- Csanád, amikor meglesz az anatómia szigorlatod, kérhetsz tőlem valamit - ajánlotta fel az egyik nagyon kedves barátnőm.
- De jóó! Taníts meg, légyszi’ macarone-t sütni!

Történt ugyanis, hogy említett barátnőm gondolt egyet pár hete: kipróbálja a macarone-sütést. Aminek más nagy előkészületek után áll hozzá, az neki pikkpakk elsőre fantasztikusan sikerült, és nemcsak a receptet, hanem a lelkesedést is továbbadta! 
Így és ilyen gyorsan terjedjen minden, ami jó!!! 

Ma délután volt az ideje a sütéstanulásnak!
Lépésről lépésre követtük, amíg pihentünk a munkafázisok között, addig társasoztunk, és csodaszép kézműves csészéből fogyasztottunk feketelevest.

Köszönjük, felemelő volt! Mindenkinek hasonló “szent péntek délutánokat” kívánok!

Mindenki sürög-forog, karácsonyra készül. Karácsonykor ajándékozunk, családot, ismerősöket látogatunk. Közösségben vagyunk. És ajándékozunk.
Miért? Mert Isten ajándékozta magát nekünk, s Fiának a születésnapját ünnepeljük, a fókuszban tehát Ő van, aki mindig ad, törődik, irgalmaz, megsegít, oltalmaz - bűneink ellenére, MÉGIS.

A karácsony sokaknak öröm, sokaknak kötelesség, van, akinek kényszerű teher, mert adni kell... a legtöbbeknek talán (remélem) öröm.
Sokaknak azonban nehéz most. Nehéz azoknak, akik épp szerettüket veszítették el, azoknak, akik szűkösebben vannak. De a legnehezebb, hiszem, azoknak, akik egyedül, magányosan vannak.

A fenti gondolatok, valamint a magányosok, az egyedül lévők, a szükségben lévők jártak a fejemben, s arra gondoltunk, a magunk környezetében megvidámíthatjuk őket.

A férjem börtönben is szolgáló lelkipásztor, s átérezve a rabok szentesti, karácsonyi helyzetét, megindult a lelkem. Tettünk egy felhívást a gyülekezetben vasárnap, hogy akit Isten indít, Írjon egy személyes hangú levelet a börtönben levő embertársainknak.
Kapnak egy tisztálkodási csomagot, s készítettünk mellé egy lelki csomagot, amelybe egy Bátorító Mai igét, édességet és ezeket a személyes leveleket tettük. Egyet idemásolok, bár mindegyiket is ideteheném.

Annyira megérintett, reménységgel vagyok, hogy a címzettjénél jó célba ér. Imádkozzatok ezért velünk! Imádkozzunk a szükségben lévőkért, hogy új életet nyerhessenek, a rabság ellenére MÉGIS teljes szabadságot - és tegyük meg a magunk részét, ki-ki a maga környezetében!

Bizonyára sokakat lepünk meg ezzel-azzal, mi is kapunk ajándékokat biztosan, de azt is hiszem, hogy mennyei perspektívából nézve ezen levelek, kis csomagok a legnagyobb ajándékok, valóban életmentők! Hála ezért Urunknak és köszönet a gyülekezeti testvéreknek!
Nem késő még mindenkinek egy-egy magányos embert meglepni egy üzenettel....

Íme az egyik levél:
(A levél írója tudtával közlöm, te is elküldheted valakinek, ha Isten erre indít)

"Kedves Megváltott Életű Barátom!
Ismeretlenül ugyan, de nagy szeretettel írom e sorokat Neked, mert szeretném elmondani, hogy Rád gondoltam ma. Arra, hogy nagyon magányos vagy. Távol a szeretteidtől, a családodtól, a barátaidtól, a megszokott környezetedtől. Lehet, hogy önvád mardos, lelkiismeretfurdalásod van, lehet, hogy csalódtál, becsapottnak érzed magad, nem erre számítottál. Biztos vagyok benne, hogy legbelül érzed, valami nem stimmel, hiszen valamiért most ott vagy, ahol, egyedül, elzártan. Szeretnélek most bátorítani, és elmondani, van kiút!

