Ki mondja meg, kik vagyunk?
"Ki mondja meg, kik vagyunk? A menő cuccaink? Az autónk? A fényes reklámok? A pénztárcánk? A rangunk? A társadalom? A cimborák? A kritikusaink? Esetleg egy közösségi oldal?
Ha nem mi magunk definiáljuk magunkat, hanem a Teremtőnknek meghagyjuk ezt a jogot, akkor képesek leszünk megérteni, hogy nem attól függ értékünk, hatékonyságunk, boldogságunk, hogy éppen mélyponton vagy egy torzult énállapotban mit gondolunk magunkról, mit súgnak az érzéseink, vagy mit mond a társadalom – mert ezek csak múló pillanatok –, hanem az a lényeg, hogy a Mindenható, a változatlan hatalmas Úr mit gondol rólunk. Mert ez az egy biztos.
Hisszük-e, tudjuk-e, hogy Isten alanyi jogon drágának tart és becsesnek?
Ha az élő Istent megismerjük, s ebből a helyes istenismeretből a valós magunkat, akkor azt is megértjük, hogya Mindenható Istennek fontosak vagyunk, és úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk. A Mindenható véleménye pedig nem ingadozik, szeretete felénk nem változik, a boldogságunk tehát állandó, nem függ emberek szeszélyétől, mások elfogadásától. Az lesz az identitásunk, hogy: „Az Alkotóm szeret”." (Ritter Ida)
forrás: Ritter Ida: Nagyobb Ő * Értékmozaik kötete - erről bővebben itt tájékozódhat, és belelapozhat. Ha felkeltette érdeklődését, a könyv megvásárolható.
Maszk, felelősség... Mit tehetünk?
Kedves Embertársaim!
Gondolataimat azért szedtem egy csokorba, mert azt tapasztalom, hogy sokan erényként, fennen hirdetik,"nincs itt semmi baj, csak a jó levegő meg a vitamin kell..." Okos és hasznos dolog, mi magunk is élünk mindezzel. Ám tényleg csak ennyi lenne most a dolgunk?
"Külön-külön csak szavak vagyunk, együtt azonban költemény
Kétségből egységre úgy találunk, ha egybegyűjt minket a Szeretet"
(Varga Gyöngyi)
A fenti idézet jár folyamatosan a fejemben... és... sok mindent látva, hallva innen is onnan is, az alábbiak helyeződtek a szívemre a keresztény felelősségünk és a maszkviselés kapcsán:
Egyszer az életben össze kellene fogni politakai hovatartozástól, felekezettől, vallási meggyőződéstől, anyám hajszínétől... függetlenül, s egyet cselekedni. Nem diktatúra, ha azt cselekedjük, amit a szakemberek megbízott csoportja mond. Nem félelemkeltés az óvatos elővigyázatosság. Nem gyenge a hite annak, aki beáll a rendbe. Nem gyáva és nem megtévesztett, aki nem összeesküvéselméletet lát a mai történések mögött. Úgy tartom, épp a keresztény ember alaperénye az engedelmesség, a fegyelem. Nem az igazunk mentén kell véleményt formálni s ezzel szembemenni a hivatalos állásponttal, hanem megcselekedni azt, ami most a közös érdeket szolgálja.
A hívő ember nem szuperhős, nem mentes a vírusfenyegetettségtől, épphogy jól tudjuk: "Minden érhet mindenkit, ugyanaz történhetik az igazzal és a bűnössel..." (Préd.9,2) Abban különbözik a hívő, hogy jót s nehezet egyránt az Úrtól vesz el, s ha elkerüli a baj, nem saját nagyságának tulajdonítja, hanem Isten kegyelmének, oltalmazó szeretetének: Urát dicséri. Alázat, közös teherviselés, elfogadás... nehéz dolgok, de hasznosak, s nem mellesleg áldás kíséri.. Most ez lenne a dolgunk, s egy év múlva kávé mellett megbeszéljük, hogy hasznos dolog volt-e a maszkviselés. Adja Isten, hogy mind többen ülhessünk össze! És ha kegyelemből sokan megtartatunk a magyar nép soraiból, akkor pedig ne az újabb magánvélemények következzenek, hogy "na, ugye, sok hűhó semmiért..." meg az önigazolások, hanem legyen az első szó az "Istennek dicsőség", s boruljunk térdre hálaadással.
