A göröngyös egyenessé
Voltál már úgy, hogy jobbról is balról is, keresztül-kasul pofonok és gyomrosok érnek, övön alul és mindenfelől, és "tenger tombol, zúg, sűvít a szél?"
Ilyenkor az egyik kedvenc történetem főhőse, József jut eszembe.
Az a József, akinek kellett a gödörben lennie - és igazságtalan vádakat kellett elhordoznia, elszenvednie - ahhoz, hogy a palotába érjen, hogy amit az Úr eltervezett a számára, birtokba vehesse.
Micsoda reménység az, hogy amikor épp támadások kereszttüzében vagyunk is, a mindanható Isten akkor sem szúnik meg hatalmas Úr lenni, Ő mindent kézben tart. Ő egyetlen "Putifárnénak" sem engedi, hogy jobban vádoljon, mint ami beleillik az Ő eleve elgondolt tervébe, biztosítva egyúttal azt is, hogy az Istent szeretőknek (nem az Isten ajándékait szeretőknek) minden (még ez is) a javára válik.
E gondolatok közepette szó szerint elém "hullott" ez a simogatás. Legyen ez reménység a gödrös időszak idején mindannyiunkak!
Versenyezni? Minek? A különbözőség áldás!
Jártomban-keltemben azt tapasztalom, hogy sok-sok emberi kapcsolat megoldódna, lényegesen harmonikusabb lenne, ha nem versenyeznének a felek. De úgy tényleg, valóságosan, nem csak a szavak szintjén. Nem akarná egyik a másikat legyőzni; de meglehet, a másik egyáltalán nem is akar versenyezni, kicsit sem, ám ha a másik fél - mivel verseny szerint működik - folyamatosan aszerint ért, él, versenyszellemben "fordít át" mindent az agyában, megrontja a harmonikus kapcsolat lehetőségét.
Milyen áldás örülni egymás sikereinek, milyen gazdagság, valamire, vagy valaki tettére azt mondani, de ügyes vagy, s egyben önvizsgálatot tartani: "én ebben nem vagyok ilyen jó, de motivál az ő hozzáállása, szorgalma." S ha ezt ki is tudjuk őszintén mondani, érzelmeinktől és a versenytől szabad emberek vagyunk.
S ha így élünk, megláthatjuk Isten meseszép kertjét, amelyben nem egyforma, tömegáruk találhatók, hanem Alkotójától gyönyörűen megtervezett, különböző, egyen-egyenként más, mesés illatot árasztó virágköültemények. Egyediek, értékesek, más-más ajándékkal.
Virágozz, ontsd a felülről kapott Isten-illatot magadból, légy áldássá!
A felejtés isteni tudománya
„Aki megismeri a felejtés isteni tudományát, gyümölcsöző lesz az élete. Aki nem él ezzel, az meddő életet fog élni.” (Cseri Kálmán)
Cseri Kálmán József sorozatát hallgatom a napokban. Az alábbi sorokat az ő gondolatai ihlették, azokat emésztettem, gondoltam át és tovább. Hallgassátok ti is! (cserikalman.hu)
A szőnyeg színe szép, a visszája zavaros, keresztbe-kasul futnak szálak, látszólag rendezetlenül.
De te nézd meg a színét! Egész pontosan a színére koncentrálj! Nem a visszája a lényeg, hanem a minta, amit kiad, ami eredményként megszületik.
Nézd hát felülről nehezeidet, az ellenségeidet, a kudarcaidat, a fájdalmaidat!
Olyan jól megírja Reményik Sándor A szőnyeg visszája című versében:
Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.
De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:
,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - - valamit."
Szép ez a vers, szemléletes. De tegyünk egy apró igazítást a lírai sorokon, igazítsuk teljesen az igéhez!
A hívő számára más a rendező elv, ugyanis: nemcsak néha. Nemcsak néha láthatunk valamit. Azaz, ha épp nem is látjuk, ne legyünk letörtek, csüggedők, keserűk!
