A szerETET és a gyűlÖLET
Mindenki szeret kapni, s ez így természetes. És milyen jó adni. S milyen jó adni úgy is, hogy az ember nem vár viszonzást. Egy folyamat ez az ember életében, mire kialakul:
"Nagyobb boldogság adni, mint kapni." (Apcsel.20,35b)
Ahogy szállnak az évek, egyre rövidebb a kívánságlistánk, s azok is inkább élményvágyakat tartalmaznak.
Figyelni, időt szakítani a másikra, szeretni, adni jó! A szerETET, a gyülÖLET! A Füle Lajos vers kapcsán e gondolatok, s ez a rövid tanmese jutott eszembe:
„Egy ember mennyről és pokolról beszélgetett az Úrral.
- Jer, lásd a poklot! – mondá az Úr.
Beléptek egy terembe, ahol jó néhányan ültek körül egy pörkölttel telt, hatalmas üstöt. Csonttá-bőrré soványodtak, az arcuk kétségbeesett. Mindegyikük kanalat tartott a kezében, mellyel az üstbe nyúlhatott, de a kanál nyele sokkal hosszabb volt, mint a saját karjuk, így nem tudták a szájukba tenni az ételt. Leírhatatlanul szenvedtek.
- Most jer velem a mennyországba! – hívta a férfit egy idő múlva az Úr.
Egy másik terembe jutottak, pontosan olyanba, mint az első: ugyanaz a húsos üst, ugyanolyan sok ember, ugyanolyan hosszú nyelű kanalak. Csakhogy itt mindenkin látszott, hogy boldog és jóltáplált.
- Nem értem – csodálkozott a férfi: miért boldogok ezek és miért nyomorultak amazok a másik teremben, ha egyszer minden ugyanaz?
- Ó, ez igazán egyszerű – mosolyodott el az Úr: az itteniek megtanulták etetni egymást.” (ismeretlen szerző)
Adni, dicsérni, örülni, előbb cselekedni, megbocsátani, tudni bocsánatot kérni, biztatni - éltet. Duzzogni, morogni, mindig a másikra várni, lázadni, haragudni - önzővé tesz.
Az ÖNZŐ melléknevünk jelentése az ÉkSz. szerint: 'olyan személy, aki csak a maga javát, hasznát, érdekét tekinti, azt hajhássza, s másokra nincs tekintettel; egoista'.
Kapcsolódó idézetek:
„Hiszen ti mind önzők valátok! | S a világ önzetlen legyen?” (Reviczky Gyula)
„Az ember könnyen lesz önző, ha nagyon szeretik.” (Kaffka Margit)
„Keblemben az önző szivet megtagadom.”(Arany János)S a korona:
"Aki maga körül forog,
előbb-utóbb csak tántorog.
Önzésének nagy az ára:
beleszédül - önmagába."
(Füle Lajos)
Miénk a döntés: szürke hétköznapok, vagy kiszínezzük azokat? A csoda a mienk lehet!
Év elején
Egyszerűen nincs mit hozzátenni, csak annyit: idén is Krisztussal! A keskeny úton. Örömben, nehézségben. Ámen
"Még minden utunk köd mögött,
a jövő is a hóba fúlt.
Egy úttal nem bír csak a köd,
ez látható: a keskeny út." (Füle Lajos)
Gyerekszáj - ünnepi kiadás
Boldog ünnepnapok, a szokásosnál kicsit intenzívebb hétköznapok. Sok élmény, vendég, érdekesség. Nem maradtunk híján gyerekpoénokból sem, amire persze babalányunk azt hiszi, úgy természetes.
Bár már mindenki karácsonyra készülődött, Johanna örömmel énekelgette játék közben, magáról megfeledkezve a Mikulás-énekeket, melyek közül családi kedvenccé lett a: „Télapó itt van, (h)Ó a csudába!” kezdetű átírt változat.
Természetesen egy kis gyermek többször kéri, hogy meséljünk neki, a meserepertoár a Csiberózsikával bővült a két ünnep között.
Johanna élvezi nagyon az itthonlétet, de néha eszébe jutnak óvodai emlékképek is. Van egy 'zöldkabátos', akiről mindig mesél, a nevét még nem tudjuk. Az viszont kiderült, hogy a 'zöldkabátos' már 'kékkabátos' lett. Gyanítom, hogy az ősziről télire váltottak.
Tegnap pedig, amikor pakoltam le az asztalt, közölte velem, hogy: „Anyukám az Erika néni!” (Ő a dadus az óviban.)
