még tetszik is a másiknak. S vannak helyzetek, amikor szólni kell, s az egyáltalán nem tetszik. Nem lehet visszahúzódni, mert az egyszerűbb. Nem lehet úgy szimpatikusan tetszelegni, hogy a Krisztus törvényét járó elviszi a balhét, mert világosan beszélt. A csend ilyenkor árt.

Az elfedező szeretet mindig a leghatalmasabb. Van azonban, amikor úgy fedez el, hogy előtte a viharokat tisztázza, Isten erejével lecsendesíti.