A tegnapi nap margójára

Tegnap nagyon álmoskásan, fáradtan ébredtem a mindössze 5 óra alvás után, nehezen indult a nap. Baba-mama körre mentünk Johannával, ő szépen eljátszott a babaszobában, mi, anyukák pedig belekezdtünk a szokásos igeolvasásba, s a házassággondozó, családépítő témáinkba. 15 perc elteltével jött az sms Bálint fiamtól, hogy eltűnt a pénztárcája. Szemrebbenés nélkül folytattam az alkalmat, s beleszőttem a mondanivalómba. Elmondtam, hisz épp Jézusról, Isten gondviselésről kezdtem beszélni, hogy ez nem más, mint a sátán ármánykodása. Amikor valami nagyszerű dolog születik, - s mi lehet nagyszerűbb annál, hogy valakinek Isten hatalmasságáról beszélhetünk? – a szétdobáló azonnal megpróbálja a békességünket elvenni. S teszi ezt úgy mindenkor, hogy a gyenge pontjainkon ragad meg: jelen esetben a gyermekemmel történt valami, s igényli a segítségemet.

Az életkor és a tapasztalatok számának növekedésével már nem olyan könnyű becsapni bennünket. Felszabadító érzés, hogy higgadt tudtam maradni, s arról tehettem pár mondatban bizonyságot, hogy nem tudom, miért történt mindez, de azt tudom, hogy Isten meg fogja mutatni, s jóra fogja fordítani, de még azt is el merem hinni, hogy maradéktalanul meglesz. Bálintnak pedig megírtam pár percet kérve a résztvevőktől, hogy ne aggodalmaskodjon, tegyen meg mindent, először is gondolja végig, elhagyhatta vagy ellophatták, járja be az útvonalat, az illetékes személyektől kérjen segítséget, s tegyen meg mindent, azután tegye le az ügy terhét, s végezze a dolgát.
Áldott alkalomban lehettünk együtt, hiszem, hogy kár lett volna, ha egy ilyen ügy megfoszt minket Isten jelenlétében együtt lenni, épülni.

Amikor hazajöttem, Johannát lefektettem, s újra imádkoztam: Uram, legyen meg a te akaratod, s kérlek, rendezd el, neked, csak nked van erre hatalmad, hogy olyan ember kezébe kerüljön, aki becsületes, s arra is neked van hatalmad, hogy megmutasd, mit tanulhatunk ebből az esetből. Ekkor a következő ige jött elém, amit meg is osztottam Bálinttal, mire egy szívecskét kaptam feleletül:
„De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa,
Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében
most és mindenkor.
Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz,
Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.” (52.zsolt.10-11)

Kértem, hogy tényleg ne mérgezze a napunkat ez a nem várt hiány: valóban, sok pénz az 5000 Ft, a pénztárca maga, a bérlet s a sok irat, az utánajárás…, mégis kértem, ne menjen rögtön a kormányhivatalba, kérjen a titkárságon diákigazolvány-másolatot, s majd veszünk új bérletet.
Délután be kellett mennem a városba, s amikor bekapcsoltam a magnót, a lent belinkelt dal ment az autóban, mintha Isten mindenütt szólni akart volna. Hangosan énekeltem, mit énekeltem, inkább ordítottam az éneket, amúgy is ez a 10 perc, amíg beérek, az én-időm.
A Főtéren találkoztunk a fiúkkal, s ahogy az lenni szokott, mindenkiből dőlt a szó. Hála az Úrnak, én nem tudom, milyen az, ha a kamaszgyerek nem beszél.Bálint kimerült volt, és nagyon fájt a feje, s azt mondta, nagyon rossz az érzés, ami történt de annyi segítő szándékú emberrel találkozott, hogy ezt nagy öröm volt megtapasztalni.
A nap a szokásos módon, a szokásos feladatokkal a szokásos lelkülettel zajlott tovább, az ügyért csak annyit tettem, hogy kiírtam fb-ra, ha valaki megtalálja, értesítsen.

Ma reggel láttam a kommenteknél, hogy jelezte igazgató asszony, hogy megtalálták a tárcát a kerekegyházi buszon. Ez teljesen más irányban van, mint Méntelek, de éppen járatot is cserélhettek. Hogy elhagyta vagy eltulajdonították az ügy lényegét tekintve mellékes, ám mégsem, ha a konklúziókat összegyűjtjük. Az, hogy lehet jobb, hogy lehet egy olyan világ, ahogy a teremtő azt elképzelte, ma erősebbé lett bennem. Lássatok csodát: a tárca hiánytalanul került vissza.

