Áldott szemüvegen keresztül értelmezett új esztendőt kívánok!

 „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.” (Préd.7,14)

…, hanem bízzon, s mindenkor az igazságra, az egyetlen Igazra tekintsen!

Jól viseltük a megváltozott életet márciustól, a karantént. Megláttuk, megtapasztaltuk sok ajándékát, tanultunk, még inkább hálásak lettünk. Még inkább. Mindenért.

Ha nem pandémia van, akkor mindenki iskolába, óvodába, munkahelyre jár, beülünk egyet kávézni, ünnepekkor étterembe megyünk, rendszeresen kisebb-nagyobb gyülekezeti alkalmakat tartunk, nálunk pedig nyitott az ajtó a testvérek, a család, a barátok, az ismerősök előtt – gyakran tervezünk közös együttlétet szervezetten és csak úgy spontán.

Ehhez képest igen nagy volt a váltás. Bár életünk, mint valamennyiünké, 180 fokban változott meg, jól éltük meg a kapott ajándék időt.

Hiányzott:
- a gyülekezet közössége élőben
- a megszokott családi, baráti alkalmak
- az elmaradt, az életre szóló szalagavató
- a kirándulások
- az ölelés, az érintés…mindenki ismeri….

És ami a nehezek ellenére is örömteli:

- a hálaadásban még állhatatosabbak lettünk
- az alkalmazkodás és a szeretet iskolájában magasabb osztályba kerültünk, de azért még aktív tanulók vagyunk
- 20 éves lett az elsőszülött fiunk
- 18 éves lett másodszülött fiunk
- Johannának kiseett immár hat foga
- megjelent a könyvem, és a nem várt példányszámnál is több fogyott rövid idő alatt
- sok elismerést, megkeresést, meghívást (a jövőbeni alkalmakra, bizonyságokra) kaptunk tőletek, a médiától kerestek, s keresnek azóta is…
- megtartattunk a koronavírus betegségben – valóságos csoda ez a meglévő egészségügyi nehézségeinkben
- újra és újra megéltük: nem arra tekintünk, amit érzünk, hanem arra, ami igaz!

Említett könyvemben van egy fejezet, amelyben egy táblázatot készítettem arról, hogy milyen szemétdomb lenne az egész sorsom, ha életem eseményeinél a pillanatnyi körülményekre, eseményekre, a kiváltott érzelmeimre nézek csupán; s mivé lett azáltal, hogy a vertikális, az áldott szemüveget hordom. A különbség Ég és föld.

Hogy könnyű-e? Nem. Mindig sikerül-e? Nem. De ha a jó irányt és az igazat tudjuk, akkor mind kevesebbszer tévedünk el.

Az életünk eseményei jönnek. Vannak. Történnek. Az ember boldogságát vagy boldogtalanságát nagy részt nem az életének az eseményei okozzák, hanem azok értelmezése. A koronavírus idején is. Ha rosszul értelmezzük ugyanis a történéseket, akkor tévedésspirálba keveredhet az életünk.

Ha megtévesztődik az elménk, akkor téves következtetéseket vonunk le, s azokat tesszük meg alapállapottá. Ám ha megtudjuk egy történésről, annak irányítójáról az igazságot, akkor a valós ismeretre szőjük az életünket. Az igazságra. Az igazságot tudni, nagy gazdagság. Mert akkor igaz következtetéseket vonunk le.

Igen, fontos az igazság, magunkról, a világról, a történésekről. A koronavírus idején is sokféle igazságot beszélnek sokan, továbbá mindenki mindenhez ért, saccol, kételkedik, mérlegel. Pedig egyetlen igazság van: Istené. A nagy félelmek és a sok bizonytalanság idején annyit tehetünk, hogy bízunk az egyetlen Igazban, a Hatalmas Istenben, aki tanácsol, vezet bennünket. Nem biztos, hogy úgy, ahogyan mi szeretnénk sorsunk alakulását, de tudhatjuk, hogy legyen bármilyen viharban is a hajónk, Ő kormányoz. Erőt ad, irány mutat.