Minden év végére hívatok elő képeket (most 2 évet egyszerre), hogy albumban legyenek, tegnap ezt családilag megnézegettük, s Johanna végigkommentelte. A legjobb ezek közül, amikor Csanád „kamaszfejet” vág az egyiken: „Nézzétek, milyen unalmas Csanád!”, vagy amikor sajnálja magát, mert az egyéves szülinapján, amikor vigyorog, még csak a két alsó foga látszik, aggódva felkiált: „Szegénynek nincs foga, mi lett vele?” „Oh, és a ’loffom’ (copf) is milyen pici!”
Csak ízelítő a sok nevető könnyből. A mai tízórainál pedig előre jelzett, hogy éhes, ilyen nagyon ritkán fordul elő. Bálintot rángatta, adjon neki enni. Odaballagott, miközben vonszolta magával bátyját, a ’nasiszekrényhez’, s közölte, hogy 'mókusi makkot' kér, mert éhes. Na ki tudja, mire vágyott loffos Johanna? Hát persze, magra: tökmagra, mogyoróra.
Örömteli, boldog napokat mindenkinek!
„A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (Példabeszédek 15,15)
Lehetne, hogy ne a síromra hozzatok virágot? BÚÉK mindenkinek!
Talán nem szokványos a beköszönő kép, lehet, hogy soraim sem.
Férjem hivatásából fakadóan talán kicsit többször találkozom a halállal, mint mások. Sok összetört szívű, bűntudattal teli emberrel találkoztam, akik már nem tudták elmondani szerettüknek, amit szerettek volna, mert amikor elmondhatták volna, valaki a két fél közül konok vagy gyáva volt, vagy egyszerűen csak várták a „jobb időt”, de egyszer csak nem volt földi holnap.
Továbbá naponta láhatjuk újságban, hallhatjuk híradóban, hogy fiatalon meghalt… vagy idősebben. A közösségi oldalakon is nagyon szép - s hiszem, hogy szívből jövő – szavakkal illetik a földi életből távozót, de…
Elmondtuk ezt neki még életében is? Vagy csak fentről látja?
Új év - nincs fogadkozás, nincsenek ígéretek, sem fogadalomtételek. Részemről nincsenek.
Arra hívlak 2018-ban, ami szinte semmibe nem kerül, mégis megváltoztatja a szürke hétköznapokat, emberi kapcsolataink minőségét, így életszínvonalunkat is (nem anyagi értelemben). Mert miközben mindenki teper, rohan, csak az odaajándékozott dolgok maradnak meg.
Egy mosoly, egy dicséret, egy szeretetteljes hozzászólás, a figyelmesség, a kedvesség nem kerülnek semmibe.
Lehetne, hogy 2018-ban különösen nagy gondot fordítunk arra, hogy
- mosolyogjunk, kedvesek, türelmesek legyünk?
- dicsérjünk, bátorítsunk?
- ráfigyelve, nem mással foglalkozva meghallgatjuk a másikat?
- felelünk, ha megszólít a másik, beleértve az email-eket is (azaz válaszolunk minden elektronikus levélre!)?
- ha a másik véleménye kicsit vagy markánsan nem egyezik a mi látásunkkal, nem írjuk le őt, megpróbáljuk az ő álláspontjából megérteni, s nem elfordulunk tőle?
- a másikat szeretjük, csak a bűnét nem?
- nem pletykálunk a másikról, pláne, ha a barátom?
- nem az innen-onnan hallott információkat tekintjük tényként, s egész tévsztoriban élünk a másikkal kapcsolatosan éveken át?
- meggyőződünk, mielőtt beszélünk?
- nem a pillanatnyi érzelmeink határozzák meg fontos döntéseinket?
- őszinték, egyenesek vagyunk?
- tudatosan jót teszünk másokkal, s nem a hibákra, hanem az erényekre fókuszálunk?
- vigasztalunk, sírunk a síróval, örülünk az örülővel?
Lehetne, hogy ne a síromra hozzatok virágot, hanem még az életemben? Lehetne szeretni, elmondani, amit el kell, s nem gyávának lenni; még ma?
S nem bűnbánóan állni holnap, némán, a sírnál?
Lehetne, mondod. De hogyan?
Én azt mondom: temessük inkább az egót! Temessük a kommunikációs félreértéseket, az érzelmi alapú döntéseket!
Ha tudnád, hogy nincs holnap haragudnál vagy szeretnél? S honnan tudod, hogy van holnapod még? Csak Isten tudja!
