Luther és Kálvin felfogása a házasságról és a családi életről
Megérintett ez a tanulmány, érdekes volt elolvasni. A család évében különösen szeretettel ajánlom.
Húsvéti jelképeink
1. Bárány
A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.
Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk".
2 .A tojás
A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.
Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak.
A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt.
A tojás, a belőle kikelő madárral, a sírjából feltámadó Krisztust is jelképezi, amellett, hogy a termékenység ősi jelképe is. A téli időszak utáni első tojások éppen húsvét idejére estek, valószínűleg ezzel függ össze, hogy az emberek a tavasz érkezése feletti örömüket a tojások kifestésével, hímzésével fejezték ki.
3. A nyúl mint nem keresztény jelkép:
A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk is német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi.
Valószínű, hogy tévedésről van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból is eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a múlt század végén a képes levelezőlapok elterjedésével igen sokfelé eljutott.
S mindez miért? Mert akkor sem nézték, hogy hogyan is jött a nyúl a képbe, csak elfogadták a talmit normálisnak.
Természetesen Krisztus húsvét és az életünk főszereplője. Ha szimbólum, s a valódi, tényleges húsvétot ünnepeljük, akkor nem a nyulat, hanem a bárányt érdemes a húsvét fókuszába állítani, hogy ne járjunk úgy, mint Móricka, aki a szorzótáblának csak a dallamát ismerte. A báránycsoki épp olyan finom, mint a nyúl, s ha kisgyermekként már ezt szokja meg gyermekünk, ez lesz neki a természetes.
A hála
Húsvétra készülve az egyik, ami a legintenzívebben zakatol bennem: a hála. Valaki lemond a jogáról, a hatalmáról, s nem hogy lemond, önként az életét adja, hogy nekem, neked, nekünk életünk legyen.
A hála az egyik alapvető érzése a boldog embernek, hogy élünk-e mindannyian vele, választás kérdése. Dönthetünk úgy, hogy hálátlanul élünk, de az a rossz hír, hogy akkor csak a magunk életét nehezítjük meg vele, annak gyümölcseivel (zúgolódás, morgolódás, békétlenség, viszálykodás…) lakik jól az ember.
Az örömhír viszont az, hogy a hála választható, tanulható, megismerhető, életünk szerves részévé válhat. S mennyivel szebb, nyugalmasabb a hála gyümölcseiben, gyümölcseivel élni, mint szeretet, békesség, öröm, jóság, kedvesség, megelédedettség.
Egy hálacsokrot nyújtok át idézetekből:
„Mindennap azt kéne mondani, hogy köszönöm, így kéne kezdeni minden napunkat. (...) Alázatosan kell élni, borzasztó alázatosan, és ez egy idő után beválik.” (Temessy Hédi)
„A hála: talajigényes virág, csak nemes szívben tud gyökeret verni.” (Szent-Gály Kata)
„Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal.” (John Robbins)
„A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.” (Osho)
„Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.” (Alphonse Karr)
„Köszönöm, amit látok:
a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan;
mindennek jelentése van.” (Vas István)
„Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie...” (Paulo Coelho)
„Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni - pedig éppen erre gondolnak legkevésbé az emberek - a hála érzésével.” (Ravasz László)
„Az elégedettség titka, hogy hálásak vagyunk az élet ajándékáért.” (Ernst Ferstl)
Áldott ünnepre készülődést! Hálás szívvel, megelégedve, a lényegre koncentrálva! Áldást, békességet!
A húsvét eredete, története
A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett.
A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval rokon. A szó a magyarban nem található meg, de Csíkményságon a húsvéti körmenet neve: kikerülés, más vidékeken a feltámadáshoz kapcsolódik. A magyar szó: húsvét, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.
A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián-naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.
A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé. (Ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben)
A húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat "elkerülte".
A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. A húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul.
Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását.
A húsvét a legrégibb keresztény ünnep, és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe. A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ egy része arról, hogy Jézus - amint azt előre megmondta - harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt.
1. Királyi zászlók lobognak, Fénylik titka keresztfának; Az élet ottan halni tért, Holtával nyervén drága bért.
2. Átverve szeggel tagjai, És kinyújtva szent karjai; Idvességünknek ára lett, Bűnünkért ő tett eleget.
