Bálint névnap novemberben
Ma Bálint fiunk névnapját ünnepeltük. Igen, novemberben. 17 és fél éve döntöttünk így, mert nem szerettük volna február 14-én „főszezonban”, dömping idején tartani névnapját, mert ez a Valentin-őrület megterhelő, elveszi az ünnep lényegét, így kerestünk egy másik Bálint-napot a naptárban. Szépen, csendesen, szolidan megültük.
Ahogy az ilyenkor szokás, az ünnepelt kedvence készül ebédre, vacsorára is. Így ma sütőtök krémleves, rakott karfiol volt ebédre, vacsorára pedig tonhalas, sajtos szendvics és mascarponés-nutellás, illetve vaníliapudingos gofri. (Recept ld. lenn)
A terítés mindig az ünnepeltre jellemző jegyeket hordoz, s az igekártya elmaradhatatlan, az ünnepi asztal éke. Hisszük, hogy ezek a kapott igék nekünk, pont nekünk szólnak, mindig izgatottan várjuk, hogy az „előételt” felolvashassuk. (Lásd fotó)
Hiszem, találó ajándékokkal leptük meg Bálintot, de hogy a csomagban mi lapul, legyen titok pár napig. Csanádtól megszokott ötletes ajándékon derülhettünk újra. (Lásd fotó)
Jó volt csak úgy lenni. Elgondolkodni, hogy ez már a 18. névnapja volt, pedig még csak most született. Jó volt együtt lenni az Úr előtt közös játékban, gyöngyfűzésben, pihenésben, nevetésben. Jó volt örülni, nosztalgiázni.
Úgy gondoljuk, s tapasztaljuk, hogy nagyon fontos az időt odaszánni, az ünnepeket megtartani, még akkor is, ha mindenki rohan, sokfelé sokféle dolga akad, mert ezeket mind elviszik magukkal, megtelik a lelkünk. Mindenki lelke elcsendesedik, megtelik.
Dicsőség Neked Urunk!
Gofri:
25 dkg margarin
25 dkg cukor
4 db tojás
50 dkg liszt
5 dl tej
1 csomag sütőpor
2 csomag vaníliás cukor
Az alapanyagokat a szokott módon (először a tojást, a margarint, a cukrot) összekeverjük, majd felváltva a lisztet, a tejet hozzáadjuk, gofrisütőben sütjük.
Ebből a masszából 12 db dupla gofrivárható. Nagyon ízletes!
Igen, Atyám!
Örömöd van? Bánatod? Erről is, arról is tud az Úr. Te tudsz-e Róla? Hiszed-e, hogy nem a vak végzet irányítja sorsodat, hanem az Ég és Föld Ura?
Minden az Ő tudtával történik, s bár lehet, hogy most erőtlen, szomorú, elkeseredett vagy, de ne hagyd, hogy a hazugság atyja elhitesse veled alkalmatlanságodat, elvegye önbizalmad! Lehet, hogy most csak a hullámokat látod, de felfelé nézz, jó gondolatokkal töltsd meg agyad, s hidd: ki fog tavaszodni!
Most nem érted az összekuszálódott szálakat, nem érted, miért ilyen lassan történik minden, miért nincs megoldás? Ilyenkor IS nagyszerű igazán bízni az Élet Irányítójában, s amikor kitisztul minden, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a vihar idején is megelőlegező bizalommal voltunk, s a vihar szűntével dupla örömmel mondhatjuk: Igen, Atyám, mert így láttad jónak! Tegyük fel újra, s naponként az áldott szemüveget!
Írd át álmaim!
Kamaszfiaimtól hallottam ezt a gyönyörű dalt, jó szívvel ajánlom mindenkinek. Gyönyörű dallam mély tartalommal.