A maszkot viselem, mert így óvom embertársaimat, a magam részét megteszem.
És végül, jó lenne, ha a felebarátunkat úgy szeretnénk, hogy nemcsak a magunk egészségi állapotából indulunk ki, hanem tudomásul vesszük, hogy más ember rákos vagy több infarktuson van túl, s ők nem biztos, hogy tünetmentesen megússzák a koronát.
Summa summárum: maszkkal és maszk nélkül is meg lehet halni. Abban hiszek, hogy sorsom eleve elrendelt, de felelőssége a keresztény embernek, hogy a rendbe beálljon, épp nekünk kellene a példamutatással az élen járni egyéni vélemények kísérete nélkül. Békességgel!
Ha ti is így gondoljátok, vigyük hírül mind többeknek!
Ígéret
Ma jött elém ez az igeszakasz, annyira megérintett. KÍvánom, hogy legyen valamennyiünknek irányjelzőül! Indítson mindenkor hálára, engedelmességre, s hogy mindig tudhassuk, újra és újra tudatosítsuk magunkban, hogy minden Istentől van, nincs, amit ne Tőle kaptunk volna - ajándékba, érdemeinken felül. Dicsőség ezért (is) Neki!
"7Mert jó földre visz be most téged Istened, az ÚR, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; 8búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. 9Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. 10Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az URat azért a jó földért, amelyet neked adott.
11De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az ÚRról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked! 12Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, 13amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, 14akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!
15Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. 16Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled.
17Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is.
19De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az ÚRról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor menthetetlenül elvesztek! 20Elvesztek ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket az ÚR kiveszít előletek, ha nem hallgattok az ÚRnak, Isteneteknek a szavára." (5Mózes8,7-20)
Micsoda ígéret, mekkora felelősség: az engedelmesség, a hála... valóban élet-halál kérdése.
Hogy miért írok?
"Reménységgel vagyok, hogy szavaim elérik eredeti céljukat: miként tud Isten minden rosszat is az Őt szeretők, a Benne bízók javára fordítani, valamint hogy kialakítsuk azt a készségünket, amely a probléma helyett a megoldásra fókuszál. Mindannyiunk életében lehet tengernyi nehézség, ám a jó hír, hogy reménykedő hozzáállással, a „fordított”, az áldott szemüveggel másként láthatunk. Az élet ugyanis nem a történések sorából áll, hanem abból, amiként azokat értelmezzük. Saját utunk során megfogant egy „receptgyűjtemény” a fejemben személyes megtapasztalások alapján, amelyet az olvasó elé tárok.
Mi, emberek azt tesszük, azt szóljuk, amivel telve van a szívünk. Amíg a panasszal, a bűnnel vagyunk teli, arról tudunk csak beszélni. A Krisztussal való találkozás után pedig, mivel új identitásunk lesz, folyamatosan csak Isten kegyelméről, Jézus szabadításáról tudunk szólni, az értéket, a jót akarjuk mindenben meglátni. Ezért nem tud a hívő ember csendben maradni: szokásává, élete természetes részévé válik a hitvalló, bizonyságtevő élet.
Jól tudom, hogy minket (férjem, családom) hallgatva sokak számára túl sok a hitről, az Istenről, Jézusról, a szeretetről való beszéd, ám bennünket mindig a belső késztetés, az isteni terv vezérel. Azt valljuk, hogy a hit a legszemélyesebb közügy.
S végezetül még annyit: „Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban.” (…) Nem azzal foglalkozom, „hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez.”