Látjuk a színét. Ha felfelé is kapcsolatban vagyunk, látnunk kell ugyanis a színét. Ha pedig épp nem, akkor bízunk. Mert bizonyosságunk van. Bizonyosak vagyunk abban, hogy szenvedéseinknek oka van, és nem a láthatókra, hanem a láthatatlonkra nézünk.
Ha most nem, akkor majd egyszer meglátjuk. Biztosan. Nem kell aggódni.
Te hiszel-e az álmaidban, vagy az első „kanyarnál” feladod? Visszanézel, vagy előremész? Sérelmeidért bosszút állsz/forralsz, szorongva tartod a másik adósságát, vagy elengeded, és az égből kapott földi célodra koncentrálsz?
József az egyik nagyon kedves példa számomra. Eladták, elárulták, megvádolták, börtönbe került… és végig hitt. Mert hinni. Tervezni. A láthatók ellenére betervezni. Kitartani. Az Isten ígéreteire tekinteni.
És mi történt? Eljutott az Úr által neki tervezett célig, és Isten szabadításában eszköz lehetett.
Mi hol vagyunk az égből kapott földi utunkon? Adósságtartók vagy megbocsátók vagyunk? Tudunk-e újratervezni? Hogy állunk vágyainkhoz, álmainkhoz? A körülményeket okoljuk, vagy a kapott lehetőségekkel, felfelé tekintve elindulunk? Látjuk-e a szőnyeg színét? Ha épp nem, akkor bizonyosságunk van-e, hogy van, aki gondot visel, vezet, okkal enged meg dolgokat és jó okkal nem?
Legyen József példája segítség, adjon mindez nekünk reménységet, erőt!
Szóval: mi olykor csak a visszáját látjuk, de jót és rosszat egyaránt az Úrtól veszünk el, és bizonyosságunk van arról, hogy a magasban dolgoznak.
Felemelő figyelmesség
“Másnap visszajött a kis herceg.
– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap!”(A.S.Exupery)
Szeretem a hétfőt és szeretem a pénteket. Szeretem a hétköznapokat és szeretem a szertartásokat.
Szeretek egy kicsit megállni. Jó örülni, adni, elfogadni. Rendelt ideje van mindennek. Mindennek az ég alatt.
Szerettem a tegnapi csütörtököt is.
Virágszálaim közül néhány(an) a képen.
Sokszor nem feltétlen az az öröm, amit ad a másik, hanem amiként adja, ahogy arra készül. Így persze az is lényegessé válik, mi a tartalom.
Egyszer régen nagy vágyam volt egy nagy csokor tulipán, már el is felejtettem. De volt, aki nem. És ebben ez a szép. Nem elsősorban a virág (noha nem mellékes), hanem a gesztus. Nem a “méret” a fontos, hanem a figyelmesség. Szeretem a szertartásokat.
És mennyi, de mennyi ráadás-“virágot” is kaphattam! Felemelő kedvességek az ilyen meglepetések!
Szívügyem, pontosabban családi szívügy nálunk, hogy hozzuk divatba - minden fronton - a másokra figyelést, tegyük szokásunkká! Te kit, mivel fogsz meglepni? Milyen régi vágyával szerzel örömet? Lehet, egy telefonhívás, egy sms megváltoztatja valaki napját! Tegyünk érte!
A megosztott öröm dupla öröm!
Olyan sok kedvességet kaptam sokaktól, tőletek! Köszönöm a névnapi köszöntéseket! Ölelés!
Légy áldás!
Vannak időszakok, amikor olykor kicsit nehezebb, összecsapnak a hullámok a fejünk felett, vagy egyszerűen fájnak dolgok - vagy azért, mert fáj valakinek a viselkedése, érzéketlensége, vagy visszaéltek a bizalmunkkal... bármi.
Voltak mostanában ilyen napjaim.
És Isten azt mondta nekem: Ne búsulj! Tudok minden ügyedről - az örömekről, a nehezekről, én intézem! Te csak bízz bennem! EL FOG MÚLNI! Az én igém és ígéreteim pedig állandók, és meg nem változnak.