Kezdjük az Úrral az évet, s minden örömünket, döntésünket, nehézségünket is Őelé vigyük! Figyeljünk egymásra, legyen vezérfonal az ige, az öltözet Isten fegyverzete, s a gonosz nyilai visszapattannak. Ha így teszünk, megállunk a harcokban, mert harc mindig van, de közben kivirul az élet!
Erre hívlak 2018-ban! Velem tartasz?
Ha eltemetted az egód, akkor:
- Ne tipródj a múlton, bocsáss meg akkor is, ha nem te vagy a hibás! Azon túl, hogy ez felszabadít, a harag csak téged emészt! Örülj, ölelj!
- Nézz előre reménységgel, hittel!
- Légy együttérző, másokra figyelő, kegyelmes, hisz veled is az volt Valaki. Meg tudod tenni! Ha magunkra nézünk, megkeményedik a szívünk, ha Krisztusra nézünk, könnyű lesz szeretni! Szeress hát!
- Tekints felfelé hálával, bizalommal!
„Bízd rá magad, csakúgy, mint ezelőtt!
Újra kínál kegyelmet meg erőt!
Életed kezébe veszi Ő,
Krisztusra nézz, Krisztusban a jövő!”
(Füle Lajos)
Áldott új esztendőt kívánok szeretettel:
Ritter Ida
A jövő kezdete
Visszatekintés. Hála. Emlékezés.
Egy újabb év, új feladatokkal, új reménységekkel. Ha minden látható ellenére te is hiszed, hogy egy mosoly, egy jó szó, egy dicséret, a figyelmesség örömet adhat, jobbá teheti mások napját, kihozhatja a mélypontból, s ha mindezek összeadódnak, továbbgyűrűznek, mert egy idő után mindenki ezt teszi, akkor nézd meg ezt a filmet!
S ajánlom mindazoknak, akik valami tartalmasat, elgondolkodtatót (is) szeretnének szilveszter estéjén.
Új év, új kezdet, új örömök, s lehet, új nehézségek. Mosolyogj, bátoríts, biztass, dicsérj, s ADD TOVÁBB! Nem kerül semmibe, de másnak az életet, az örömhírt is jelentheti. Nem könnyű film, de nagyon jó, mély mondanivalóval, nem a klasszikus happy enddel, kifejezetten nem, mégis lelket ébresztő a befejezés!
Röviden: az iskolába érkező új tanár nem egyszerű házi feladatot ad diákjainak: változtassák meg a világot. Elmondja, hogy aki jó jegyet akar év végén, az tegyen valamit, amitől jobbá válnak a dolgok.
Trevor nagyon komolyan veszi a feladatot, fantasztikus tervet eszel ki, amely, ha beválik, fokozatosan tényleg mindent átalakíthat. Három emberen kell segítenie csupán, és meg kell ígértetnie velük, hogy köszönetképpen ők is segítenek három-három másik rászorulón. Hisz benne, s meg is cselekszi!
Trevor rögtön bele is kezd saját feladatába, s elsőként befogad házukba egy hajléktalant..
Kattints a filmre, megéri!
Áldott karácsonyt!
Kimondhatatlanul hálás a szívem azért, hogy a mi hatalmas Urunk, Mennyei Atyánk elküldte Fiát értünk, hogy lehetőségünk legyen Őt választani, s Általa megszabadulni az örök halál rabságából. Isten ajándékozó szeretetét éppen ezért nem lehet eléggé autentikusan szavakba önteni, mert ügyetlenek a szavak. Az Ő mérhetetlen szeretetének ünnepe karácsony, annak a SZERETETnek, aki lehajol hozzánk céltévesztett emberekhez, bátorít, biztat, értékesnek tart.
Az alábbi ige-, vers-, dalcsokorral kívánok mindannyiunknak áldott, békés Krisztus születése ünnepet!
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézsaiás 9,5)
„Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.” (Túrmezei Erzsébet: A harmadik)
Hallgasd meg az alábbi dalt, megéri!
„Mondd csak, mit vársz az Istentől!
Hiszed-e megérinthet fentről?
Az Isten ünnepelni hív.
Egészen közel jön hozzád,
Többet adhat, mint gondolnád.
Ő az, akit a szíved régen vár.” (Pintér Béla)
https://www.youtube.com/watch?v=iBwc1q7wvD8 Katt!