Bízom benne, hogy szüleid, vagy közeli szeretted szeretetét átélhetted valamikor, átéled most is! Képzeld el, hogy van valaki, aki náluk is sokkal jobban szeret téged! Van valaki, aki annyira szeret, hogy el sem tudod képzelni! A mi Mennyei Atyánk, Mindenható Istenünk! Az a jó hírem, hogy Neki mindent őszintén elmondhatsz, előtte nem kell szégyenkezned, hiszen ismeri a szívedet, pontosan tudja, mi zajlik benne, és kész megbocsátani mindent! Már akkor ismert, és szeretett, amikor édesanyád még azt sem tudta, hogy a méhében megfogantál. Nem véletlenül születtél meg, hanem azért, mert Ő így akarta, terve van veled. Tudja, hogyan nőttél fel, látta, amint nehéz helyzetekben voltál, ismerte az örömeidet. És most is melletted áll, soha el nem múló szeretettel ölel!

Csak arra vár, hogy végre megbánd, hogy a bocsánatát kérd őszinte szívvel, és kitárt karjaiba omolj. Ő soha nem fog szeretetet színlelni, becsapni, Ő csak vezetni szeretné a Te életedet. A jó irányba. Az örök élet irányába.
Tudnod kell, hogy a te életed is megváltott, Jézus miattad is meghalt a kereszten. Minden bűnödet eltörölte ezzel! Igen, MINDET! Igen, azt is, ami miatt itt vagy. És az azt megelőzőeket is, sőt amiket azóta elkövettél azokat is! Mi több, amit holnap elkövetsz majd, azokat is! Isten csak a megbánt bűnöket tudja megbocsátani! Van szabadságod ezt ma, még ma megtenni, s Benne, Általa új életet nyerhetsz!

Kívánom, hogy elhidd, ez az Ünnep lehet a legszebb itt, és most Neked! Ha beengeded Jézust a szívedbe, rabságban ugyan, de mégis lélekben szabadon élhetsz tovább! Hiszem, hogy így lesz, és amikor kiléphetsz ezen az ajtón, beléphetsz egy új élet kapuján! Áldott Karácsonyt!
Ma így imádkozom veled:

„Uram, néha olyan nehéz… Olyan sok teher nyomja a lelkemet… Olyan sok seb várja bennem a gyógyulást. De köszönöm, hogy Te eljöttél ebbe a világba, a legelső karácsonyon emberbőrbe bújtál, hogy testközelből érezd, milyen is embernek lenni. Kérlek, jöjj el ide, ahol most vagyok, a családomba, és a lelkem minden bezárt szobájába is ezen a karácsonyon! Állítsd helyre a megtört kapcsolataimat, gyógyítsd be a lelki sebeimet, segíts megbocsátani, és úgy szeretni, ahogyan Te szeretsz minket! Köszönöm, hogy érkezel. Köszönöm, hogy az én életemben is csodát teszel. Várunk rád, Jézus. Ámen.”
Szeretettel, Anikó"

Azt mondta a férjem, a Nándi, hogy ez a nap más, mint a többi, és kaptam nem szokásos csészéből szokásos reggeli kávét.
Aztán azt kérdeztem tőle, mit jelent neki a születésem. Azt mondta: „mindent; teljesen megváltozott az életem, sokkal gazdagabb lett.”

Hála van a szívemben a reggeli ébresztőért, valóban gyermeki örömmel, önfeledt sikítással ébredtem a csodaszép virágkosaram láttán, amely úgy volt az ágyam mellé készítve, hogy az első pillantáskor a rózsaszín csodát láthassam. 
Meghatódtam. 