Törődj inkább ma is azzal, hogy kinek miként lehetsz áldássá!
Ez jött velem ma szembe, nem tehettem meg, hogy nem osztom meg Veletek is: Isten tud fájdalmaidról, elhordozhatatlan terheidről, és azt kéri: add át Neki! Ő gondot visel, támogat, intézi! Ne olyanokkal töltsünk időt, amelyekre csak Ő tudja a megoldást, s alkalmas időben meg i adja, fordítsunk arra időt, hogy áldássá legyünk mások számára - ma is!
(kép forrása: maiige.hu)
A világ szegényebb lenne nélküled!
Nem a véletlen műve vagy! Isten azt akarta, hogy megszüless, hogy élj - az Ő dicsőségére és sokunk örömére!
“Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek.”
(Jeremiás 1,5)
Elfogadva, szeretve és bátorítva lenni...- éltető víz ahhoz, hogy a bimbó kinyíljon, káprázatos virággá fejlődjön.
Te ma kit biztatsz, kit erősítesz abban, hogy nélküle szegényebb lenne a világ?...arra, hogy képes megcsinálni, elérni? ...arra, hogy ne adja fel álmait? ..., arra, hogy...
Mondd el neki, ha már régóta tervezed! Mondd el annak, aki épp szembejön veled!
Mondd el, ne várj a különlegesen megtervezett alkalomra, mert az alkalom épp attól lesz különleges, hogy elmondod neki! Legyél te az öröm, a tejszínhab más(ok) életében! Légy áldáss@ - ma is!
Szeretném neked ma elmondani, neked, aki épp most e sorokat olvasod, hogy a világ szegényebb lenne nélküled, jó, hogy vagy, az Úrnak terve van veled, igen Veled is, drágának és becsesnek tart, és küldöm Neked is a Chesterton-idézetet
Legyen áldott, örömteli napod!
Rólunk szól
Mélység, magasság, öröm, szomorúság, veszteség, ölelés, boldog házasság, válás, siker, rang, hírnév, függőség, hozott és szerzett sebek, kapott és okozott fájdalmak, vélt vagy valós sérelmek, tudattalan szocializációs batyu, érzelmi hátizsák – ezt mind megtalálható a számunkra nem régiben felfedezett filmsorozatban. Jó szívvel ajánlom – mindenkinek!
Úgy vélem, ez nem egy szokásos film. És meglehet, rajtam kívül már mindenki látta is, nem vagyok jó új filmek, premierek tekintetében, a TV-, moziműsor követésében pedig különösen nem. Látszik is, hiszen 2016-os e remek sorozat.
Miért is magával ragadó? Mert nem csöpögős, hanem a valós életet mutatja be, annak nehezeit és örömeit, és azt, hogy mindig van reményteli tovább, ha az ember jól akarja látni. És van döntési lehetőségünk. Kell hozzá a család, a közösség.
Miközben szórakoztató, nem a felszínen mozog, SŐT!
Nem az mutatja be, hogy mindig minden rendben van, hanem azt, hogy mindig mindent rendbe lehet hozni!
No és a dramaturgiája, a rendezés, a mozaikos szerkesztés, az idősíkok váltogatása egyszerűen lebilincselő. A forgatókönyv legjobb tulajdonsága az, ahogy két idősík kommunikál egymással.
Szűk keresztmetszetet tekintve három testvéren és egy házasságon keresztül mutatja be a film az élet rejtelmeit, tágabb horizontban pedig sok ember életét, baráti, testvéri és egyéb kapcsolatokat.
Az élet olyan egyszerű valójában, mégis annyira bonyolult, mert bonyolult az emberi lélek. Valakinek csak annyi, hogy megházasodik és kész. Van, akinek pedig komoly fájdalom, mert elfojtott levegőt hordoz benn. (Nem fejtem ki, nem szpojlerezek.) Van, aki csak úgy vesz egy kutyust, és van, aki fájdalmas könnyekben tör ki már a négylábú gondolat hallatán is. Kívülről mi látszik? Egy esküvő, ami csodaszép…. és egy kutya, aki annyira barátságos, hűséges… milyen ostoba – gondolhatjuk a felszínen - , hogy sír és fél valaki egy ilyen klassz dologtól…no de mi van a lélek mélyén? Mit rejtenek érzelmeink, kéretlen szocializációs batyunk összegabalyodott szálai?