3. Dávidnak bétölt írása, Minden népeknek mondása: Isten, kit felfeszítetek, Úr lesz e fán felettetek.
4. Légy áldott, oltár s áldozat, Mellyel Krisztusunk áldozott: Holton az élet elesett, S holtával adott életet.
5. Élő kútfő, Szentháromság! Téged áldunk, legfőbb Jóság! Kérünk: a kereszt győzelmét, Közöljed vélünk érdemét! (Református énekeskönyv,344.)
Hallgassuk meg e csodás dicséretet! /Orgonán játszik: Berkesi Boglárka/
(Dallam: Középkori himnuszdallamból.
Szöveg: ”Vexilla regis prodeunt”
Venantius Fortunatus Poitiers-i püspök (530-609) latin himnuszából)
Áldott feltámadásünnepet kívánok szeretettel!
A tündér, a tó meg a sas, avagy a heti gyerekszáj
„Egymást szeretni kell, nem megenni, az ételt pedig megenni kell, nem szeretni.” – hangzott újra a jól ismert szülői szózat a fiúknak, mert valami a vacsinál éppen nem annyira volt a foguk alá való. Bólogattak, hogy tudják, értik, rendben. Johanna, mint a Törpök Okoskája, beleegyezően helyeselt, „Igen, igen, mindent meg kell enni, mert sok benne a vitamin.”
Közös játéknál Johanna:
- „Csanád, Csanád én leszek a pillangó, te meg az imádkozó sas!”
Johanna ismerkedik a világgal:
- „Anyukám, Anyukám, az nem tudom mi. Hogy hívják a neve?”
Autóban utazva a cd-lejátszóból hallgatja, dúdolja a refrént babalányunk: „Elcsendesül a háborgó tó, elcsendesül a háborgó tó…”, majd kiegészíti: ’ó, igen, majd ha kisüt a nap, megyünk a Balaton tóhoz!’ (Az említett éneket: https://www.youtube.com/watch?v=epSBgXuhYbo )
A héten mi, a lányok eléggé lerobbantunk, betegeskedtünk, majd szép lassan a többiek. Éppen mentünk az orvoshoz, és ahogy az lenni szokott, beszélgettünk.
- Tudod hova megyünk Johanna?
- Igen, persze, a doktor nénihez. És a Csanád is doktor bácsi szeretne lenni.
- Igen. És te mi leszel?
- Tündér. Nagy szünet, majd: Orvos. Újabb szünet után: Peppa.
Kéretik nem megbotránkozni, hanem a lényeget érteni: igyekszünk következetesen megtanítani Johannának (is), hogy határozott különbséget tudjon tenni a szeretni és az imádni szó jelentése és használata között. Bár még nem teljesen érti, de azt tudja, érzi, hogy az imádás az a szeretetnek a csúcsa, annál nagyobb szeretet, erősebb kötelék nincs. Elmondtuk, s tudja is, csak Jézust imádjuk, s mindenki és minden mást szeretünk.
Együtt játszottunk, s egyszer csak megáll, odabújik hozzám, és azt mondja nekem:
- „Anyukám, te vagy az én Jézusom.”
Tudtam, hogy nem érti még a teológiai mélységet, de a fokozást igen. A maga nyelvén, a tanult képekkel, érzésekkel akarta kifejezni, milyen fontos vagyok neki. Könnybe lábadt a szemem a 3 éves ragyogó szempár előtt, s azt kérdezte:
- Sírsz?
- Nem, csak meghatódtam.
- Oh, de kedves vagy, köszi. (Empátiából ugyanis mindenkivel együtt sír egész kiskora óta.)
Virágvasárnap
Virágvasárnap vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.
A pálma a győzelem és a diadal jelképe. Ezért az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap (latinul: Dominica palmarum, németül: Palmsonntag, olaszul: Domenica delle Palme stb.). Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival (barka) helyettesítették.
"1Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, 2és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. 3Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” 4Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5„Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” 6A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. 8A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” 10Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” 11A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” (Máté 21,1-11)
A hozsanna jelentése: 'Ments meg!', 'Ó, segíts!' - a Messiás üdvözléseként használatos szó.
"Csak hulljatok virágok, pálmaágak
Csapongjon a piros szárnyú öröm
S higgyétek, hogy Dávid utódja jön
Szabadságszerző győzelmes királynak.Ő... látja már, hogy messze mint a felleg,
Fekete átok varjúraja vár
És szárnyra kap, s hogy nemsokára már
Káromkodnak, akik most énekelnekŐ... tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,
Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,
Nem marad bennük se remény, se hit...S egy szürke fa a borzongó erdőbe,
mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,
meg-megrázza zörgő leveleit..." (Bódás János: Virágvasárnap)
Mindent tudott előre: mi vár majd rá, mégis vállalta a szenvedést, a halált, hogy nekünk életünk legyen. Add Uram, hogy olyan csendesen hordjuk a terhünk, ahogy te tetted!