Nem mindig így mentek nálunk a dolgok, nem mindig így ünnepeltünk, de Isten ezt is megengedte, megadta. Alkalmassá tett bennünket, hogy mindig egyre jobban kifejezzük egymásnak a másik szeretetnyelvén azt, amit érzünk. Hiszem és vallom, hogy semmi nincs készen és magától a házasságban, „csak” adott egy nő és egy férfi, s minden más azon múlik, mit kérünk el a Teremtőnktől, miként engedelmeskedünk, s mit teszünk, vagy nem teszünk egymásért, a szövetségért. Hisszük, ha a Főt kérjük, hogy legyen jelen, akkor, csak akkor tudnak csodák történni. Magunktól semmi jóra nem vagyunk képesek, mert akkor csak a hiányt, a bennünket ért sérelmeket látjuk, de van, AKI segít a nézőpontváltásban, s megtanít a valódi szeretetre, a „mindig adás” képességére, a nagy titokra. Mi akkor is csak töredékesek maradunk, de van, AKI pótolja hiányainkat. Tanulni kell szeretni, egymást megismerni, és dolgozni azon, hogy kölcsönösen érthessük egymást. Izgalmas és meseszép az utazás, ha jó az irány, ha jó a cél és a segítők.

Minden változik, változásban van. Régen a születésnapomon a hó esett, gyönyörű hótakaró borított mindent, manapság a nap süt.

A születésnapomon különösen sokan megkeresnek, felhívnak, írnak, és nagy hála van a szívemben mindezért: hogy lehetünk egymásnak, hogy velem örültök, örültök nekem. Hálás vagyok értetek kedves ismerőseim, barátaim, testvéreim - köszöntőim! 

Nagyon szeretem a zenét, megmozgatja a bensőmet, megmelengeti a szívemet, mélyen megérinti a lelkemet. Szeretem a szépet, a jó hangulatú, tartalmas muzsikát, a dallamosat.
Születésem napján akaratkanul is eszembe jutnak az elmúlt évek születésnapjai, azok hangulata, élményei, zenéi. Sosem szerettem a "tamtam"-ot, a kemény hangokat, de a húszéves koromban hallgatott lágy dallamok is másként hangoznak ma már. Egészen mást jelentenek.

Hálás vagyok Istennek, hogy megszülethettem, hogy rendkívüli korai érkezésem nem volt akadály a megtartatásában, Ő számolt velem, terve volt, van. Ő megígérte, s az Ő ígéretei igazak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek.” (Jer.1,5) 

A születésem után ugyan évekig még mit sem tudtam Alkotómról, de valamikor régen meghallottam az Ő hangját. Egészen korán, kisgyermekként, aztán kisiskolásként szemléltem a számomra még ismeretlen Istent, középiskolásként hozzá fohászkodtam, de még csak mint a polgári lét velejárójaként tekintettem rá. És 19 éves koromban szíven talált az örömhír, úgy telibe, és megsimerhettem Őt, eldönthettem – nagy kegyelem ez -, hogy már nem egyedül, hanem mindig Vele szeretnék járni. Így ekkor, 1994. május 27-én is lett egy új születésnapom, s ettől a naptól már „úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél,” (1Kor.9,26). 

Aztán 2004 körül Emmausban, a lelki házban, ott, akkor, évek múlva újra történt valami a hitbeli fejlődésem útján, valami lendületesebb életté lett bennem, megelevenedett. Ekkor egy kényelmi zsilip hullott ki, a még vallásosnak mondható elemek eltűntek, teljesen odaszánt életű hívő lettem. Azt hiszem, a Szentlélekkel való kapcsolatom lett más, élő. Igaz szembenézés volt az, már érettebben. Isten kegyelmi munkájának köszönhetően, összeállt az, ami addig töredékes volt, végleg tudatosodott bennem. Már nemcsak szeleteket értettem, hanem jobban egyben - kapizsgáltam. Az értékes mozaikok összeálltak, a szívem így dalolt, teljes bizonyossággal tudtam: a lelki halál állapotából az életre jutottam. Változásra és változtatásra kész szívvel, igaz bűnbánattal és Jézus Krisztusba vetett hittel voltam. A mindenható Isten az Ő fiává fogadott, és felülről való élettel ajándékozott meg. Kettős az állampolgárságom: a mennyei az állandó, de még a földön van a tartózkodási helyem, s hogy meddig érvényes, majd Ő megmutatja. Tizenévesen ráébredtem bűnös voltomra, évekkel később pedig arra az örömteli bizonyosságra is, hogy minden bűnöm megbocsáttatott Jézus Krisztus tökéletes, helyettes áldozatáért. 