A film feliratos változatban a Disney Chanel-en tekinthető meg, az 1. évadot itt néztük végig. Nem akartam elhinni, hogy egy ilyen fantasztikus film nincs szinkronos változatban, akkor fáradságot nem kímélve kutatni kezdünk: és igen, a sorozatok.net-en (azt sem tudtam, hogy ilyen létezik) magyar szinkronnal is megtalálható. „Véletlen” akadtunk rá, mondanom sem kell, de a top 5-be bekerült.
Említett film nagyon alapvető dolgokat tárgyal. Ráadásul nem fél egészen mélyre ásni – terápiás íve/hatása – kinek mi - nyilvánvaló.
A film nagy erénye a karakterek kidolgozottsága. Aki még pár soros szpojlert sem szeretne, az ne olvassa a következő 5-6 sort! Azaz: „Három testvér, három különböző életút: az extra túlsúllyal küzdő Kate (Chrissy Metz), akinek ez személyiségét alapvetően meghatározza. Csupaszív, nagy empátiával bír, de magával nehezen tud mit kezdeni. A színész hatása a hasonló gondokkal küzdő nézőkre mégis terápiás erejű. A jóképű Kevin (Justin Hartley), aki a pilotban – éppen születésnapján – felmond a bugyuta szitkom főszerepében, 36 évesen üresnek érzi az életét. Randall (Sterling K. Brown), a jómódú kétgyerekes családapa éli a keleti parti felső középosztály életét, de éppen születésnapján megismeri igazi apját.” (filmtekercs.hu)
Szpojler vége!
Lenyűgöző a szülői minta, az orvos magatartása, a testvérek kötődése - a hibázni tudás, az egymást MÉGIS segítő talpraállás, támogatás, az őszinte (és nem a megjátszott, másoknak tetszeni akaró, kötelességből való) szeretet.
Ja! és hogy mi a film címe? Rólunk szól – igen, rólunk szól, valamennyiünkről, és ez a címe, ez nem a sztorim része. Angolul: This is us - a sorozat rengeteg pozitív kritikát kapott, számos jelentős díjra jelölték, és 36 különböző díjat kapott. Nagyon megérdemelten.
Ha csak egy valaki elkezdi nézni a sorozatot, megérte megírnom a bejegyzést, azonban bízom abban, hogy annak az egynek lesznek nézőtársai, akik ugyanígy továbbadni akarják az élményt, egész egyszerűen mert nem lehet magunkban tartani, és ők is örömtovábbadók szeretnének lenni.
Legyen élménnyé, áldássá, „levegőkiengedéssé” minden epizód!
A megosztásokkal is jó hírét vihetjük!
(Az eddig megtekintett 2 évadért tudok garanciát vállalni,a többi négy még előttünk. Beosztjuk, mint a legjobb falatot, húzzuk, hogy mind tovább tartson az élmény!)
Neked van tapasztalatod a filmről?
/A képek forrása: fmc.hu , filmtekercs.hu/
Bikal - Puchner kastély
1999 tavaszán házasodtunk össze. Felejthetetlenül felemelő élmény mind a mai napig. Minden nagyon egyszerűen történt cicoma, felhajtás nélkül, diszkrét eleganciában.
Nászutat nem terveztünk, nem volt „kedvünk”, „tehetségünk”. Ilyenkor, az esküvőszervezés idején kérdezgetik sokan, milyen lesz a ruhád? A csokrod? A meghívó? Hova mentek nászútra? … stb.