Félhetünk, izgulhatunk, igen, megváltott, hívő emberként is. De hihetjük a fájdalmas érzéseink közepette, a rossz körülményeink, a széthullott álmaink ellenére, hogy Ő valóban mindent jóra vezet. Veszteségek esetén is. Ha azonban csak a magunk vágya, gondolkodásmódja, érzelmeink, félelmeink határoznak meg, azok sok téves következteésre juttathatnak bennünket. Nem a magunk igazsága segít, hanem Istené. Ha az Ő igazságát megtapasztaljuk, akkor az igazsággal leszünk teli, az pedig szabaddá tesz.

Sokszor kényszerültünk újratervezésre a 2020-as évben, s nem, nem minden volt könnyű benne, de tanulhattunk, fejlődhttünk, és szemtől szembe megkérdezhettük magunktól: hisszük-e valóban, amit hiszünk? Hogy körülményeink ellenére vagyunk boldogok, mint Pál? Tudunk-e örülni a bezártságban? Vagy ha nem minden a megszokott komfort forgatókönyv szerint alakul, akkor minden borul, semmi nem jó és nem boldog az ember? Tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg, mitől függ a boldogságunk? S mi lenne, ha úgy tennénk föl a kérdést: kitől függ boldogságunk?

Azt mondják most az év elején mindenütt: boldog új évet! Nem az évünk, hanem mi leszünk vagy boldogok vagy nem. Önmagától az új év nem hoz változást. Egy új kezdet azonban igen, ami akár december 29-én is kezdődhetett, de startolhatunk január 3-tól is. A lényeg: az igazra tekintés, az állhatatosság, az engedelmesség, s hogy az elérni kívánt dolog, gondolat, megtapasztalás, esemény ne álom, hanem cél legyen, mi magunk pedig a változás. Krisztus által vezetett változás.

Az áldott szemüveg viselését kívánom mindannyiunknak erre az évre is, amely megszűri az eseményeket, és késszé tesz az értékes szeleteket meglátni, képessé tesz továbbá a könnyeink, a körülményeink ellenére is a boldogéletre (tudatosan egybeírva)!

Szemüvegcserén estem át megtérésem után, amelynek szűrője van. Ezen a szűrőn pedig csak a pozitív dolgok maradnak fenn, méghozzá hatványozódva, egésszé tornyosulva. Ha nincs szűrő a szemüvegünkön, akkor a folyamatos panasz, a kritika, a negativizmus marad szemétdombbá duzzadva.

Képzeljük el, hogy az agyunk egy doboz. Ha dobozunkat arannyal töltjük meg, ékszerdbozként működik, ha pedig használt szalvétával, lerágott csonttal, kukaként funkcionál. Ha sok aranyat teszünk bele, valóságos kincsesbánya a miénk, ha szemetet, akkor szemétdomb. A döntés mindig rajtunk múlik. A boldogságunk, az életünk, a nehéz körülmények, a konflitusok kezelése. És az 5+3+1 modell… (erről majd máskor)

„Távolítsd el az ezüstből a salakot: az ötvös edényt készít belőle.” (Péld.25,4)

Könnyű ez? Fájtak-e az idei veszteségek? Igen. Csalódtam-e? Igen. Értek-e mindent? Nem. De kerek az életem. Ezekkel együtt kerek. A nehézségekben mélyült a hitem, erősödött a bizalmam Isten felé, megtanultam rácsodálkozni az élet igazi csodájára. Hiszem, meg lehet találni életünk szemetei között az értékes mozaikokat. Hogyan? Mennyei dioptriás szemüveggel. Mi történik, ha ezt az áldott szemüveget használjuk? Megtalálhatjuk a helyes fókuszt. És a helyes, az Istenfókusz miben segíthet? Meglátni az igazságot. Mi történik, ha megismerjük az igazságot? Szabaddá leszünk. Mit szabad tenni, érezni, ha szabadok vagyunk? Lehet őszintének lenni, merünk érezni, felvállalni – akár negatív – érzelmeket is, valamint elhihetjük, hogy lehetünk gyengék, nem kell félnünk rákérdezni a másik tettére, annak okára; a problémát feltárhatjuk maguknak, a másiknak, alkalmas időben, őszintén, álarc nélkül. El lehet hagyni a „Mit illik egy kereszténynek?” félelmeket. Lehet haragudni – de nem vétkezni –, és megvan a szabadságunk elengedni a másik adósságát. És lehet kizárólag csak felfelé néznünk. Mi fog történni? Boldogok leszünk! Mit jelent szabadnak lenni? Nem lesz kérdés többé.

