Áldott szemüvegen keresztül értelmezett új esztendőt kívánok!

 „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.” (Préd.7,14)

…, hanem bízzon, s mindenkor az igazságra, az egyetlen Igazra tekintsen!

Jól viseltük a megváltozott életet márciustól, a karantént. Megláttuk, megtapasztaltuk sok ajándékát, tanultunk, még inkább hálásak lettünk. Még inkább. Mindenért.

Ha nem pandémia van, akkor mindenki iskolába, óvodába, munkahelyre jár, beülünk egyet kávézni, ünnepekkor étterembe megyünk, rendszeresen kisebb-nagyobb gyülekezeti alkalmakat tartunk, nálunk pedig nyitott az ajtó a testvérek, a család, a barátok, az ismerősök előtt – gyakran tervezünk közös együttlétet szervezetten és csak úgy spontán.

Ehhez képest igen nagy volt a váltás. Bár életünk, mint valamennyiünké, 180 fokban változott meg, jól éltük meg a kapott ajándék időt.

Hiányzott:
- a gyülekezet közössége élőben
- a megszokott családi, baráti alkalmak
- az elmaradt, az életre szóló szalagavató
- a kirándulások
- az ölelés, az érintés…mindenki ismeri….

És ami a nehezek ellenére is örömteli:
- a hálaadásban még állhatatosabbak lettünk
- az alkalmazkodás és a szeretet iskolájában magasabb osztályba kerültünk, de azért még aktív tanulók vagyunk
- 20 éves lett az elsőszülött fiunk
- 18 éves lett másodszülött fiunk
- Johannának kiseett immár hat foga
- megjelent a könyvem, és a nem várt példányszámnál is több fogyott rövid idő alatt
- sok elismerést, megkeresést, meghívást (a jövőbeni alkalmakra, bizonyságokra) kaptunk tőletek, a médiától kerestek, s keresnek azóta is…
- megtartattunk a koronavírus betegségben – valóságos csoda ez a meglévő egészségügyi nehézségeinkben
- újra és újra megéltük: nem arra tekintünk, amit érzünk, hanem arra, ami igaz!

Említett könyvemben van egy fejezet, amelyben egy táblázatot készítettem arról, hogy milyen szemétdomb lenne az egész sorsom, ha életem eseményeinél a pillanatnyi körülményekre, eseményekre, a kiváltott érzelmeimre nézek csupán; s mivé lett azáltal, hogy a vertikális, az áldott szemüveget hordom. A különbség Ég és föld.

Hogy könnyű-e? Nem. Mindig sikerül-e? Nem. De ha a jó irányt és az igazat tudjuk, akkor mind kevesebbszer tévedünk el.

Az életünk eseményei jönnek. Vannak. Történnek. Az ember boldogságát vagy boldogtalanságát nagy részt nem az életének az eseményei okozzák, hanem azok értelmezése. A koronavírus idején is. Ha rosszul értelmezzük ugyanis a történéseket, akkor tévedésspirálba keveredhet az életünk.

Ha megtévesztődik az elménk, akkor téves következtetéseket vonunk le, s azokat tesszük meg alapállapottá. Ám ha megtudjuk egy történésről, annak irányítójáról az igazságot, akkor a valós ismeretre szőjük az életünket. Az igazságra. Az igazságot tudni, nagy gazdagság. Mert akkor igaz következtetéseket vonunk le.

Igen, fontos az igazság, magunkról, a világról, a történésekről. A koronavírus idején is sokféle igazságot beszélnek sokan, továbbá mindenki mindenhez ért, saccol, kételkedik, mérlegel. Pedig egyetlen igazság van: Istené. A nagy félelmek és a sok bizonytalanság idején annyit tehetünk, hogy bízunk az egyetlen Igazban, a Hatalmas Istenben, aki tanácsol, vezet bennünket. Nem biztos, hogy úgy, ahogyan mi szeretnénk sorsunk alakulását, de tudhatjuk, hogy legyen bármilyen viharban is a hajónk, Ő kormányoz. Erőt ad, irány mutat.

Félhetünk, izgulhatunk, igen, megváltott, hívő emberként is. De hihetjük a fájdalmas érzéseink közepette, a rossz körülményeink, a széthullott álmaink ellenére, hogy Ő valóban mindent jóra vezet. Veszteségek esetén is. Ha azonban csak a magunk vágya, gondolkodásmódja, érzelmeink, félelmeink határoznak meg, azok sok téves következteésre juttathatnak bennünket. Nem a magunk igazsága segít, hanem Istené. Ha az Ő igazságát megtapasztaljuk, akkor az igazsággal leszünk teli, az pedig szabaddá tesz.