Hogy írjuk helyesen? – Ünnepi kisokos
Szeretném még itt a rovat indulása elején újra és újra megerősíteni: sokak kérése, kérdése hívta életre. Nem, kifejezetten nem úgy élek, hogy a hibát, helyesírási hibát keresem a másik beszédében, írásában, csupán feltűnik, mint egy jó asztalosnak a ferde szög. Csak írj szabadon, frusztráció nélkül, ahogy eddig! Nem a te hibádat hozom ide a nyelvi kisokosba. Ja, hogy éppen talált? Az azért van, mert sok kisebb pontatlanság helytelenül vésődött be, vagy annyit változott, hogy már nem is tudod, mi a helyes. A cél tehát: hogy az apróbb, tévesen rögzült helyesírási pontatlanságokat helyretegyük, az új helyesírási szabályzat változásait megnézzük!
Jöjjön most egy rövid ünnepi változat: az ünnepek táján egy kis hasznos segítség a helyesírásban is!
1. Kisbetű vagy nagybetű?
Erős érzelmi töltésük ellenére általában kis kezdőbetűvel írjuk a magasztos tartalmú, kellemes hangulatú és jelentésű szavakat is, például: béke, család, édesanya, élet, haza, szabadság, szerelem, tavasz. (A megszólítás változtathat ezen, de erről majd később!)
Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepek, a nevezetes napok, időszakok, a történelmi események nevét, például: a magyar kultúra napja, május elseje, március tizenötödike, nemzeti ünnep, a víz világnapja; anyák napja, farsang, hanuka, húsvét, karácsony, mindenszentek, nagyböjt, ramadán; a bécsi kongresszus, a francia forradalom, a honfoglalás, a mohácsi vész, az ónodi országgyűlés, a szabadságharc. (A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás; érvényes: 2015. szeptember 1-jétől.)
Ezek szerint tehát:
advent, karácsony kisbetűvel írandó.
2. Hol van pont?
Dátum írásakor pedig a pont használatára ügyeljünk! Így helyes:
2017. advent, de 2017 adventjén
2017. karácsony, de 2017 karácsonyán
3. Gyere el a jászolhoz még ma éjjel!
jászlam vagy jászolom?
jászlad vagy jászolod?
Mindegyik alak helyes.
Itt állok jászolod felett - csodálatos ének: https://www.youtube.com/watch?v=wDe3Z5s7pXY - Katt! (Énekszó 0:50-től)
4. Szilveszter vagy szilveszter?
Ünnepekről lévén szó, nem maradhat ki a szilveszter sem. Ha mint tulajdonnévről beszélünk, akkor a nagybetűs változat a helyes: pl. Szabó Szilveszter, míg ha december 31-re gondolunk, akkor kicsivel írandó: szilveszter.
5. Újév vagy új év?
Aktuális helyesírási kérdés még az új év egybe- vagy különírása. Az új év jelzős szerkezetet jelentésváltozás miatt írhatjuk egybe, ha az ünnepnapra gondolunk:
az újév tehát = január elsejét jelenti, azt az egy napot
Így ha a boldogságot nem egy napra kívánjuk csupán, hanem az egész évre szánjuk, akkor különírt alakot használjuk.
új év = egész évre vonatkozik
Akkor stílusosan:
Áldott, békés karácsonyt, örömökben gazdag új esztendőt kívánok szeretettel!
Hogyan ünnepeljük karácsonyt?
Karácsony ünnepéről a lényeget. Érdemes a sorokon elgondolkodni, s amit lehet, ami tőlünk telik, ami rajtunk múlik, megcselekedni. Áldott készületet valamennyiünknek! (Az oldal alján egy szép énekre kattinthatsz!)
Az alábbi szöveg egy válogatás Cseri Kálmán Pasaréten 2005. december 11-én elhangzott, a "Hogyan ünnepeljük karácsonyt?" című prédikációjából.
"1. Mi volt eredetileg?
Karácsony az Úr Jézus emberré lételének az ünnepe. Még a neve is erre utal. A latin carnatio szó azt jelenti: megtestesülés. Amikor az ige testté lett. Karácsony az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe, mert Isten utánunk jött, akik otthagytuk Őt, hogy segítsen rajtunk. És Jézus Krisztus megtanít újra élni. Életet, értelmes, tartalmas, teljes, örök életet kínál a benne hívőknek. Erre emlékezünk mi minden karácsonykor.
Tulajdonképpen teljesen mindegy lenne, hogy melyik napon emlékezünk erre, a fontos, hogy ilyenkor az Isten nagy tetteit frissítsük fel magunkban, és tudjuk Őt magasztalni azért, amit értünk tett. Erre való a karácsony.
Ez volt tehát karácsony eredeti célja.
2. És mivé lett?