Áldott, békés, reményteljes, mennyei dioptriás szemüvegen keresztül értelmezett új esztendőt kívánok szeretettel: Ritter Ida

 

Látogass el a Ritter Ida - Értékmozaik youtube-csatornámra!

A hivatkozások Nagyobb Ő * Értékmozaik című könyvből valók, amelyről bővebben tájékozódhatsz, illetve elérhető: itt.  

 

Adventi gondolatok - december 23. - Szeretethimnusz kicsit másként

Mai adventi elcsendesédünkre a Szererethimnusz egy parafrázisát hoztam.

Ha a házamat hímzésekkel, foltmunkákkal díszítem is fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom, süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában látogatok, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.
Ha a lakásomat a legszebb kézimunkákkal díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a szeretet.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad. (Szeretethimnusz-parafrázis ismeretlen szerzőtől)

Elcsendesedésünkben, újratervezésünkben gondolkodjunk ma e sorok fölött!

Áldás, békesség!

Adventi gondolatok - december 22. - Kegyelem

A mai adventi elcsendesedéshez egy verset hoztam. A kegyelemről.

"Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem." (Reményik Sándor)

Áldás, békesség!

 

A kép forrása: internet

Adventi gondolatok - december 21. - A Lélek gyümölcse

A mai adventi elcsendesedésre egy csodálatos igehirdetést ajánlok a Lélek gyümölcséről. Az igehirdető: Cseri Kálmán.

Az igehirdetés az alábbi linken hallgatható meg: https://www.youtube.com/watch?v=-VhdV0Sb6VA

Nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, mert megérint, épít, újragondolásra késztet, majd cselekvésre.

Áldás, békesség!

 

A kép forrása: internet

 Más adventi tartalmat találhatsz még itt a blogomon és a youtube-csatornámon is: Ritter Ida – Értékmozaik! Látogass el ide is!

Adventi gondolatok - december 20. - Adventi gyertyagyújtás: a negyedik

Adventi elcsendesedésre ma a negyedik gyertya meggyújtását hoztam.

A pandémia miatt nem tudtunk most közösen, a gyülekezetünkben meggyújtani az adventi gyertyákat. A technika segítségével újraterveztünk.

Szokásunkhoz híven a templomi alkalom után az otthonunkban is gyertyát gyújtunk az adventi vasárnapokon. Természetesen nemcsak gyertyát gyújtunk, hanem közösen énekelünk, igét olvasunk, imádkozunk. Nálunk így szokás, és minden évben nagyon várjuk.

Adventi örömünket szeretettel osztjuk meg most ily módon e rendkívüli helyzetre való tekintettel. Kicsit ilyen, kicsit olyan, de a miénk, s a lényeg az Úr dicsérete, a várakozás, az öröm. Áldás, békesség! Szívből, szeretettel: Ritter család

Családi gyertyagyújtásunk videója az alábbi linken megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=iTtxS3w790c&t=5s

Adventi gondolatok - december 19. - Két vers

Mai adventi elcsendesedésünkre két verset hoztam. A megtérésről. Az apai útmutatás érett gyümölcséről. Mind a két vers szép bizonyság. Nem kívánnak különösebb magyarázatot.

A Lélek munkája mind a két vers, hiszen - bár két különböző korból valók - egy az érzelem, egy a bizonyság, egy az út, az EGYETLEN.

Líra két külön korszakból, de a lélek dallama, fájdalma, bűnbánata, majd megtérése ugyanaz. Elkészíttetett: Elvégeztett.

"Krisztus-kereszt az erdőn
Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben."
(Ady Endre)

„Megtértem” – mondod halkan, én
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment. 

***

 „Hát megtértem apám…”
– Ha te tudnád ebben a részed,
így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam:

„Megragadott az az Úr, AKI van,
AKIRŐL te beszéltél,
AKI elől a szívem
éveken át menekült”.
(Füle Lajos)

Ezek voltak mai adventi gondolataim elcsendesedésre. Áldás, békesség!

