Dsida Jenő
Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny
legyintett arccul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....

Volt egyszer valaki, akit úgy hívtak, hogy Bajocska. Ahogyan nőtt, Baj lett belőle, ugyanis, ahol csak lehetett bajba keveredett, vagy ő maga szerezte a bajokat. Konfliktuskeresés, kalandok, kihívások jöttek, nem szerette a határokat, inkább szétrugdosta őket, pedig védték volna. Összetörve, sebzett állapotában talált rá a Jó Pásztor. Mert ő az elveszettet megkeresi, a sebet bekötözi és vállán hordozza Bajocskát és nagy Bajt is, ha megalázkodva megbánják a múltjukat, jelenüket.

A másik személy neve: Nincs. Ő kicsi korában is arra volt hajlamos, hogy azt vegye számba, ami éppen még hiányzott. Ahogy nőtt, egyre nagyobb űr lett Nincs szívében. Néha nem volt pénze, néha nem volt munkahelye, nem volt társa még, nem volt ez se az se… Pedig volt mit ennie, mit fölvennie, ereje s képessége, hogy új munkahelyet találjon és szerettei is lettek volna. A Nincs nincs-et szül. Üresen, nagyon üresen talált rá a Jó Pásztor. Sebeit neki is meggyógyította, és szívét megtöltötte kincseivel, megelégedéssel.

A harmadik embernek a neve Semmiség. Ahogyan nőtt Semmi lett belőle. Nagy Semmi. Mindig máshoz viszonyította magát és kijelentette többször is, hogy ha magára néz, ő egy nagy nulla. Kinézetre, képességre, egészségileg. Bezzeg, ha úgy nézne ki, ha olyan formában lenne, ha úgy tanulhatna, ha olyan családi háttere lenne, akkor lehetne Valaki. Próbálta megkeresni önmagát kapcsolatokban is, de sok hamis tükröt tartottak eléje. Túl sokat. Kihasználva, kifosztottan, amikor már csak fölfele tudott nézni, észrevette, hogy Teremtője, a Jó Pásztor így is szereti, s azt látja, amit Ő adott neki… Nagyon sokat. Hosszú törődés után a Jó Pásztor karjain hitte el, hogy Semmi létére szeretve van, s ekkor már milyen nagy érték!
“Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. 12Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak… Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” (Ezékiel 34: 12, 14, 16)

Ez a három személy találkozott. A Jó Pásztor egy akolba terelgette őket. Közösséggé formálódtak, miközben gyógyulgattak. S amikor csak egy újabb sebzett bárányka jön az akolba, egymás mellé állnak hárman és azt mondják életükkel a gyengének: NINCS SEMMI BAJ! Hisz mi is a Jó Pásztor sebei által gyógyultunk meg, hadd adjuk tovább neked is az üzenetet...

“Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” (1Pt. 2, 24-25)
Így válhat a múlt sebéből gyógyító seb még sokak számára.
Neked mi a neved? (Budai Evódia Írása)

Nándi és csemetéink  "Gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. " (128.zsoltár)

128. ének Boldog az ember nyilván, Ki az Istent féli - Az istenfélő házán áldás van

1. Boldog az ember nyilván, Ki az Istent féli, Ő útaiban járván, Ösvényit kedveli. Mert magadat táplálod Kezed munkájával, Isten megáldja dolgod, Lát jó állapottal.

2. Házadban feleséged, Mint a szőlővessző, Szép gyümölcsöt hoz néked, Ha eljő az idő. Meglátod gyermekidet Te asztalod körül, Renddel, mint olajvesszőt, Kikben szíved örül.

3. Ez igen szép ajándék, Mit az Isten enged Az őbenne hívőknek, Akiket ő szeret. És végre te meglátod Fiadnak fiait, A Sionnak csudálod Nagy szép békességit.

Sokszor megkaptam már , hogy lehet mindig derűsnek, békésnek lenni!? Tulajdonképpen mintegy vádként, bűnként, mert a világban akkor vagy jó, akkor fontos egy ügy, ha elégsz annak oltárán, de legalábbis aggódsz, idegeskedsz érte.

Jelentem, egyrészt sajnos nem megy mindig, azonban tényleg nagyrészt igen, de annak nem én vagyok a motorja, hanem a legnagyobb erő: az Úr ereje. Másrészt jó érzés aggodalmaskodó óemberrel ilyen dicséretet kapni :) , de a legnagyszerűbb az, hogy Isten kimunkálja azt bennünk, hogy hihessük, ha minden hajszálunkról tud, hogyne lenne velünk a legnagyobb bajunkban is.

Mindig lesznek problémák, nehézségek, az nem mindegy, hogy megyünk át ezeken: tudjuk, hogy Isten akadályai, amelyeket egy dolog akadályoztatása céljából tett elénk - ami bár látszólag veszteség, de az egész életünket látva (lehet, hogy csak később) nyereség -, vagy a sátán cseles bástyái csupán, amelyek elriasztani akarnak egy áldástól, de az ÚR erejével le tudjuk győzni azokat!

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Fil.4,6-7)