Sokszor kényszerültünk újratervezésre a 2020-as évben, s nem, nem minden volt könnyű benne, de tanulhattunk, fejlődhttünk, és szemtől szembe megkérdezhettük magunktól: hisszük-e valóban, amit hiszünk? Hogy körülményeink ellenére vagyunk boldogok, mint Pál? Tudunk-e örülni a bezártságban? Vagy ha nem minden a megszokott komfort forgatókönyv szerint alakul, akkor minden borul, semmi nem jó és nem boldog az ember? Tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg, mitől függ a boldogságunk? S mi lenne, ha úgy tennénk föl a kérdést: kitől függ boldogságunk?

Azt mondják most az év elején mindenütt: boldog új évet! Nem az évünk, hanem mi leszünk vagy boldogok vagy nem. Önmagától az új év nem hoz változást. Egy új kezdet azonban igen, ami akár december 29-én is kezdődhetett, de startolhatunk január 3-tól is. A lényeg: az igazra tekintés, az állhatatosság, az engedelmesség, s hogy az elérni kívánt dolog, gondolat, megtapasztalás, esemény ne álom, hanem cél legyen, mi magunk pedig a változás. Krisztus által vezetett változás.

Az áldott szemüveg viselését kívánom mindannyiunknak erre az évre is, amely megszűri az eseményeket, és késszé tesz az értékes szeleteket meglátni, képessé tesz továbbá a könnyeink, a körülményeink ellenére is a boldogéletre (tudatosan egybeírva)!

Szemüvegcserén estem át megtérésem után, amelynek szűrője van. Ezen a szűrőn pedig csak a pozitív dolgok maradnak fenn, méghozzá hatványozódva, egésszé tornyosulva. Ha nincs szűrő a szemüvegünkön, akkor a folyamatos panasz, a kritika, a negativizmus marad szemétdombbá duzzadva.

Képzeljük el, hogy az agyunk egy doboz. Ha dobozunkat arannyal töltjük meg, ékszerdbozként működik, ha pedig használt szalvétával, lerágott csonttal, kukaként funkcionál. Ha sok aranyat teszünk bele, valóságos kincsesbánya a miénk, ha szemetet, akkor szemétdomb. A döntés mindig rajtunk múlik. A boldogságunk, az életünk, a nehéz körülmények, a konflitusok kezelése. És az 5+3+1 modell… (erről majd máskor)

„Távolítsd el az ezüstből a salakot: az ötvös edényt készít belőle.” (Péld.25,4)

Könnyű ez? Fájtak-e az idei veszteségek? Igen. Csalódtam-e? Igen. Értek-e mindent? Nem. De kerek az életem. Ezekkel együtt kerek. A nehézségekben mélyült a hitem, erősödött a bizalmam Isten felé, megtanultam rácsodálkozni az élet igazi csodájára. Hiszem, meg lehet találni életünk szemetei között az értékes mozaikokat. Hogyan? Mennyei dioptriás szemüveggel. Mi történik, ha ezt az áldott szemüveget használjuk? Megtalálhatjuk a helyes fókuszt. És a helyes, az Istenfókusz miben segíthet? Meglátni az igazságot. Mi történik, ha megismerjük az igazságot? Szabaddá leszünk. Mit szabad tenni, érezni, ha szabadok vagyunk? Lehet őszintének lenni, merünk érezni, felvállalni – akár negatív – érzelmeket is, valamint elhihetjük, hogy lehetünk gyengék, nem kell félnünk rákérdezni a másik tettére, annak okára; a problémát feltárhatjuk maguknak, a másiknak, alkalmas időben, őszintén, álarc nélkül. El lehet hagyni a „Mit illik egy kereszténynek?” félelmeket. Lehet haragudni – de nem vétkezni –, és megvan a szabadságunk elengedni a másik adósságát. És lehet kizárólag csak felfelé néznünk. Mi fog történni? Boldogok leszünk! Mit jelent szabadnak lenni? Nem lesz kérdés többé.

Áldott, békés, reményteljes, mennyei dioptriás szemüvegen keresztül értelmezett új esztendőt kívánok szeretettel: Ritter Ida

Látogass el a Ritter Ida - Értékmozaik youtube-csatornámra!

A hivatkozások Nagyobb Ő * Értékmozaik című könyvből valók, amelyről bővebben tájékozódhatsz, illetve elérhető: itt.