Más adventi tartalmat találhatsz még itt a blogomon és a youtube-csatornámon is: Ritter Ida – Értékmozaik! Látogass el ide is!

Adventi gondolatok - december 18. - Az imádságról

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep az imádságé!

Ha az ima szokásunkká válik, akkor a csoda, a rácsodálkozás életstílusunkká, az áldás hétköznapjaink főszereplőjévé. Áldásban élhetünk.A kiborulás, a bajorientált látás helyett sokkal gyümölcsözőbb a leborulás, az imádság ereje.

Az imában az a jó, hogy az ember kezéből Istenébe kerül minden dilemmánk, örömünk, nehézségünk, s tudhatjuk, Ő a legjobb tanácsos, irányító, gondviselő.

Az imádságnak, hiszem, tapasztalom, olyan ereje, hatása van, amelyet ha teljes valójában mindannyian felfognánk, egy lépést nem mernénk tenni nélküle. Ha imádkozunk, cselekvőképtelenné tesszük az ördögöt. Az imádságaink meg tudják változtatni a körülményeinket. Ám amikor a körülményeink nem változnak, az legtöbbször arra utal, hogy Isten bennünket próbál megváltoztatni.

Az imádság elsődleges célja tehát nem az, hogy a körülményeink megváltozzanak, hanem az ima elsődleges célja az, hogy minket változtasson meg. A legfőbb célja pedig az, hogy Istent dicsőítse minden helyzetben.

Milyenek az imáid? Leborulók? Megkoptak? Őszinte? Megszokásból kipipálva? Hiszel az imádság igazi, átformáló, valódi, hatalmas erejében, abban, hogy az imádság lebontja hegyeinket?

 "Ha napjában csak egyszer kicsit elcsendesednél, és egyedül Istennel kicsit csendben lennél, kérdések oldódnának, balzsam hullna sebedre, ez a csendesség lenne út az életre. Szüntelen imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, és az Isten békessége megőrzi majd a szívet és a gondolatokat!” (ének, Mike Sámuel, linket ld. lenn)

Meddig kerülgeted még a hegyeidet? „Mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok!” (Mt.21,22)

„Nagy az ereje a buzgó ember igaz könyörgésének.” (Jak.5,16)

Mustármagnyi hittel nagy dolgok születhetnek. Hordozzuk imádságban magunk és szeretteink ügyét! Nagy megtapasztalásom, hatalmas élményem az imádság erejének megélése. A szeretet mindig adni akar. Így a hívő ember nem csak a mag dolgait viszi az Úr elé, hanem mindenki másét is.

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott. 

Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott. (Reményik Sándor)

Csendesedjünk el az Úr előtt, hordozzuk egymást imádságban!

Ezek voltak mai adventi gondolataim elcsendesedésre. Áldás, békesség!

Ének: https://www.youtube.com/watch?v=vYkfZ0_uSeM&list=RDvYkfZ0_uSeM&start_rad...

 

Más adventi tartalmat találhatsz még itt a blogomon és a youtube-csatornámon is: Ritter Ida – Értékmozaik! Látogass el ide is!

Az alábbi szöveg megjelent: Ritter Ida: Nagyobb Ő - Katolikus papból lett református lelkipásztor vallomása * Értékmozaik - Út a boldogélethez, Kecskemét, 2020, c. könyvében. A kötetről bővebben, a könyv elérhető: itt.

 

Adventi gondolatok - december 17. - A szeretetről

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a szereteté.

„Az Újszövetség nyelvén szeretni azt jelenti: azt teszem a másikkal, ami neki jó. Nem mindig az a jó, hogy simogatom. Néha az a jó, hogy keményen megfogom, és visszarántom valami veszedelem elől.” (Cseri Kálmán) 

Ám szeretet nélkül az igazság kemény. Szeretet nélkül a hit fanatikus. A majomszeretet az gyilkos szeretet. Isten, aki maga a szeretet, azt adja, amire a másiknak valóban szüksége van. Minden más csak találgatás, emberi gondolat. A szeretet ugyanakkor hosszútűrő, kegyes, a rosszat nem rója fel. Nem kárörvendő, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Ez jelenti azt is, hogy ha valami titkolt hamisság kiderül, akkor az igazsságnak örülhetünk, az nem káröröm.

