A felejtés isteni tudománya
„Aki megismeri a felejtés isteni tudományát, gyümölcsöző lesz az élete. Aki nem él ezzel, az meddő életet fog élni.” (Cseri Kálmán)
Cseri Kálmán József sorozatát hallgatom a napokban. Az alábbi sorokat az ő gondolatai ihlették, azokat emésztettem, gondoltam át és tovább. Hallgassátok ti is! (cserikalman.hu)
A szőnyeg színe szép, a visszája zavaros, keresztbe-kasul futnak szálak, látszólag rendezetlenül.
De te nézd meg a színét! Egész pontosan a színére koncentrálj! Nem a visszája a lényeg, hanem a minta, amit kiad, ami eredményként megszületik.
Nézd hát felülről nehezeidet, az ellenségeidet, a kudarcaidat, a fájdalmaidat!
Olyan jól megírja Reményik Sándor A szőnyeg visszája című versében:
Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.
De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:
,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - - valamit."
Szép ez a vers, szemléletes. De tegyünk egy apró igazítást a lírai sorokon, igazítsuk teljesen az igéhez!
A hívő számára más a rendező elv, ugyanis: nemcsak néha. Nemcsak néha láthatunk valamit. Azaz, ha épp nem is látjuk, ne legyünk letörtek, csüggedők, keserűk!
Látjuk a színét. Ha felfelé is kapcsolatban vagyunk, látnunk kell ugyanis a színét. Ha pedig épp nem, akkor bízunk. Mert bizonyosságunk van. Bizonyosak vagyunk abban, hogy szenvedéseinknek oka van, és nem a láthatókra, hanem a láthatatlonkra nézünk.
Ha most nem, akkor majd egyszer meglátjuk. Biztosan. Nem kell aggódni.
Te hiszel-e az álmaidban, vagy az első „kanyarnál” feladod? Visszanézel, vagy előremész? Sérelmeidért bosszút állsz/forralsz, szorongva tartod a másik adósságát, vagy elengeded, és az égből kapott földi célodra koncentrálsz?
József az egyik nagyon kedves példa számomra. Eladták, elárulták, megvádolták, börtönbe került… és végig hitt. Mert hinni. Tervezni. A láthatók ellenére betervezni. Kitartani. Az Isten ígéreteire tekinteni.
És mi történt? Eljutott az Úr által neki tervezett célig, és Isten szabadításában eszköz lehetett.
Mi hol vagyunk az égből kapott földi utunkon? Adósságtartók vagy megbocsátók vagyunk? Tudunk-e újratervezni? Hogy állunk vágyainkhoz, álmainkhoz? A körülményeket okoljuk, vagy a kapott lehetőségekkel, felfelé tekintve elindulunk? Látjuk-e a szőnyeg színét? Ha épp nem, akkor bizonyosságunk van-e, hogy van, aki gondot visel, vezet, okkal enged meg dolgokat és jó okkal nem?
Legyen József példája segítség, adjon mindez nekünk reménységet, erőt!
Szóval: mi olykor csak a visszáját látjuk, de jót és rosszat egyaránt az Úrtól veszünk el, és bizonyosságunk van arról, hogy a magasban dolgoznak.