Sokszor hallani: karácsonyi őrület. Sokak számára nyűg, teher az ünnep, karácsony különösen is. Miért? Mert egyfajta kényszer alá nyomja az embereket. Vásárolni kell, mert várják, elvárják, mert viszonozni kell. Mert ki kell számítani, ő mit adott tavaly, én ne adjak kevesebbet az idén. Jaj, ki ne felejtsünk senkit, mert a gyerekek azután miről számolnak be egymásnak, és ők meg tudják bántani egymást ezzel.
Erre rájátszik a kereskedelem és a reklám.
A háziasszonyokra rászakad az egész rokonság, meg az egész lakás mindenestül: takarítás, bevásárlás sokszor erőn és a szükségen felül, úgy, hogy utólag ez súlyos gondokat okoz. Sütés, főzés. Sokszor magukra is hagyjuk őket, sőt még sürgetjük és követelőzünk.
Félnek sokan az ünneptől. Teljesen kimerülve érkeznek meg az ünnep küszöbére. Ünnepelni tulajdonképpen sokan nem is tudnak, és alig várják, hogy túl legyenek rajta.
Több gyerek elmondta, hogy azért fél az ünneptől, mert olyankor még több a veszekedés, mint máskor. Olyankor még több az italozás és annak a szomorú következménye a családokban.
A nagy családban azért van szorongás, mert lehetetlen teljesíteni az igényeket. Aki egyedül él, azért fél tőle, mert az ünnepben még inkább rászakad a magányossága és a reménytelensége.
Az Isten nagy ajándékára, Jézus Krisztusra emlékeztettek azok az apró, kicsi figyelmességek, amikkel megajándékozták egymást az emberek, és hova fajult, torzult ez ma. Nem csoda, ha még ilyet is hallottam: utálom az ünnepet. Ha ünnepen ezt értjük, amit eddig felszínesen elmondtam, akkor nem csodálom, ha vannak, akik ezt utálják. Csakhogy ez nem a karácsony eredeti megünneplése, célja és értelme. Ebben az úgynevezett ünnepben szó sincs arról, akinek a születésnapját kellene ünnepelnünk, egy szó sem esik Jézus Krisztusról.
Lehet-e ennél jobban elrontani valamit, ami szép, szent és az ember javát szolgáló volt eredetileg? Tegyük fel azért a harmadik kérdést is.
3. Lehet-e mégis ünneppé tennünk a karácsonyt és ilyen körülmények között, ennyi torzulást látva is?
Úgy gondolom, józanul látnunk kell, hogy van, amin nem tudunk változtatni. És nem amiatt kell panaszkodni, és ott leblokkolni. Mi az, amin nem tudunk változtatni?
Nem tudunk változtatni azon, hogy ez az Istentől egyre messzebbre sodródó világ, emberiség egyáltalán nem is ismeri azt a Jézust, akinek a testté lételét ünnepeljük karácsonykor. Nem tudunk változtatni azon, hogy az üzlet rátenyerel az ünnepekre és igyekszik mindent kihasználni. Néhány hét alatt megkeresni azt, amit egyébként csak hónapok alatt sikerül.
Nem tudunk változtatni azon, hogy sokféle kényszer kísérti az embereket. Azon sem, hogy felgyorsult a világ, és így teljesen felesleges emlegetni az időseknek, hogy bezzeg a mi gyerekkorunkban milyen volt. Akkor olyan volt, ma meg ilyen. Nekünk ebben a világban és ezek között a körülmények között kell megtalálnunk az emberibb, sőt Istennek tetsző ünneplést.
Nem tudunk változtatni azon sem, hogy decemberben a legtöbben ingerlékenyebbek, idegesebbek, indulatosabbak, mert sok mindent le kell zárni, be kell fejezni. A számlát el kell küldeni, lehetőleg ki is kellene fizetni. A félbe levő munkákat be kellene fejezni, és mindezt 22-ig, 23-ig, mert utána sok helyen megáll az élet.
Belehajszolják az emberek magukat és egymást az ajándékozási lázba, a gyerekek meg izgulnak, és egymást is izgalomba hozzák. Ez csak néhány olyan jelenség, amin úgy tűnik, nem tudunk változtatni.
De mit tehetünk, hogy mégis Istennek kedvesen és hasznosan ünnepeljünk? Négy egyszerű, gyakorlati dolgot szeretnék mondani a Szentírás szellemében.
a) Tartsuk frissen magunkban, és aki meghallgatja, annak nagy szeretettel mondjuk el világosan, hogy minek az ünnepe karácsony. Nagy tudatlanság uralkodik, főleg ilyen szempontból. Ha el tudjuk mondani világosan, hogy ez egy születésnap. Egy meghatározott személy meghatározott nagy tettét ünnepeljük ilyenkor, amely személy és cselekedet az egész embervilágra kihat és mindannyiunkat is személyesen érint.