A szeretet nem fuvalkodik fel. Az alábbi sorokat úgy olvassuk, hogy tudjuk: „Isten a szeretet” (1Jn.4,8)!

„A kötelesség szeretet nélkül kedvetlenséget támaszt.
A felelősség szeretet nélkül kíméletlenséggé fajul.
Az igazságosság szeretet nélkül nem más, mint keménység.
A nevelés szeretet nélkül ellenkezést vált ki.
A bölcsesség szeretet nélkül ravaszságot szül.
A kedvesség szeretet nélkül képmutatás.
A rend szeretet nélkül aprólékosság.
A tapasztalat szeretet nélkül önteltség.
A hatalom szeretet nélkül kevélységet szül.
A birtoklás szeretet nélkül fukarsággá válik.
A hit szeretet nélkül az elkerülhetetlen végzet hiedelmének szintjére süllyed.
Az élet szeretet nélkül teljesen értelmetlen.” (J. Machalse)

És mienk lehet az egész világ, minden tudomány, sok nyelven beszélhetünk, de ha a szeretet – elfedező, óvó és szembesítő, kemény, a bajtól visszarántó – nincs bennünk, akkor semmit sem érünk, semmi hasznunk. Ha nem húzunk határokat, ha a felelősségre nem tanítunk, alkalmas időben nem szólunk, akkor megengedő majomszeretettel, s egyben a bűn palástolásával, így pártolásával vagyunk a másik felé, noha sokan ezt elfedezésnek hívják. Ha csak büntető, kemény, bántó szavakkal, tettekkel fordulunk – még ha az ő érdekében is – a másikhoz, de a kegyelmeset, a szelídet nem mutatjuk meg neki, akkor uraljuk, terrorizáljuk őt. Egyik esetben sem töltjük be a törvényt.

„Szeretni valakit annyi, mint úgy látni, ahogyan őt Isten elgondolta.” (Dosztojevszkij)

Isten erre is receptet mutat, ne féljünk jól szeretni, a fáradozásunknak szép eredménye lesz!
Jól szeretni egy életprogram. Én magam egy irgalomra szoruló, aktív tanuló vagyok a szeretet iskolájában.

Ezek voltak mai adventi gondolataim elcsendesedésre. Áldás, békesség!

  

Más adventi tartalmat találhatsz még itt a blogomon és a youtube-csatornámon is: Ritter Ida – Értékmozaik! Látogass el ide is!

Az alábbi szöveg megjelent: Ritter Ida: Nagyobb Ő - Katolikus papból lett református lelkipásztor vallomása * Értékmozaik - Út a boldogélethez, Kecskemét, 2020, c. könyvében. A kötetről bővebben, a könyv elérhető: itt.

Adventi gondolatok - december 16. -

Legyen a mai elcsendesedésünkben a főszerep a háláé, amelynek fontos alapja az elköteleződés!

Az elköteleződés adott ígéretet, hűséges hozzáállást jelent, „amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.” (Wikiszótár)

Tehát cselekvés. „Ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,26)

Ha nincs elköteleződés, akkor bizonytalanság van, állandó okkeresés, magyarázatvárás, magyarázkodás, "bezzegamásiknak" önfelmentő mondatok.

Biztos vannak sokan rajtam kívül, akik ismernek bőségben élő, mégis állandóan elégedetlenkedű, borúlátó, minden megoldásra problémát találó embereket, ahogyan olyanokat is, aki a  nehéz körülmények ellenére is örvendezők, derűsek, s minden problémában reményt, megoldást találnak.

Mitől függ? Hiszem, boldogságunk, az életünk élményekben, örömben való megélése nem a körülményeinktől függ elsősorban, hanem attól, AKIé az elköteleződésünk. Ha magunk fogjuk a gyeplőt, s keresünk életünk történéseire saját kútfőnből megoldásokat, akkor gyorsan ellankadhatunk, letörhetünk, ám ha elköteleződésünk biztos, bizalmunk a Gondviselőben szilárd és tántoríthatatlan, akkor a könnyek között, az erőtlenségben is tudhatjuk, jó irányban van a hajónk, csak átmenetileg viharba került. Nincs más dolgunk ilyenkor, mint a kormányosra bízni.