Ez a vezérfonal egyértelműen, a lámpás. Ennek tudatában született meg a mű. (Ritter Ida: Nagyobb Ő - Értékmozaik kötetének előszavából részlet)
A türelemről
A por siet. A kő ráér. (Weöres Sándor)
Józan ész soha sem áldoz fel pillanati vagy igen kis időre terjedő haszonért, habár ma nyulhat is hozzá, jövendő nagyobb `s tartósb hasznot; de inkább az ideigóráiglani rövid nyomást a várható hosszabb kellem miatt békével türi. (Széchenyi István)
Nem elég tudás és gyakorlat:
Türelemmel készül az oldat! (Johann Wolfgang von Goethe)
Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok. (Márai Sándor)
A türelem olyan fa, melynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse. (Közmondás)
Pizza és pizzamuffin
Megosztottam sztoriban a család tegnapi ebédjét, és nagy sikere lett, az elkészítési silabuszt is kértétek. Szeretettel osztom meg az érdeklődőkkel, íme a pizzatészta receptje:
180 ml tej
180 ml víz
fél evőkanál só
2-3 evőkanál cukor
60 dkg liszt (ebből 10-15 dkg teljes kiőrlésű)
2-3 evőkanál olívaolaj
2,5 dkg friss élesztő (vagy e mennyiségnek megfelelő porélesztő)
A paradicsomalap: sűrített paradicsom, pizzakrém, kevés ketchup, só oregano - összekeverni
A hozzávalókat összegyúrjuk, dagasztjuk, majd pihentetjük, kelni hagyjuk. Mivel nagy mennyiségben, és gyakran készítek pizzát, kenyeret, kalácsot, én a kenyérsütő gép dagasztó programját használom, ez dagasztással, kelési idővel együtt 1 óra 50 perc.
A megkelt tésztát 24 darabra vágom késsel (felezgetéssel: először kettőbe vágom, majd azt osztom négyfelé...és így tovább), majd a 12 darabos - előre kiolajozott - muffinsütöbe helyezem. Megkenem a paradicsomos alappal, s tetszés szerint gazdagítom. A képen látható pizzafalatkákon kolbász, hagyma és sajt található, ízletes magyaros "falatkák" lettek. De sonkával, kukoricával...bármivel készíthetjük. A tetejére a sajt ízlés szerinti mennyiségben kívánkozik.
Én a tegnapi ebédhez megfeleztem a tésztát, és 12 db muffint sütöttem, a másik feléből pedig a legnagyobb, hagyományos tepsimben egy nagy családi pizzát.
A pizzamuffinok íze tulajdonképpen olyan, mint a pizzáé, csak így formában sütve mégis más lesz a tészta íze. A teteje ropogós, a tészta széle pedig álompuha, átitadódva a kolbász (a sonka...) szaftjával.
Jó étvágyat!
Vezetett út
Ha néha kicsit meginogsz az élet zajában, jusson eszedbe, s erősítesen, hogy:
"Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR!" (5Mózes8,2)
"Nézz vissza és láss, látó szemmel,
mennyi bajból mentett Istened.
Lásd, munkálkodik életedben,
megsegít, hordoz és felemel.Kezében van az ember sorsa,
benne rejlik, létbiztonsága.
Tőle függ jövőjének útja,
híveit nem hagyja magára.Nélküle zsákutcába vezet,
az életút, s reménytelen,
ha magára marad az ember,
ha az Úr kezét nem fogja meg.Mit épít önmagában bízva,
percek alatt, összeomolhat,
De azok, kik az Úrban bíznak,
erejükben megújulnak.Ő a Mindenség kormányzója
Őrá bízzad, életutadat.
a legkisebbre is van gondja,
bölcsen irányítja, sorsodat."(Schvalm Rózsa: Nézz vissza)
Könyvajánlás - negyedik mozaikdarab
"Az evangélium ugyanis változást munkál. Gyökeres, valódi, mindent felforgató változást. Nem kis ráncfelvarrást, apró módosítást, kis helyesbítést. Ida úgy mutatja be az életútját, úgy tesz bizonyságot az élő Krisztusról, hogy nyilvánvalóvá válhat mindenki számára: valóban csak Krisztus az, aki képes megmenteni, akinél nincs lehetetlen, aki életet ad ott, ahol halál van, aki utat nyit mégis ott, ahol minden bezárul.