Mint ahogy a pásztorok is először hallották karácsony éjszakáján, hogy megszületett nektek a megtartó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában. És ha meg akartok győződni, elmehettek és találtok a jászolban egy kisgyermeket. Ha valaki ma meg akar győződni, elmehet oda, ahol olyanok beszélnek erről a Krisztusról, akik már találkoztak vele, és elgondolkozhat rajta: igaz, nem igaz, kell ez nekem, nem kell ez nekem. Aztán majd Isten Szentlelke elvégzi benne a munkáját. De ehhez hallania kell, és van, aki először hall róla, s hátha mi leszünk az első ilyen hírnök.
Tehát tartsuk frissen magunkban és tudjuk elmondani másoknak minek az ünnepe, és a mi ünneplésünk középpontjában is az élő Jézus Krisztus legyen.
b) Ne engedjünk semmiféle kényszernek. Azon nem tudunk változtatni, hogy sokféle kényszerbe bele akarnak csalogatni minket, de azon igen, hogy belemegyünk vagy nem. Mi döntsük el, hogy kinek, mit, mennyiért és mikor vásárolunk. A feje tetejére állhat az egész üzleti világ, ez minket cseppet se befolyásoljon. Dicsekedhet akárki akármivel, amiatt semmiféle kisebbségi érzésünk ne legyen.
Ebben az eszetlen és lélektelen versenyben merjünk lemaradni. Merjünk nem vásárolni, vagy nem most vásárolni, amikor az úgynevezett karácsonyi őrület tart.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy legyünk embertelenek, s végképp nem azt, hogy szeretetlenek. Aki várja, akinek a számára az a szeretetnek a gesztusa, meg a gyerekeknek, feltétlenül készítsünk ajándékot. De az ajándék szeretetértéke legyen mindig több, mint a forintértéke. Az ajándékozás célja legyen az örömszerzés. Neki akarok örömet szerezni és nem magamnak eleget tenni. Lehet az akár saját kézzel készített ajándék is, amiben benne van a szívünk. Ezek sokszor értékesebbek, mint bármi más.
c) Ne engedjük, hogy magával ragadjon és kifullasszon minket az a rohanás, ami ilyenkor úrrá lesz az embereken. Persze, sok mindent el kell ilyenkor végezni, de nem mindent ilyenkor kell, mert el lehet azt kezdeni korábban is, és ahol van család, ott családi összefogással minden sokkal egyszerűbb lesz. Ezekben a hetekben, amelyekre állítólag a rohanás jellemző, biztosítsunk otthon csendes ádventi estéket. Azt mondja itt Isten az Ő népének: "Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna. Csendességben és reménységben erősségetek lett volna. De ti nem akartátok, hanem azt mondtátok: Nem, sőt lóra ülve futunk! Ezért futnotok kell! Gyors paripán elvágtatunk! Ezért gyorsak lesznek üldözőitek!"
Vagyis: ha nem kell a csend, hanem belemenekül az ember a harcba, akkor ez a bűne lesz a büntetése. Akkor harcolnia kell. Ha nem az Úrban bízik, hanem maga veszi kezébe a dolgai intézését, akkor magára marad, és neki kell megpróbálnia elintézni. Aztán megnézheti magát, mire jutott Isten nélkül. Olyan szomorú ez a feltételes múlt, ez a volna. Megmaradhattatok volna...
Isten mindent kínált ahhoz, főleg a csendet, a reá figyelést, a benne való bizalmat, hogy megmaradjanak, győzedelmeskedjenek és erejük legyen, de ők Isten nélkül belelovalták magukat ebbe a rohanásba, és rohanniuk kell.
Elgondolkoztam azon, hogy az első karácsonykor micsoda felfordulás volt Izráelben. A népszámlálás miatt békétlenség, lárma, jövés-menés, az egész ország hangyabollyá vált. Mindenkinek menni kellett oda az akkori közlekedési eszközökkel, vagyis a legtöbbeknek gyalog, ahol az ősei születtek. Otthagyni munkát, családot. Tele voltak méreggel, dühvel a rómaikkal szemben.
És ebben a nagy lármában és rohanásban kik találkoztak legelőször a megszületett Jézussal? A pásztorok meg a bölcsek. A pásztorok, akik csendben őrködtek a nyájuk felett, és ott hallották meg a karácsonyi evangéliumot: Megszületett a Messiás. És elhitték ezt a képtelen igei üzenetet: hogy ha meg akarjátok látni, akkor a jászolban találtok egy kisgyereket. Nem oda szokták tenni a gyerekeket, meg miért olyan kisgyerek még az a Messiás. A Messiásról olyan elképzeléseik voltak, hogy hatalmas, erős, győzelmes hadvezér. Semmi sem felelt meg az elképzeléseiknek, de elhitték az igét, és meggyőződtek róla. S mindez a csendben történt.
És a bölcsek, akik szintén csendben, a maguk nyelvén kaptak egy jelzést, annak engedtek, és hosszú utat megtéve hódoltak egy kisgyerek előtt.
Aki csendben meghallja az igét, és komolyan veszi, aki szintén meghallja az igét és leborul Jézus előtt, az találkozik vele akkor is, ha a világ éppen a feje tetején állt és a harsogástól a saját szavát sem hallja az ember.A teljes prédikáció itt elérhető:
d) Még azt szeretném megemlíteni: lássunk tovább az orrunknál. Tehát azok az ajándékok, amiket adunk egymásnak, meg kapunk egymástól, emlékeztessenek mindig az Isten kimondhatatlan ajándékára - ahogy Pál apostol írja - Jézusra. A fenyőfa, amit felállítunk otthon, emlékeztessen arra, hogy minden ága felfelé mutat, arra a Jézusra, aki tegnap és ma és örökké ugyanaz. A gyertya fénye juttassa eszünkbe, hogy a nép, amely sötétségben járt, Jézusban látott nagy világosságot, és ma is Ő a világ világossága.
És azt, hogy lássunk tovább az orrunknál, jelentse azt is, hogy ne csak a megszokott szűk családi és baráti kört ajándékozzuk meg, hanem kérjük el Istentől kinek szerezhetnénk örömet, aki minket talán nem is ismer, akinek talán senki sem szerez örömet karácsonykor sem, akitől nem fogunk kapni ajándékot, és nem fogunk visszakapni sem semmit. Kinek lehetne így örömet szerezni?
Ezeket csak azért mondtam el, hogy sokféle lehetőség van arra, hogy ne csak azokat ajándékozzuk, akiktől mi is várunk, vagy akiknek úgy érezzük, tartozunk, és ajándékozni kell. Ajándékozni szabad ilyen módon és ilyeneknek is, ha kész a szívünk, Isten meg fogja azt mutatni.
Ezek az emberek a mai kornak az angyalai. Ahogy az angyalok hirdették a pásztoroknak, úgy hirdetik ma azoknak, akik nem tudják, vagy eddig nem vették komolyan: Jézus megszületett, Jézus él.
Nem akarunk-e ezen a karácsonyon angyalokká válni? Aki csak magára gondol, és csak magának meg a szűk körének akar bevásárolni, az megy üzletről-üzletre, számol, veszekszik, megbánja, megint elhatározza, és a végén vonszolja magát hazafelé fáradtan, lehet, hogy csomagokkal megrakottan és kiürült pénztárcával. Aki meg kész Isten angyalaként szolgálni mások, az nem vonszolja magát, hanem annak örömmel telik meg a szíve és repül. Isten ilyen lehetőségeket is készít nekünk." ( Forrás: www.refpasaret.hu)
Hogy írjuk helyesen? – Ma ezt az 5 szót jegyezd meg!
Ha ezt a "betűfát" látod, akkor valamilyen helyesírási anomáliára igyekszem felhívni a figyelmet. Ha minden héten 5-10 szónak utánajárunk, nagyon profik leszünk! Az a jó hír, hogy a helyesírás tanulható, nem föltétlen a jó hallásunktól függ. Kezdjük is!
Öt gyakori, sokszor helytelenül használt szóalakra esett ma a választásom. A "nől" és a "fől" talán népi változat lehet, de semmiképpen nem normatív alak. Íme a mai adag:
Gyorsan nő a gyerek haja. ✔ És nem nől. (Helytelen alak)
Mire megfő a leves, már az asztalnál ülünk. ✔ És nem fől! (Helytelen alak)
A lányok hajában nagyon jól mutat egy szép csat. ✔ És nem csatt. (Helytelen alak)
Muszáj leírnom mindezeket, nem bírom ki.✔ És nem muszály. (Helytelen alak)
Körülbelül ötkor lesz vége a tárgyalásnak. ✔ És nem körönbelül. (Helytelen alak)
Ez utóbbit lehet, hogy csak a gyors beszéd miatt halljuk így, vagy fiatal használói nem tudják, mit is jelent a hangalakon túli tartalma, s azt gondolják, valami sporthoz tartozó fogalom. Arról számolnak be ugyanis diákok, hogy edzésen figyeltek fel a „körönbelülre”.
De ha már így előkerült e „körülbelül”, hadd bújjon elő irodalmi énem is: férjemtől hallottam ezt a(z) (vándor)anekdotát Deákról.
Egyik este Deák Ferenc kiment a teremből, és kereste a kalapját a fogason. Nem találta. Amint keresi, ránéz egy mellette álló képviselőtársára, az író, publicista, politikus Kemény Zsigmondra, akinek a fején meglátja a kalapját. Azt mondja Deák Ferenc Kemény Zsigmondnak:
– Zsigmond, ez az én kalapom!
Kemény Zsigmond leveszi a kalapot a fejéről, megismeri és így szól:
– Igaz, bátyám; körülbelül egyforma a mi fejünk.
Deák Ferenc erre felnevet:
– Körül lehet, de belül nem.
Más kontextusban, különírva, más jelentéssel a körül, a belül. Ilyen színes, gazdag ez a mi magyar nyelvünk!
A magyar nyelv szépségei: 5 hasonló szópár, amit a legtöbben rosszul használnak
Hetente többször is megkeresnek barátaim, ismerőseim azzal a céllal, mondjam meg, hogyan írjuk az adott szót helyesen, amiben ő most elakadt, vagy legyek helyesírási bíró, mert kollegáival fogadtak. Legtöbbször azonnal tudok segíteni, de ha valami kacifántosabb a „feladvány”, mondjuk egy sokszorosan összetett, hatszorosan tagolt, elválasztott…stb. földrajzi név, akkor biztos, hogy előkapom az Akadémiai vagy az Osiris lexikont, helyesírási szabályzatot.
Látva továbbá a köztereken a táblákat, a sajtót, sorolhatnám…, arra jutottam, hogy biztosan lesz, aki örömmel veszi, ha alkalmanként egy kis nyelvészeti érdekességgel, vagy egy kis nyelvhelyességi, helyesírási kisokossal rukkolok elő. Olyan szép, tartalmas, sokrétű a mi magyar nyelvünk, annyi rejtett titok, kincs van benne, nézzünk a mélyére, s ha már adatott, használjuk jól, helyesen, még szabatosabban.
Szóval ez a kis rovat azoknak indul, akik nem tudnak igazán, de szeretnének, vagy tudnak, de szeretnének még helyesebben írni, apró részletekre is odafigyelni, továbbá szívesen csodálkoznak rá a magyar nyelv szépségére, játékára. Lesz, amikor csak tényszerűen leírok valamit, s lesz, hogy nyitottan hagyom, várva válaszaitokat. Hajrá!
Mire számíthatsz, ha ezt a piros-fehér-zöld logót látod? Egy kis nyelvhelyességi problémára, egy szó érdekes etimológiájára, vagy valami hasznos információra a folyton változó rendszerrel, a NYELVvel kapcsolatosan. Ha egy másik logót látsz, egy betűfát (ld. lenn), akkor pedig valamilyen helyesírási anomáliára igyekszem felhívni a figyelmet.
Kezdjük nyelvhelyességi problémákkal: az alábbi párokat igen gyakran keverik; igaz, csak egy árnyalatnyi (1-2 betű) az eltérés, mégis egészen mást jelent.
Mikor használod, mi a különbség az alábbi párok között? Nézd meg a lenti példákat is! Íme az 5 nagyon hasonló szópár, amit a legtöbben rosszul használnak:
1. egyelőre – egyenlőre
Egyelőre nem viszem a babámat bölcsibe, maradok itthon vele.
Még a második félidő 43. percénél is egyenlőre állt a két csapat.
2. fáradság – fáradtság
Köszönöm a fáradságodat, nélküled nem végeztem volna a feladatommal.
Nem voltam képes figyelni, annyira erőt vett rajtam a fáradtság.
3. helység – helyiség
Ebben a helységben nincs mozi, csak benn a városban.
A regisztráció a bejárat melletti helyiségben történik.
4. elől – elöl
Senki nem ült elöl a templomban, ezért kérte a lelkész, üljünk oda.
A farkas elől el kell szaladni.
5. egyhangúlag – egyhangúan
A bizottság egyhangúlag igennel szavazott.
Annyira egyhangúan beszélt a tanár, majdnem elaludtam az óra közepén.
Oldalak
Témakör
Címkék