A vihart nem tudjuk megszűntetni, egyszerűen nincs ráhatásunk, így minden aggodalmaskodásunk hiábavaló. Energiarabló, szorongó cselekedet, amelyen ha nem változattunk, állapottá lehet. Ha van elköteleződés, akkor a legnehezebbek ellenére tudjuk, hogy életünk hajóját a kormányos, egyenesen a Mindenható Atya irtányítja.

Ezért tud a hívő ember körülményei ellenére örömmel teli, boldog lenni: a luxuslakásban, a viskóban, a tegerparton, s a börtönben. Eszünkbe juthat Pál apostol. A börtönben. Az erőtlenségében.

Természetes hogy megbotlunk, hogy érzéseink, félelmeink előtörnek, de nem kell érzelmeink tengerében elvesznünk, mert tudjuk, hogy ha az egyetlen igazra figyelünk, lesz kizárólag a helyes mederben az életünk.

Ehhez elengedhetetlen az elköteleződés, amely pilléreként kettőt emelek  ma ki, amely gondolatok felett érdemes elcsendesednünk, megvizsgálni: hol is tartunk, mit hiszünk s mit cselekszünk egy adott helyzetben?

1. Nem elég nemet mondani a rosszra, a sérelmeinkre, nem elég kizárni a hamisat az életünkből. Nem elég nemet mondani a világra, a zajra, a lármára, a bűnre, a bálványainkra. Igent kell mondani a jóra, igent kell mondani Istenre. Így teljes a kép. És fordítva is igaz: ha igent mondtál Istenre, mondj nemet a bűnre, a rosszra!

S ha megtörtént a nem, kimondtad az igent: elköteleződtél. A legjobb helyre, a legjobb személyhez. Elköteleződtél a hit, az Isten mellett. Krisztus mellett.

2. Ha megtértél, ha kimondtad: Veled szeretném Uram, akkor naponta Vele élve, járva, az igét olvasva, mind jobban meggyökerezünk Benne. 

Boldog életet szeretnének a legtöbben. De ez a mai korszellemmel ellentétben pénzen nem vehető, nem sétál magától az otthonunkba. Mi a titka? Döntés. A hálás lelkület mellett. A hála honnan fakad? A szívből. Melyik szív tud hálás lenni? Az a tapasztalatom, hogy a Krisztust befogadó új szív. A kemény szív helyett az új szív. 

Tehát:

  1. Elköteleződés.
  2. Igen Istenre, nemmondás a bűnre, a rosszra.
  3. Meggyökerezni Krisztusban!

Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert! El kell dönteni, hogy haragszunk másokra és Istenre a hiányaink miatt egész életen át, és mindenben a problémát látjuk, zúgolódunk, vagy hálásak vagyunk azért, amit kaphattunk. Ha békességben, belső békében szeretnénk élni, meg kell ismerkednünk a megelégedettséggel, amelynek motorja a hála. Hiszem, ha megköszönünk mindent Istennek, nem marad idő a panaszra, a hálátlanságra.

"Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne." (Kol.2,6)

Ezek voltak mai adventi gondolataim elcsendesedésre. Áldás, békesség!

 

Más adventi tartalmat találhatsz még itt a blogomon és a youtube-csatornámon is: Ritter Ida – Értékmozaik!Látogass el ide is!

Az alábbi szöveg megjelent: Ritter Ida: Nagyobb Ő - Katolikus papból lett református lelkipásztor vallomása * Értékmozaik - Út a boldogélethez, Kecskemét, 2020, c. könyvében. A kötetről bővebben, a könyv elérhető: itt.

 

Adventi gondolatok - december 15. - A türelemről

A mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a türelemé. A türelem témája hatalmas falat. A türelem mint a Lélek egyik gyümölcse.