Luther
"A film Martin Luther, a XVI. századi keresztény reformáció vezéralakjának életrajza, aki új utakat nyitott a hit felfedezésében. A történet a szerzetesi fogadalomtételnél kezdődik és végigkíséri Luther belső küzdelmét a felszentelés utáni vágy és az egyházi hierarchiában uralkodó korrupció és képmutatás keltette egyre növekvő iszonyodás összeegyeztetése érdekében. Végülis eretnekséggel vádolják, és szembe kell néznie az éppen hatalmon lévő bíborosokkal és hercegekkel, miközben arra buzdítja őket, hogy tegyék elérhetővé a Szentírást az egyszerű hívők számára, valamint az igazságosság és becsületesség útján vezessék az egyházat a hit felé." (port.hu)
Ma, a reformáció emléknapján vetíti a Duna tv, 20.25-kor; áldjuk Istent, emlékezzünk együtt eleinkre ily módon is, hálás szívvel, nézzük együtt!
Reformáció 500.
„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Rm 1,16-17)
2017. október 31-én ünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját. Nagy öröm, hála van a szívünkben sok mindenért, mindenért. A lutheri utat megjárva, sok mindent látva, megtapasztalva, különösen. Istené a dicsőség! Egyedül az Övé!
Nem szokásos kórusének volt nekem az Arénában elhangzott dallamok csokra, hanem valami rendkívüli ajándék, mert Bálint fiunk is az egyesített kórusban énekelhetett. És itt most nem(csak) az ének a lényeg, hanem az, hogy a mi életünkben is végbement egy reformáció, tudatos döntések sora, s Isten kegyelméből így megszülethettek gyermekeink.
Sok értékes beszédet hallhattunk, s az ökumenikus istentiszteletet egy gálaműsor követte. Néhány gondolat az elhangzottakból szemezgetve:
„A hit nem magánügy, hanem olyan közügy, amelynek társadalmat átformáló szerepe van. Ez nem pártpolitikát jelent, de azt igen, hogy a hitünket nem tartjuk, nem tarthatjuk meg magunknak.” (Balog Zoltán)
„Együtt, szeretettel, alázattal, próbatételeket vállalva, szenvedni is készen, mindenkire reménységgel tekintve kell megvallaniuk ezt az evangéliumot a keresztyén felekezeteknek, mert soha nem volt nagyobb szükség erre a bizonyosságra.” (Steinbach József)
„Hálát adni azt jelenti, hogy hitünk mély ismeretre, tudásra jutott, megismertük Isten szabadítását és igazán reménykedünk, abban, hogy jövőnk Jézus Krisztusban biztosan meg van alapozva. Hálásnak lenni azt jelenti, hogy meg tudjuk tenni, amire a bűnöktől megkötözve nem voltunk képesek.” (Bogárdi Szabó István)
„Életünket és munkánkat egy magasabb erő határozza meg. Megteremtett minket, időt és helyet adott életünknek. (…) Magyarországnak, a keresztyén Európának lelki és szellemi megújulásra van szüksége, az ebből ránk eső részt szabad elhatározásból vállaljuk. Az embert szolgálni legalább olyan nehéz a kormányban, mint az egyházban” – kezdte a reformáció közügyekben és nemzetépítésben tetten érhető hatásairól szóló beszédét a református kormányfő, aki rögtön meg is köszönte a protestánsok és katolikusok szellemi, lelki támogatását, különösen is az imádságaikat. (Orbán Viktor) /forrás: reformatus.hu/
Kókuszpók
Nagy betegen fekszik az egész család. Johanna elkezdi sorolni, hogy ki mindenki imádkozik a jobbulásunkért: Bogyó, Babóca, Retek, Brokkoli, Nyuszika, Törpilla, Kókuszpók,…itt elveszítettük a fonalat. A nevetéstől.
(Azoknak, akik nem ismerik a mesét: Hókuszpóknak hívják az egyik törpellenséget, de a családi szótárban nem használatos a hókuszpókusz kifejezés, nem ismerheti Johanna a szót, a kókuszt annál inkább. Így átkeresztelte, s következetesen így hívja.)
Szélcsend vagy vihar? Valami új készül!
Nagy csend, nyugalom van az életedben? Vagy inkább a szürke hétköznapok monotonitása jellemzi: a megszokott napi rutin, rohanás egyik helyről a másikra, bevásárlás, ügyintézés…? Úgy érzed semmi különös nem történik? Szélcsend van?