Az egyik csupaszív, mindig mindenkinek örömet szerző nagynéném meglepett bennünket. Azt mondta, olyan nincs, hogy valaki ne menjen nászútra… Ötödéves egyetemista voltam ekkor, és egy csütörtöki nyelvészeti órám után indultunk is a Dunántúlra. Később mondta az egyik tanárom, hogy felejthetetlen élmény neki, mert nem gyakran jelentik be a funkcionális nyelvleírás óra után, hogy: „Tanárnő, nem jövök jövő héten, mert nászúton leszek.”
Bikalra mentünk, a Puchner Kastélyba, oda szólt az ajándék. Akkoriban újították fel a régi mezőgazdasági tsz épületét újra eredeti pompájába – valóban meseszép volt. És akkor, 1999-ben láttuk a jövőbeli tervet, mit álmodott meg a tulajdonos.
Mi pedig ott, akkor eldöntöttük, ha lesz lehetőségünk, elhozzuk ide majd a gyermekeinket. Igyekeztünk úgy gazdálkodni, tervezni, hogy megvalósulhasson. Családi hagyománnyá lett. Noha maradtak ki évek, nem minden esztendőben jutottunk el, de amikor csak tehettük, beillesztettünk egy háromnapos kiruccanást. Láthattuk, hogy növekszik a birtok évről évre. Először a kisfiúkkal mentünk vissza, azután a nagyfiúkkal, egyszer voltunk csak öten – mind a három gyermekkel, és három év pandémia miatti kihagyás után, most hárman élveztük az immáron újra bővült és szépült középkori falut és reneszánsz várost Baranyában.
Szívmelengető hagyománnyá lett ide vissza-visszatérni. Bővült a birtok, s Isten kegyelméből bővülhettünk mi is.
Ajánlom mindenkinek a birtok látogatását (szállás igénybe vétele nélkül is látogatható a birtok és a wellness), páratlan a wellness-részleg /minden korosztály részére/, gasztronómiailag is különleges élmény – tökéletes hely egy kis kikapcsolódásra.
Nincs most házassági évfordulónk, csak a múlt heti ottjártunkkor újra elénk jöttek a kezdeti és gyarapodó élményeink.
A képek párnaposak – kettő kivételével. Melyik az a kettő, amelyik majd’ 24 éve készült?
Soha nem késő!
Az tud változni, aki igazán akar változni. És tudd: a vágy még nem cél, tehát hagyd abba az ábrándozást, indulj el! Változtass, hogy változz!
Adj bele száz százalékot!
Egy kis segítség – a teljesség igénye nélkül – a változáshoz: amire van ráhatásom, és amire nincs. Mit tehetek?
1. Amin tudok változtatni, tehát lehetőségként kezelem, megoldási szemlélettel állok hozzá:
- a gondolkodásmódom,
- a szemléletmódom,
- a hozzáállásom,
- a fókusz,
- a szavaim,
- a szokásaim,
- a viselkedésem,
- az időbeosztásom,
- a fegyelmezettségem.
- És még?
2. Amin nem tudok változtatni, tehát nem problémaként kezelem, hanem tényként állok hozzá:
- az életkorom,
- a rokonaim,
- a származásom,
- egyes testi adottságom,
- mások gondolatai és érzései,
- a múlt eseményei,
- az időjárás.
A változtatás folyamatában sem vagyunk egyedül, kérhetünk minden nap bölcsességet felülről:
„Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni!”
Az alábbi részlet a Rtter Ida: Nagyobb Ő - Értékmozaik című könyvből való. Bővebben: itt. A könyv megvásárolható.
Ritter Ida elérhetőség, YouTube-oldal.
MÉGIS virul
Virul. A felülről táplálkozó, a vertikális kapcsolatban élő.
Nem azt jelenti, hogy nincs nehézsége, vagy baj a háza táján, hanem: egyszerűen virul, mert oka van rá.
A nehéz és örömteli napok jönnek-mennek, szűkölködhetünk vagy bővölködhetünk, de a körülményeink ellenére MÉGIS virulhatunk.
A kép forrása: internet
Oldalak
Témakör
Címkék