A bűneim megvallása után bűnbocsánatot adott. Új születésnapot. Örökélet születésnapot! Nekem ingyen volt, de nem volt olcsó Urunknak. A jóra feledékeny elmém pedig gondoskodik arról, hogy naponta megbotoljak – a megszentelődés útján. Amit lehet – minden egyes ilyen alkalommal -, tőlem telhetően rendezek, megteszek, a többit kötelező Rá nézve elengednem.

Mindenkinek megadja a Mindenható, csak el kell hinni. Csak el kell hinni. Tökéletes bocsánat van. Új élet, új születésnap.

Az ekkoriban megismert Bonhoeffer imádságot küldöm minden kedves köszöntómnek:
„Hiszem, hogy Isten mindenből, még a legrosszabból is jót tud és akar kihozni. Ehhez olyan emberekre van szükség, akik mindent a legjobbra fordítanak. Hiszem, hogy Isten minden bajban annyi ellenálló képességet ad, amennyire szükségünk van. De sohasem adja meg előre, hogy bizalmunkat ne önmagunkba vessük, hanem egyedül csak őbelé. Ennek a hitnek a jövőtől való minden rettegésünket le kell győznie. Hiszem, hogy vétkeink és tévedéseink sem hiábavalók, s hogy Istennek azokkal sincs nehezebb dolga, mint vélt jócselekedeteinkkel. Hiszem, hogy Isten nem valami időtlen végzet, hanem őszinte imádságokra és felelős tettekre vár, és válaszol is azokra.”

Minden változik, minden változásban, s amíg tart a kegyelmi idő, van lehetőségünk az egyetlen maradandó mellett dönteni. Én is így tettem.
Régen tél volt az életem, vagy ha tavasz is kívül, de belül sokszor a hiány, az űr zimankós telet jelzett, 1994. után pedig napsütésesek a napjaim. Süt a nap. És akkor is süt, ha olykor vihar támad – akaratunk ellenére, ha borzasztó diagnózist, vagy bármilyen elhordozhatatlannak tűnő terhet kapunk. Van, aki velünk vándorol, utat mutat, nem hagy magunkra a szenvedéseinkben. A szenvedések fájdalmasak bár, de szükséges velejárói a jellemformálásnak, a kipróbált hitnek.

Kedves Mind!
Isten áldjon meg benneteket és szeretteiteket gazdagon ma és mindig! Legyen az adventetek valódi várakozás, biztos bizonyosság, hogy eljön újra Ő, s legyen örömteli ünnep addig a mostani emlékezés, a karácsony. Reménység, öröm, valódi élet – a legnagyobb születésnap!
Hálás vagyok értetek, mindannyiótokért, köszönöm nektek, a kedves szavakat, igéket, hívásokat, leveleket, „történeteket” az instán… a mindenhol. És köszönöm, hogy pályán, a „futás” közben velem vagytok: bátorítotok, biztattok, szerettek.
Hálám jeléül küldök egy kortyot a kávémból, vegyetek 1-1 szál virágot, akinek pedig nem jut, annak küldöm majd vasárnap a tortát (mert a család hétvégén tud teljes számban együtt lenni), de addig is mindenkinek a virtuális ölelésem!

"De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból.

Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne." (Róm.13,11-14)

Áldott adventet!