A sorok között feltárul előttünk a szerző alázata, mert Krisztust engedi az előtérbe, Neki adja a dicsőséget azzal, hogy Ő az abszolút cselekvő a műben – és a való életben is.
S miközben ötleteket ad, fontos irányokat fogalmaz meg, sokszor és sokféleképpen tesz vallást arról, hogy egyedül Krisztus által nyerhető el az üdvösség s az értelmes, kiegyensúlyozott, áldott élet e földön."
(Dr. Thoma László, református lelkipásztor - Nagyobb Ő * Értrékmozaik ajánlás/részlet)
Könyvajánlás - harmadik mozaikdarab
"Nincs rá jobb szó. Mindenestől az. Látni az emberi sorsot és Isten tervét, munkáját. A megtisztelő őszinteség mellett a meghökkentő kegyelem ragyog fel a sorok közt, a történetekben. A rácsodálkozás arra, hogy a „Nagyobb Ő” nem egy frappáns cím csupán, hanem igazság, valóság. Amikor az ember erre rádöbben, ezt meglátja, ezt megérzi, akkor éli át saját kicsiségét. Isten meghökkentő cselekvése, megrendítő jelenléte nemcsak a nagy, katartikus spirituális élményeken keresztül válik nyilvánvalóvá, hanem életünk kis mozzanataiban, szabadításaiban, a reménytelenség ellenében megjelenő reményben, bizonyosságban.
Az az ember képes igazán szabad lenni, aki találkozott ezzel az Istennel. Az Istennel, aki miközben hatalmas, mégis alászállt, és emberré lett. Az ilyen személy szabad arra, hogy kimondjon dolgokat, szabad arra, hogy kérdéseket tegyen fel, szabad arra, hogy saját jelentőségének és jelentéktelenségének titkait, mélységeit megélje; szabad arra, hogy rámutasson közösségi megakadásokra, olyan dolgokra, amelyeket szótlanul eltűrünk, hagyunk ahelyett, hogy kilépnénk, változtatnák rajta."
(Dr. Thoma László - a könyv lektora, református lelkipásztor)
Könyvajánlás - második mozaikdarab
"Sok mindenről lehet érdekesen mesélni, de e könyv szerzője magát tárja fel, a saját belső útjaiba enged betekintést. Megmutatja, milyen, amikor gyenge, amikor kiszolgáltatott, amikor örül, amikor sír; megosztja velünk, hogy mi az, ami fáj és hogyan talál megbékélést, hogyan tud megbocsátani, újat kezdeni, tűrni, elhordozni, reménykedni, szeretni… élni. Megtisztelő, amikor valaki ilyen mélyen és őszintén tárja fel magát egy olyan világban, ahol az emberek nagy része másnak akar látszani, mint amilyen valójában.
Igazi farizeusi kor az, amelyben élünk, Ida szavai viszont lerántják e gondolkozásról, hozzáállásról a leplet azzal, hogy megmutatja a szavaival, felvállalt őszinteségével, mi a farizeusi képmutatás ellentéte: mit jelent embernek lenni: gyengének, nem tökéletesnek, valóságosnak, hitelesnek. Különösen megtisztelő a történetek részleteinek megosztásai, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy az olvasó megismerhesse az utat, a belső világot, s közben tudjon kapcsolódni is, és felbátorodjon a valós, hiteles életre.
Számomra különösen értékes, ahogy a vívódásokat, nehézségeket megosztja azok töredékességével, részben megoldhatatlan és feloldhatatlan természetével,ami mégis elfogadható, elhordozható a Krisztusban gyökerező, újjászületett ember számára."
(Dr. Thoma László - a könyv lektora, református lelkipásztor)
Oldalak
Témakör
Címkék