S melyek az ügy tanulságai, mi az a sok jó, ami származhat egy rosszból? S tudom, hisz magam is tapasztaltam, vannak az életben fajsúlyosabb problémák, ám a nagyokban éppúgy ránk ragyogtatja Isten az ő arcát, akkor is, amikor teljességgel kilátástan, s szeretném hangsúlyozni, hogy akkor is, ha éppen nem a reménységeink szerint zárul egy történés. Attól, hogy Isten nem úgy cselekszik, ahogy mi szeretnénk, még nem az Ő , csak a mi terveink nem válnak valóra. Tudjuk azt a József történetből, hogy ha rossz is kerül az életünkbe, Isten hogy tudja jóra fordítani. József nem lehetett volna a fáraó első embere, ha nem vádolják meg, ha nem kerül börtönbe. Nem kicsi Isten akkor, amikor nem a várt módon, s mint itt, jelen esetben az elképzeléseinket felül múló módon zárul egy eset, hanem a nehézségeken keresztül – amik jöhetnek hitünk próbáiként, vagy bűneink következményeiként - akarja megmutatni, mi a legjobb nekünk. „ A megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretetet a nekünk adatott Szentlélek által. (Rm.5,3-5) S a siker, jelen esetben a hitből fakadó békés, szabad élet az nem sprint, hanem maratoni futás.

A gyümölcsök tehát:
- Nagyon sokan munkájukat félretéve siettek Bálint segítségére, köszönjük a Refi pedagógusainak, dolgozóinak!
- A bérletet árusító hölgy elhitte ebben a bizalmatlan világban, hogy ellopták, egy-két ellenőrző kérdés után kiállította neki a szükséges igazolást a bérlethez. Bálint erre itthon boldogan: ilyen megbízható fejem van?
- Bálint megköszönte, hogy nem szidtuk meg, hanem teljes nyugalommal kezeltük a történések sorát. (Azt is elmondtam mamakörön, hogy ez 10 éve még nem ment volna így, a sok rossz döntésből is bölcsebbé lesz az ember.)
- Fontos a szülőknek: a gyermek, még ha nagyra nőtt is, és nagyon megbízható is, összekeverhet történéseket, kieshetnek dolgok a zsebéből és a fejéből is, ezért gyerek még, és nem felnőtt. Bár felnőtt emberrel is megeshet ez éppen. A lényeg, hogy a bizalmunkat fontos, hogy érezze, de minden oldalról meg kell világítani neki a történések sorát, nem egyoldalúan csak arra fókuszálni, amit ő élt vagy értett meg. Ez igazán nehéz a gyermeknevelésben, teljességgel a mélyére ásni a dolgoknak, nem rohanva a felszínen kezelni azokat. Mert ez válik a javára.
- Egy percre sem zökkentett ki a napomból, tudtam, mert bíztam, abban, akiben kell, hogy már ennél kisebb dolgokban sem hagyott magamra. (Azt is elmondtam a mamakörön, hogy ilyekor jönnek persze a fanyalgó megjegyzések is: „Persze, van, akinek nem számít 5000 ft!” Vagy „Milyen naiv dolog ebben is Istent látni.” Nem szeretnék ezekre felelni, aki ismer, tudja. S természetes a reakció: egy tanult vagy tradicionális hittel nem is lehet ezeket a csodákat megtapasztalni.)
- Bálint hite hiszem, hogy épült, a kapcsolatunk is mélyülhetett.
- Vannak még jó szándékú, becsületes emberek.
- Valaki(k)nek egy konkrét példa lezajlásán keresztül megmutathattam, eszköze lehettem az Úrnak, hogy nem kell aggódni, az nem oldja meg a problémát, sőt, kivárással kell lenni, mert az elhamarkodott intézkedések kuszaságokat szülhetnek; s bizodalmunkat , tekintetünket mindig felefelé irányítsuk!
- S most itt nektek: mindezeket bizonyságul, Isten dicsőségére, sokunk okulására.

Ezúton is köszönjük a becsületes megtalálónak, köszönöm, ha megosztjátok, hátha eljut az érintett személyhez is!
Mostanában gyakran élem át azt, amit a zsoltáros mond: mindent lehet kérni, egyszerűen mindent a Mennyei Atyától, a feleletéből tudjuk meg, szükségünk volt/van-e rá. Ha igen, megadja, ha nem azt adja, olyat kapunk, ami kapcsán jobbá lehetünk. Szárnyaló ez a szabadság! Oh, ha átadhatnám! Hiszem, hogy úgy adhatom át szerény eszközeimmel, hogy ezeket pl. leírtam. Ne a láthatókra nézzetek, hanem az Élet Urára, a Hatalmasra!

https://www.youtube.com/watch?v=MNlX56Ua8EY