Ugyanakkor a türelem az, amiért talán életünk végéig mindenkor tudatosan kell dolgoznunk, a gondolatainkat tudatosan kell a jóra, a helyere irányítani, hogy megálljunk egy várakozásban: türelmesek legyünk. A türelem hatalmas falatjából egy szeletet hozok most nektek, egy trörténetet: 

„Volt egyszer egy férfi, akinek négy fia született. Meg akarta tanítani nekik, hogy az azonnali ítélkezés soha nem helyes, de szerette volna, ha ezt saját maguk tapasztalják meg. Elhatározta tehát, hogy egy különleges feladattal bízza meg őket: egy távoli helyre küldte négy fiát, hogy megkeressék ugyanazt a körtefát.A fiatalok közül egyszerre csak egy indulhatott útnak, és mind a négyen egy-egy különböző évszakban keresték fel azt a bizonyos fát.

Az első fiú télen utazott el, a második tavasszal, a harmadik nyáron, a negyedik és utolsó pedig ősszel.Amikor az utolsó fiú is visszatért, édesapjuk megkérdezte tőlük, hogy milyennek látták a körtefát. Mindegyikőjük más választ adott.A legelső fiú, aki télen indult útnak a következőket mondta a fáról:

– Úgy nézett ki, mintha rég meghalt volna – a levelei lehullottak, hideg volt és élettelen, az ágai lefelé hajlottak. Ezt a fát senki sem tarthatja szépnek.

A második, tavasszal keresgélő fiú nem értett egyet vele:

– Badarság! Tele volt fehér virágokkal, mint aki esküvőre készül! Gyönyörű és tiszta volt, nem olyan, mint amiről te mesélsz!

A harmadik fiú teljesen másképpen látta a fát nyáron:

– Egyikőtöknek sincs igaza. A fa zöld volt, mint bármelyik másik fa – semmi olyat nem láttam, amiket mondtatok róla.

Végül a negyedik ifjú is megszólalt:

– Ősszel igazán varázslatos volt az a fa – telis-tele volt hatalmas, érett körtékkel. Egész egyszerűen lehúzták az ágait, annyira sok volt rajta. Ez nem lehetett az a fa, amit ti láttatok.

Édesapjuk, miután végighallgatta a beszámolókat, így szólt fiaihoz:

– Mindannyian igazat beszéltek, mégis mind a négyen tévedtek. Csupán egyetlen szakaszát láttátok a fa életének, mert minden évszakban más ruhába öltözik. Nem ítélhetsz meg egy fát az alapján, hogy most éppen hogyan néz ki, ha nem ismered minden köntösét, ahogyan egy embert sem szabad első látásra elítélni. Azt, hogy kik is vagyunk valójában, a boldog időket, a vidámságot és a szeretetet csak akkor tudjuk mihez mérni, ha már minden évszakon túl vagyunk. Ha a tél zord hidegében feladjuk, akkor soha nem tapasztalhatjuk meg tavaszunk szépségét, nyarunk melegségét és őszünk bőséges jutalmát…Tanulság: ne engedd, hogy egyetlen „évszak” fájdalma elvegye tőled a szépségeket, amelyeket a jövő tartogat számodra! Jó dolog mindent azonnal megkapni, de a türelem rendkívül fontos tulajdonság, és a várakozás sokszor nagyon fontos leckét taníthat nekünk az élet bármilyen részéről.”

A türelem hasznos, szükséges, s rózsát terem. De azt is fontos tudni, hogy tüskéjével együtt jár a rózsa, ahogyan minden ember a hibáival, minden esemény a nehézségeivel. Ezekkel együtt készíti az utat Istenünk.

Ezek voltak mai adventi gondolataim elcsendesedésre. Áldás, békesség!

 

Más adventi tartalmat találhatsz még itt a blogomon és a youtube-csatornámon is: Ritter Ida – Értékmozaik! Látogass el ide is!

Az alábbi szöveg megjelent: Ritter Ida: Nagyobb Ő - Katolikus papból lett református lelkipásztor vallomása * Értékmozaik - Út a boldogélethez, Kecskemét, 2020, c. könyvében. A kötetről bővebben, a könyv elérhető: itt.

 A kép forrása: internet

 

Oldalak

Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára