Amikor nagyon nehéz volt az életünk, amikor tengernyi könnyünk kifolyt, amikor minden kilátástalannak látszott, akkor különösen sokszor olvastuk, mondtuk el ezt az imádságot. S nem csak akkor, szélcsend idején is. Családi kedvenc. S akkor is, amikor látszólag nem történik semmi, de tudhatjuk: Isten munkálkodik, terve van velünk!

Az Úrnak terve van veled! Kezdd így, ezzel a hittel, reménységgel a napodat! Ne a nehezekre, a szomorú körülményekre nézzünk, hanem az élő Istenre, szóljunk hozzá, keressük Őt, az Ő országát, az Ő akaratát, s minden más, amire igazán szükségünk van, ráadásként megadatnak!

"Hiszem, hogy Isten mindenből, még a legrosszabból is tud és akar jót kihozni. Ehhez olyan emberekre van szüksége, akik mindent a legjobbra fordítanak.
Hiszem, hogy Isten minden bajban annyi ellenálló erőt ád, amennyire szükségünk van. De sohasem adja meg előre, hogy bizalmunkat ne önmagunkba vessük, hanem egyedül csak őbelé. Ennek a hitnek a jövőtől való minden rettegésünket le kell győznie.
Hiszem, vétkeink és tévedéseink sem hiábavalóak, s hogy Istennek azokkal sincs nehezebb dolga, mint vélt jó cselekedeteinkkel.
Hiszem, hogy Isten nem valami időtlen végzet, hanem őszinte imádságokra és felelős tettekre vár, és válaszol is azokra." (D. Bonhoeffer)

Tudom, az Úrnak terve van velem...https://www.youtube.com/watch?v=6isewaPCEUE -Katt! Érdemes meghallgatni! (A képek kicsit díszesre sikerültek, bizonyára hittel, szeretttel készítette a videó létrehozója, erre érdemes tekinteni: a dallam,a szöveg szép, hallgassuk a lényegre figyelve!)

Azt mondta nekem valaki a minap: „Nem, nekem nem hiányzik senki!”

Történt, hogy egy kedves ismerősömet felhívtam, mert bár találkozunk 2 havi rendszerességgel, de régebben egyrészt sűrűbben találkoztunk, másfelől képesek voltunk éjszakákat átbeszélgetni úgy, hogy azon kaptuk magunkat: már hajnalodik.

Látom, érzem teljesen a munka rabságába került, nyakig benne van a mókuskerékben. Azt hiszem, ő ezt nem látja. Ellátja a családi teendőket, bár a gyerekek már felnőttek, egyetemre, főiskolára járnak, s társas magányban élnek élete párjával. Erre, hogy ez ne tűnjön fel, pontosabban szerintem tisztában vannak ezzel, de hogy ne kelljen szembenézni a kiüresedés tényével, jobb, ha mindenki éli a maga világát, elvonul a maga kis munkahelyi komfortzónájába. Szépen lassan szűnik meg a kapcsolat az emberekkel, tűnik el az érző szív, a kommunikáció képessége, igénye. Ez a tünetegyüttes mutatkozik.

S szívemnek mégis kedves, s mert testvéremet (keresztény emberről van szó) nem hagyhatom a sárban: szelíden, szeretettel felhívtam (a fizikai távolság miatt nem személyesen), hogy nem tudom éppen mit csinálsz, de gondoltam a reggeli kávéd mellé desszert leszek. Elmondtam, hogy régebben sokkal mélyebb dolgokról tudtunk beszélni, hiányoznak azok az együttlétek, s hiányzol nekem. Jó lenne, ha nem csak gyakorlati és a szükséges dolgokat beszélnénk meg. (Fontos, hogy jó a viszony, 2 hetente ha csak pár szóra is, de beszélünk, tudunk, még ha felszínesen is egymás történéseiről, csak semmi komolyabb, a kommunikációt már évek óta én erőltetem.)

Erre ő: "Nekem nem hiányzik senki, nincs is időm ilyeneken gondolkozni, hogy hiányzik-e valaki. Munka van." Némaság a telefon két oldalán. Forró víz.

Csak csendben tudtam maradni. Illetve ismeritek azt az érzést, amikor a másik helyett szégyelled magad, nem? Arról már nem is beszélek, hogy „az övön aluli ütés” kifejezés nem fejezi ki lelkem állapotát e feleletre, de a „kapott hidegzuhanyos gyomros” sem érzékelteti hűen. Nem haragszom, továbbléptünk, találkozunk, beszélgetünk, s fogalma sincs, hogy mennyire bántóan viselkedett.

Aki ismer, tudja, nem riadok meg, az ige is arra biztat, rendezzük. Két mód van erre: megbeszélni egymással, vagy elengedni, s meg nem emlékezni róla, azaz nem haragudni, nem sértettnek lenni. Krisztusért, Krisztussal megy! Elengedtem, mert abból a dialógusból egyértelműen következtethető, mivel nincs probléma (számára), nem is érti, mi ezzel a baj.

Tényleg? Így kell ennek lennie? Ha én valakire időt szakítok, az egyenesen azt jelenti, hogy nincs dolgom, nem dolgozom eleget? A gépek átvesznek mindent, s mégsincs időnk egymásra? A gonosz „zsenialitása”, hogy elveszi az ember idejét, s ha teremtődik is alkalom, akkor meg a figyelmét!…nem akarom, hogy ennyire kafkai legyen ez a világ!

S miért írtam le? Hogy menjünk elébe a dolgoknak, ne engedjük, hogy a munka s egyéb függőségeink a jó jegyében emberi kapcsolatainkat tegyék tönkre vagy alakítsák érdekkapcsolatokká, kiüresedett, kihűlt találkozásokká!

Azért nem gond, ha én ezt nem tartom természetesnek?

 1. Éltető sodrásban
Éltető sodrásban. Ez az idei házasság hete mottója. Mit jelent a sodrás? Az Értelmező szótár szerint’cselekvés, mely által sodor valamit.’ Mindenkit sodor az élet. Ha tudatos döntések, motiváció eredményeképpen cselekszünk a mindennapjainkban, akkor sodor az élet, s a szemünk előtt egy adott cél lebeg. Ha az ember előtt nincs különösebb cél a napi rutinon, munkán kívül, akkor pedig sodródik, egyik napról a másikra él.

A hívő ember sodrásának alapja kell hogy legyen az, aki az életet adja, az ÉLET URA, KRISZTUS. A sodrás Őáltala lesz éltető. Mindennap elfoglaltak, túlterheltek vagyunk, ezer a teendő, a megfelelés. Ha csupán világi célok motiválnak, cselekedtetnek, akkor bármily hihetetlen, néhányaknál lehet, kicsapom a biztosítékot, de annak a motorja: halott dolog, mert akiben nincs meg Krisztus, abban élet sincsen. Nem én mondom, Isten igéje mondja. Ha Krisztus van a középen, a helyén, akkor is ugyanannyi a teendők, a mindennapi hajsza, de maga az ÉLET, Krisztus élteti, tehát éltető sodrásban élünk. Jól szemlélteti egy lufi: ha a lufiban nincs az életet adó levegő: lötye, aszott, funkcióját nem tölti be, azonban ha az éltető levegővel megtöltjük: formás lesz, tetszetős, s rendeltetése szerint tölti be a helyét, kiteljesedik.

2. „Legyen a házasság megbecsült minden ember előtt.”(Zsidók 13,4)
A házasság hete rendezvénysorozatot minden év februárjában (Valentin-nap idején) tartják, felhívva ezzel a figyelmet a házasság fontosságára. A kezdeményezést 1996-ban Richard és Maria Kane indította útjára az Egyesült Királyságban. Magyarországon a programot a Magyar Evangéliumi Szövetség és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa indította el 2008-ban, azóta minden évben megrendezik civil szervezetek és keresztény egyházak együttműködésével, számos település és közösség részvételével. A mozgalom célja, hogy megismertesse az emberekkel azokat a hagyományos értékeket, amelyek örömtelivé és sikeressé tehetik a házasságot, ami az egész társadalom számára is előnyös, valamint hogy segítséget nyújtson a házasságra készülőknek és a párkapcsolati problémákkal szembesülőknek.(Wikipédia)

Országszerte értékes előadások, rendezvények szerveződnek, az események televízión keresztül is követhetők, s minden évben választanak egy párt az adott év házgazdájaként. Nagyon jó a cél, látható gyümölcsöket is tapasztalhatunk: családbarát műsorok, programok, folyamatosan emelkedik a házasságkötések száma, növekszik a születendő gyermekek száma. Szóval könnyen eljuthatunk addig, amit a házasság hete idei arcai, nyilatkoztak: „Jó házasságban élni ma is menő.”
Lelki alkatomból, szolgálati területemből és hivatásomból kifolyólag is nagyon fontosnak tartom mind a házasságra felkészülést mind a házassággondozást.

A házasság olyan, mint egy kert: jól meg kell tervezni, tudatosan, mit hova ültessünk, s ápolni, gondozni kell. Megától sohasem lesz ápolt, virágos. Magától semmi jó nem fog történni: csak a gaz nő.
A házasság is ilyen, magától csak halad előre, szépen-lassan a veszedelem felé. Ahogy a kertet, a házasságot is tervezni, gondozni kell. Ha ápoljuk, akkor jó illatú, gyümölcsöző termést remélhetünk. Nem jelenti, hogy nem lesznek kövek az úton, vagy nem jön zivatar, de hiszem, s tapasztalom, hogy minden jól értelmezett probléma egy új lépcsőfokot jelenthet a házasságban. Mindenki boldog életre, álomesküvőre vágyik, s igyekszik is mindent megtenni az élmény felejthetetlenségéért: ilyenkor mindenki álomruhákat próbálgat, meghívókat tervezget, keresi mindenben a harmóniát… S a boldog, tartós házasság? Az magától nászajándékként megadatik? Ha a Valentin-napra, a házasság hetére úgy készülünk csupán, mint az álomesküvőre, nagy bajban leszünk. Biztos más is szembesül a fájdalmas valósággal: a sok megüresedett kapcsolattal, a megcsalás problémájával, a bántalmazással, a válással. Miért van mindez? Mások mit rontanak el? Tényleg annyi, hogy van, akinek szerencséje van, van, akinek meg nem?

Más területeken manapság mindenhez vizsga szükséges, engedélyköteles egy új tevékenység megkezdése. Ha valaki például jogosítványt szeretne, több tanfolyamon kell részt vennie, s elméleti vizsgák után kezdheti meg a gyakorlatot, s majd egy hosszabb folyamat végén kapja meg az engedélyt. S mindez még csak a jogosítvány megszerzésének a feltétele, arról még nem szóltam, hogy bármikor ellenőrizheti a forgalomban egy rendőr, s hogy egy közúti ellenőrzés alkalmával számon kérheti, a tanult KRESZ szerint cselekszik-e? Ha pedig valaki vét a törvény ellen, megbüntetik, de van, hogy el is tiltják az autóvezetéstől. Ezzel szemben a házasságkötés nem engedélyköteles, pedig elég balesetveszélyes terület.
Ezek működésének érvényesítéséhez elegendő néhány igazolvány. S tényleg elég?

Ha jól működik az autó, akkor is szükséges bizonyos időközönként egy szerviz, javasolt a karbantartás. Érdemes a házasság hetére nem elsősorban nagy romantikus fellángolásként gondolni, hanem mint egy nagy szervizre. S lehet, hogy ez az ellenőrzés helyre billent dolgokat, s rendeződnek, s az is elképzelhető, hogy további „kezelésre” van szükség: egy lelki hétvégére, párterápiára, házassági tréningre.
Kérdezhetik néhányan: na, és régen, a nagyanyámék idején, akkor mi volt? Biztos, ők is tréningekre jártak…, mégis együtt maradtak. Igen, régen nem váltak el, de probléma volt. Akkor sem működött jól, csak más volt az értékrend, nagyobb a tűrésküszöb, s nem első megoldási gyógyírként a váláshoz folyamodtak. Kitartottak, meg akarták javítani, tűrtek, s az istenkép is sokkal jobban helyén volt valamennyiükben. S ha van most lehetőség tanulni egymástól, alakulni, segítséget kérni, miért ne tennénk? Ki az, aki magának ne akarna jót?

Álomesküvő, álomhét. Ezekre készülnek sokan. S a többi magától besétál? Nem! Dehogy! És nincs kivétel, csak van, akinél vastagabb a smink, esetleg magukkal sem őszinték. Az nem kérdés tehát, hogy ami elromolhat, az el is romlik. A kérdés az, hogy lehet mégis boldog, tartós egy házasság? Mi a titok? A bölcsek köve nincs a zsebünkben, de van sok élmény, tapasztalat, öröm és problémamegoldás, és Istentől, Istenben egy boldog házasság.

3. „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...”
Bármilyen hihetetlen rólunk, nem egy ige, hanem a fenti idézet állt esküvői meghívónkon.
Mit is jelent a felelősség? „Kitartó okozás, elszánt törekvés egy cél elérésére az ellentétes vagy eltérítő külső hatások ellenére is.” (Wikiszótár) Felelősséget vállalni saját magunkért, egymásért, gyermekeinkért. Ma az emancipált, liberális világban ez nem divatos fogalom, pedig enélkül nem működik jól a házasság, de önmagában az emberi élet sem. Ha felelősséget vállalok magamért, a másikért, akkor én vagyok életem okozója. Zárójelben jegyzem meg, ha nem vállalok, akkor is.
Fontos megállni, s tudatosítani: felnőttes viselkedés az, ha felelősséget vállalok tetteimért, és nem a másikat, nem a környezetet hibáztatom cselekedeteimért. Elengedhetetlen alap, tudatosítani mindenkinek magában, hogy

„A cselekvés forrása nem a gondolat, hanem a felelősségvállalás.” (D. Bonhoeffer)

Manapság ez egyre nehezebb, s a bűn természete is ilyen: mindig más a hibás. Addig azonban nincs esély a növekedésre, amíg hibáinkért, tetteinkért más felelőst keresünk.
Úgy tapasztalom, a változás, a felelősség tudatos s mindenkori vállalása, azaz szembesülni hibáimmal, tévedéseimmel aligha megy emberi erőből, csak félremagyarázások övezik. Az alap, ami meghatároz, a krisztusi lelkület, s az ebből fakadó egyenes beszéd. Ő az alap, aki felelősséget vállalt értem, érted, értünk, mindenkiért úgy, hogy az Ő drága életét adta valamennyiünkért, s ő nem mutogat másra, pedig neki igazán volna miért.
Házasságunkban is erre az irányra tekintünk, a fő vezérfonal: Krisztus.
Az idei házasság hetén egyik kedvenc történetünkön, ’A kis herceg’-en keresztül tettünk többeknek bizonyságot arról, mi a boldog, tartós házasság titka, s mi tart éltető sodrásban.

„- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?
- Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...”

a./ Megszelidíteni = kapcsolatot teremteni
Csak azért, mert két gyermek azonos korú, nem tud magától értetődően együtt játszani, meg kell tanítani őket.
Amikor egy pár felébredt már a rózsaszín mámoros ködből, s ha nincs felkészítve, hogy teljesen normális, hogy egy más embert talál maga mellett, mint akivel hónapokon keresztül a rózsaszín felhőkben járkált, akkor nagy lehet a csalódás, esetleg végzetes.
Manapság sokan úgy gondolják, mindent el lehet érni erővel, hangos szóval, (túl)határozott viselkedéssel. Magam is, szangvinikus emberként, az óemberemmel még a megtérésem előtt így gondoltam, de tisztán látom már, s tapasztalom, a szelídségnek van igazán ereje. Krisztus erejével lehet egymást (s másokat is: „A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt!”/Fil.4,5/) szelidíteni, s ehhez Benne kell lenni.

Kapcsolatot teremteni…A kapcsolatteremtés nem jön magától, tenni kell érte, nem keveset. Ahogy a szép kertért, a jó vezetésért. Ha elmarad a kapcsolatteremtés, a kapcsolatápolás, akkor hamar azon veheti észre magát a pár, hogy csak egymás mellett, vagy „munkakapcsoltaban” élnek csupán, vagy egyetlen, de örök témájuk csak a gyermek, ez azonban csak nyomokban emlékeztet a házasságra, ami Isten egyik legcsodálatosabb ajándéka.
’teremt’: azt jelenti alkot, létrehoz valamit, tehát cselekvés. Tettet, cselekvést kíván tőlünk.

Az egyik legfontosabb, hogy az én+én-ből ’mi’legyen. Azért lehet, sőt szükséges egymás nélkül levegőt venni, de a jól működő házassághoz mielőbb meg kell tanulni a feleknek, hogy „a kapcsolat nem egy eszköz valamilyen cél eléréséhez, hanem a cél maga a kapcsolat, s azt, hogy a MI két ember összeolvadása életközösséggé, amelyben kialakítjuk saját nyelvezetünket, saját értékrendszerünket, saját kultúránkat.” (Mihalec G.)
Érdemes kialakítani egy családi nyelvezetet, s csak a párnak egy intim szótárt. Ebben mi segít? Nyilván a SZERETET! Pontosabban: ki segít? Isten, aki maga a szeretet. (1Ján.4,7)

Mit jelent szeretni? Szűkebb-tágabb árnyalatai vannak, hisz szeretjük a tejbegrízt, szeretjük a kutyánkat, a fagyit, szeretjük a társunkat…a lista hosszan folytatható. Különbségek, árnyalatok. Sokféle szeretet van. De van három, ami szükséges feltétele a jólműködő párkapcsolatnak: 

1. az intimitás: közelségérzés, a szerelem érzelmi vonala;
2. a szenvedély: testi vonzalom, szexuális kívánság;
3. az elköteleződés: a szerelem értelmi oldala. 

Ezek egyensúlya elengedhetetlenül fontos a tartós házassághoz, a harmóniához. Ha bármelyik sérül, megbomlik az egyensúly, az veszélyezteti a szeretetkapcsolat tartósságát, elevenségét, a teljességet.
Hogy módosul a képlet, ha valamelyik alkotóelem hiányzik?

• intimitás+szenvedély= romantikus szerelem
• intimitás+elköteleződés=baráti szeretet
• szenvedély+elköteleződés=beteljesületlen szerelem

Érdemes a fenti képleteken elgondolkodni.
S ha már a hiányokról esett szó, muszáj megemlíteni, hogy azért bajos az együttélés, mert ott eleve hiányzik az egyik láb: az elköteleződés, s ha átbeszélés, „átstrukturálás” nélkül történik a házasságkötés, sajnos elakadásokra lehet számítani. Egész egyszerűen más a dinamikája az együttélésnek és a házasságnak.

A házasság egy döntés. Ahogy döntést hoztunk Krisztus mellett, s nem érzelmeink dobálnak jobbra-balra, úgy döntést kell hoznunk házasságunkban is, nem szabad, hogy az érzelem diktáljon, krízis idején különösen rossz tanácsadó.
Sok minden tartozhtat még a megszelidítéshez, de a lényeg: az egymás megismerése, a döntés, felelősségvállalás, az én+én=MI életközösség kiépítése, és tenni a kapcsolatért naponta, a kapcsolatot teremteni, ápolni.

Egy döcögősen működő kapcsolat illusztrálására egy elhidegült baráti viszony jutott eszembe: ha megromlik a viszony két barát közt, eleinte csak kevesebbet találkoznak, aztán elmaradoznak a közös kávék, játékpartyk, aztán ritkulnak a telefonhívások, s amikor egy kis idő múltán találkoznak, olyan nehezen megy a beszéd, esetleg erőltetett. Mert elhidegültek a felek. Gazos lett. Hogy szebbé legyen, azért újra tenni kell. Úgyanígy történik ez egy házasságban is, csak ott esetleg nem annyira látványos, mert a felszínen mindig van történés: csekkbefizetés, menzadíj, gyerekek előadásai…stb., s nem nézünk a dolgok mélyére, azt hisszük, azért, mert beszélünk, intézzük a dolgokat, a legnagyobb rendben van a kapcsolat. S nem ritka, hogy valakinél borul a bili.

Mindenki jól működő, harmonikus kapcsolatra vágyik, de nem érnek rá. A fent leírtakat mérlegelni kell, s dönteni: kinek mi mit ér? Mindez nagyon sok, kitartó, állhatatos munka, idő, utánajárás, lemondás, alkalmazkodás. De megéri!

„A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.”

b./ Nem érek rá
A barátok, a társ, a jó kapcsolatok, az ízletes zamatos gyümölcs az kell, de az Adományozó, a sok befektetett munka, az áldozatvállalás nem kell. Az ige pedig világosan beszél: amit vetünk, azt aratjuk. Ma sokan készen szeretnének mindent, lehetőleg instant.
Többen úgy vélekednek, hogy ők már sokkal jobbak, mint a nagyátlag, mert lelkiismeretesen eljárnak vasárnaponként templomba. Igen, de azt kell, hogy mondjam, a tartós házassághoz ez önmagában édes kevés.

Mi minden szükséges a jó működéshez?
- sok odafigyelés, ajándékozás
- kedvesség, bátorítás, dicséret, meglepetés
- megértés, elfedezés
- a különbözőségek összehozása
- szépen, szólni, becézni
- sok beszélgetés, humor
- közös programok szervezése, minőségi idő
- közös könyvolvasás , feldolgozás
- közös film, színház

Ezek nagy része többeknél ismeretlen, mert mindent készen szeretnének a kereskedőnél.
Ha azt szeretnénk, hogy valódi társunk legyen, akkor meg kell őt szelidíteni, időt kell szakítani áron is, és társnak igen jó, ha mellénk szegődik: a szeretet, az alázat, a tudatosság, a dolgokon felülemelkedés képessége. Vigyázni kell, nehogy besétáljon az ellenség a nyitott ajtón. Sajnos tapasztalat, hogy a gonosz „zsenialitása”: elrabolja az időnket, azonban, ha mégis odaszánjuk magunkat egy megoldásra, elrabolja a figyelmünket. Ellene kell tenni!

„…szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit.”

c./ Türelem
Ha a kelt tésztát úgy akarjuk készíteni, mint egy kevert süteményt, rágós, szalonnás lesz, ehetetlen és emészthetetlen. Ha a jól működő, tartós házasságot 5 perc alatt akarjuk létre-vagy helyrehozni, hasonló masszát kaphatunk. A türelem esélyt ad a változásra. A szeretet hibái ellenére is meglátja a másikban a szépet. A szeretet szeme a bölcs emberé. Bölcsesség pedig csak Istentől van. Meglátni egy adott helyzetben a másikban a szebb, az igazi arcát. Hernyóban a lepkét. Krisztusi módon. Látni a másikban a pillangót, Krisztus szeretete. A szeretettől megpuhulnak a legkeményebbek is, a jégtömbnek hitt férjek/feleségek elolvadnak. S aztán jön az újabb probléma: ki kezdje? Persze, hogy ő, a másik! Miért mindig én? Amíg az egódominancia nem hagy alább, mindig előjön ez a kérdés. Ki fog munkálódni, hagyni kell rá időt. És sajnos nem fog feltétlenül minden azonnal sikerülni, de újra és újra talpra kell állni. Türelem kell hozzá. Minden bukás, probléma egy újabb lépcsőfok lehet előre.

„ Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...”

d./ A beszéd mint a félreértések forrása
Fontos a közös családi nyelv, pároknak az intimszótár. Igen ám, de eddig el is kell jutni.
Általános emberi probléma minden emberi kapcsolatban, nem csak párkapcsolatokban: a kommunikáció. Az értő kommunikáció. Bármily hihetetlen, meg kell tanulni kommunikálni, s itt elsődleges része ennek a folyamatnak az ÉRTÉS. Meg kell tanulni azt érteni, amit a másik mond, megtanulni érteni objektíven a fülünkkel, s nem szubjektíven a szívünkkel. (A füllel érteni, s nem szívvel itt kifejezetten a kommunikációra vonatkozik, nem keverendő kicsit sem a kis herceg ismert mondatával; az teljesen másra vonatkozik.)

Általában ugyanis sajnos az történik, hogy a másik fél személyes érzelmein keresztül, egyéni receptoraival hall. Ez fakadhat önzésből és félelemből egyaránt. Önzésből, mert nem a másik mondanivalójára, gondjára figyelünk, hanem azonnal magunkra formáljuk; álljon itt egy egyszerű példa: a beszédet indítványozó beszámol örömmel gyermekei sikeréről, s a másik nem ezt hallja, hanem azonnal egyéni családi szótárára fordítja, s azt érti meg, ő milyen rossz anya. Nagyon gyakori ez a reakció minden más témában is – azt tapasztalom. Vagy félelemből, mert ha a másik olyan témát feszeget, mint pl. betegség, hajlamos a hallgató azonnal azt gondolni, ez vele is megtörténhet, s már rég nem az üzenet feladója a fontos.

Meg kell tanulniuk a pároknak, hallani, érteni, s abból a biztos, s megmásíthatatlan alapból kiindulni, hogy a másikról minden körülmény között a legjobbat feltételezem, és semmit nem teszek bántó szándékkal.
S mit értünk a kapcsolatokban kommunikáción? Azt, amikor két ember beszélget, közösséget formál, s mondandójuknak van közös tartalmi pontja. Ha egy pár csak felszínes, „csekkbefizetős” témákról beszélget, az sajnos egy bombakész kapcsolat. A bombajó kapcsolat elengedhetetlen feltétele, hogy a pár közös kommunikációja az 1. szintig tartósan eljusson. A kommunikációnak 5 szintje létezik: az
5.szint a sablonok szintje
4.szint a tények szintje
3.szint ötletek, vélemények szintje
2.szint az érzelmek szintje
1.szint az intim kommunikáció szintje (Mihalec G.)

Azután ami még nagyon fontos, az a „hogyan?” Segítjük vagy hátráltatjuk partnerünket abban, hogy megnyíljon felénk? Ha uraljuk, leszidjuk, alkalmatlan időben szólunk, sok jóra nem számíthatunk. Fontos egy beszélgetésben a visszajelzés szóval, gesztussal, a nonverbalitás minden eszközével.
Nagyon fontos ügyelni arra, hogy egy pár életében nem maradhat elrendezetlen dolog, csak azért, mert nem akarjuk megbántani, de nekünk feszültséget okoz, ha rosszul esett valami, el kell mondani. Fel kell tárni, el kell rendezni. Mondani kell alkalmas időben, megfelelő módon, hogy el lehessen rendezni, egyébként esélyünk sincs a helyes építkezésre. Ha arohadt almát a zsákban hagyjuk, hiába pakoluk rá egészségeset, elrohasztja. És ha megbeszélte a pár, utána pont van. Tilos visszafelé tekinteni, tilos a horgászat!

„- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap!”

e./ Szertartások 'Oh, ezen a pénzen egy egész csomag kávét vehetnék!’ Igen, ha beül egy pár valahova kávézni, annak az árán valóban, akár egy egész csomag kávét vehetnének, s abból hány csészével főzhetnének otthon… Igen. Akarsz-e tartós kapcsolatot? Mert ennek elengedhetetlen része a szertartások, az egymásra fordított minőségi idő beiktatása, rendszerességgel. Nem lehet az életben mindent gyakorlati, materiális alapon vizsgálni. Lábasból is olcsóbb az ebéd, mert akkor nem kell tányért mosogatni. De a pillanat! Az a bizonyos pillanat meghal, ha korlátozunk gondolkodásunkat, lehetőségeinket.

A kávé, az étterem csak egy szimbolikus kép arra vonatkozóan, hogy minden pár teremtse meg a saját maga hetenkénti, naponkénti szer(etet)tartásait. Az páronként, életszakaszonként és sok egyéb körülménytől függően változó. Lehet a szertartás egy-egy alkalmankénti kimozdulás: mozi, színház, kirándulás, és lehet rendszeres /heti, havi/ egy-egy közösen elköltött reggeli, vacsora, kinek milyen a beosztása. Szerény tapasztalatomat megelőzésképpen megosztanám: nem, nincs szabad, fehér hely a naptárban, azt nekünk kell létrehozni. Áron is! Mindenkinek a saját életteréhez, életritmusával összhangban kell ezeket kialakítania: egy békés vacsora egy étteremben, otthon gyertya az asztalon, egy koccintás, közös társasjáték…

f./ És amire még érdemes odafigyelni:

• a szótármegújításra: a ’légy szíves’, a ’köszönöm’, a ’nagyon kedves vagy’, a ’hagyd, majd én megcsinálom’ kifejezéseknek házasságmegtartó erejük van;
• a megbecsülésre; amíg még megvagyunk egymásnak: rácsodálkozni, hálát adni, tudatosítani naponta;
• a kifejező szeretetre: ’szeretlek, mert szeretlek’;
• az engedelmességre: ki-ki álljon a kapcsolatban a helyéra, áldás csak így várható;
• a határokra: figyelni egymásra, s ugyanakkor szabadon hagyni, életteret adni a másiknak;
• a megbocsátásra;
• a szexuális életre, ami, ha jól működik valódi erőforrás, ha nem, akár válóok is lehet;
• a lényeglátásra.

 Mindehhez az őszinte, szeretetteljes beszéd az alap. Nem elég megérteni, meggyőződni minderről, döntést kell hozni ezek mellett.

g./ Tiéd az egyetlen a világon:
Ennyi ideig, 10-20-40-60 évig együtt?
A szelidítés nem elvesztegetett idő?
Látszólag ugyanolyan rózsa, mint másé, nem?
Hogy lehet, hogy nem csábít más rózsája?

Felel a mese is, nagyon fontos. De önmagában a mesében nem hiszünk. Azonban ez a mese a tartós megszelídítés illusztrálására nagyon alkalmas. Ha Valaki megszelídített, kialakul a kötődés, a szeretet.
De önmagában még akkor sem megy, mert a szeretet csak úgy önmagában nincsen.

Nándi is, én is Krisztus drága vére árán megváltott emberek vagyunk, s tudjuk, tapasztaljuk, akkor működik, ha Ő az alap, s akkor semmiféle külső körülmény hatására nem szakad el a hármas fonál.

„A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."

Hiába tanultunk meg sok mindent, hiába tudunk sok mindent észből, irgalom, kegyelem nélkül, új szív nélkül nem megy!

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.”(Ezékiel 36, 26)

"- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.”

"Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok." (Ézsaiás 43,19-20)

„Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Mózes 14,4)

„Ha engedelmesen hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az ÚR.Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára. Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn.” (5Mózes28,1-3)