Vagy éppen kisebb-nagyobb problémák emésztik mindennapjaidat? Esetleg valami tragédia törte ketté az életedet, vonta el örömödet? Vihar van?
Akár így, akár úgy érzel, egy biztos:
Isten a szélcsendben is munkálkodik, figyel, alakítja az életedet. Tanárként jól tudom, amikor a gyermek dolgozatot ír, a pedagógus csendben figyel. Az alkotáshoz idő kell. Állhatatos, precíz, alapos munkával, nagy türelemmel csodálatos dolgok tudnak ilyenkor születni. Isten várja az alkalmas időt, kíváncsi a belé vetett bizalmadra, kitartásodra, hitedre. Attól, hogy pillanatnyilag nem látszik a Nap, még létezik, csak te nem látod. Légy türelmes, az ÚR Rád fogja mosolyogtatni láthatóan is arcát, meg fogja mutatni tervét, ha kérdezed! Valami új készül...
A viharos időket, amiket eddigi életem során meg kellett élnem, egyiket sem kívánom vissza, mégis elmondhatom, hogy mindegyiken keresztül Isten szent arca mosolygott rám, családomra, s bár rossznak látszottak, de Isten azokat jóra fordította. Volt benne szenvedés, veszteség; a sebek begyógyultak, Isten ereje pedig vitt előre. Bizonyossággal mondhatom, hogy a viharok edzenek, hitünk próbái azok, s valami új készül….
Imádom!
- Úgy kívánom a vadast – sóhajt fel Csanád. Még végig sem mondhatta a mondatot, közbeszólt „Okoska”:
- Csanád! Csak Jézust! Jézust imádjuk egyedül!
Nézünk magunk elé, majd hangosan nevet mindenki. Megértettük, hogy nem csak a korosodással ért félre az ember hasonló hangzású szavakat.
De jó volt látni, hogy bár még a tojáshéj a fenekén, de nyakas kálvinistaként szól, ha szólnia kell.
Reményteljes jövő
Életem egyik legnehezebb, ha nem az eddigi legnehezebb időszakában kaptam ezt az igét, akkor, amikor emberileg még a holnap is lehetetlennek látszik.
Megterhelten, szomorúan, könnyek között, mégis reménykedve, bízva, hisz Isten azt mondta: Veled leszek, nem hagylak el, sőt, valami újat készítek, és reményteljes jövőt adok.
És így lett. Pár hónapig tartott a teljes felépülés, de közben hittünk, reméltünk. Voltál már úgy, hogy a hegy tetején vagy, de magad alatt? Ez az Istenben bízom, de érzelmileg még a történések hatása alatt vagyok, ez egy ilyen állapot. A gyógyulás ideje. Ez szükséges az újbóli talpraálláshoz.
Nincs helye az okok keresésének, bizalom van: nem hagy magamra a bajommal. AZ ÚR a veszteség sebeit meggyógyította, a gyász napjait örömre fordította, s az ígéretét beváltotta.
Mostanában újra többször jön elém ez az ige, s hála az Úrnak, nem vagyunk olyan mélységben, mint korábban, 2008-ban, de egyfajta várakozás van bennünk több területen is. Emberileg olyan jó lenne sürgetni, látni a megoldást, a választ, de két dolog biztos ebben a helyzetben (is): hogy Isten él, és munkálkodik, s bátorításul adja az Ő igéjét, s hogy a türelem gyümölcse csak terhek, próbák alatt munkálódik ki.
Ne a láthatókra, hanem a biztos, változatlan Láthatatlanra nézzünk, hitben járunk nem látásban!
Egy pár centi
"Egy pár centi volt csak tőle
az az éles vasdarab!
Szinte horzsolta a bőre,
de a szeme ép maradt!
Egy pár centi… ennyi minden:
lépcső sarka, tüske, kő,
ennyire a veszély innen,
mely ráles és egyre nő.
Egy pár centi… Így kíséred
át a földi életen…
Köszönöm ezt a pár centit,
csodás Védelem!"
(Füle Lajos)
Oldalak
Témakör
Címkék