Hozsanna, Dávid fiának! - érdemes meghallgatni, Katt! (A szöveg kb.1 percnél kezdődik.) https://www.youtube.com/watch?v=Sh-IwAaWE5U
A tartós házasság titka 20 pontban
1. Tartsuk tiszteletben egymás különbözőségeit, s ne akarjuk a saját képmásunkra formálni a másikat, hisz nem véletlen az a másság! Persze, idő kell az összecsiszolódáshoz, de fontos tudni minden esetben, hogy a különbségekben semmi rendkívüli nincs, hiszen férj is és feleség is más mintát, szokásokat hozott a házasságba. Kifejezetten örülhetünk különbözőségünknek, egyediségünknek!
2. Természetesen szükséges az alkalmazkodás, egymás elfogadása, ebben pedig mindenkor segítő motor: a türelem.
3. A szeretet mindent elfedez. Tényleg mindent. De csak a valódi szeretet. Szeretni, amikor gyenge, esendő, elviselhetetlen, kedvetlen.
4. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a rendszeres és őszinte kommunikáció szükségességét!
5. Magam megtagadása – az életemet adom. Szépen, idillien hangzik? A gyakorlatra lefordítva talán annyit jelent: előbb mosogatok el, mint a sportmagazint olvasom el, vagy éppen előbb dicsérem meg a másikat, s nem a kritikát, a hibát zúdítom rá. (Szerintem mindenkinek élénk a fantáziája, nem szükséges különösebb példatár.)
6. „Hagyd, majd én megcsinálom!” – házasságmegtartó ereje van az „előbb szeretni” típusú mondatoknak. Személyes kedvencem, s amikor a férjem ezt mondja nekem, valóban tavasz lesz a lelkemben.
7. Irgalmasnak lenni, elfedezni azt jelenti, hogy nem válaszolok rosszal, bosszúval a másiknak vélt vagy valós hibájára, cselekedetére, hanem elengedem azt. Kegyelmesnek lenni azt jelenti, hogy megadom mindazt a jót neki, amit tettei alapján nem érdemelne meg. A megbocsátás innentől már csak karnyújtásnyira van. Ez a megelőlegező, elfedező szeretet valóban építi a kapcsolatot, míg a jogos igazságunk mellett való kitartás rombol, szétválaszt, eltávolít.
8. Hűség – hűnek lenni testben, lélekben, szellemben. Érdemes figyelni az arányokra, mert a hűtlenség nem csak egy 3. személyt jelenthet, hanem hűtlennek lenni lehet a munkával, a hobbival, a focival, a telefonnal…a lista hosszan folytatható.
9. A mindennapi rohanásban, a napi rutinban nagy esély van arra, hogy elmarad az egyik lényeg: figyelni az apróságokra, a részletekre: meglepni a másikat, figyelmemmel (vagy egyébbel) megajándékozni, tisztelettel fordulni hozzá, s ki is fejezni a gondolatainkat. A dicséretnek, a köszönömnek, a légy szívesnek, a ne haragudjnak éltető, udvarló ereje van.
10. „A házasság műalkotás. Következésképpen: a házasság megélése művészet is. A művészet három fő ellensége pedig: az ismétlés, a gépiesség és a szürkeség.” (Gyökössy Endre)
11. Tudomásul kell venni: ha az egyiknek problémája van, akkor az van. És kész; nem lehet elbagatellizálni, pláne nem kinevetni. Meg kell oldani, a konfliktusokat kezelni kell, nincs szőnyeg alá söprés, legalábbis, ha tartós kapcsolatot szeretnénk, akkor nincs.
12. Közös játék, hobbi, szórakozás, koccintás – nem csak ünnepnapokon!
13. Fontos megérteni a másikat, akkor is, ha a munkája, érdeklődési köre kicsit sem azonos a mienkkel. Megérteni őt úgy, ahogy van, együtt érezni hiányosságaiban, problémáiban, segítő társnak lenni mellette: ha kell némán, ha kell, tevőlegesen!
14. Jó a különbség, de kellenek a közös pontok: egymás szellemi, lelki, hitbeli társának lenni!
15. Őrizni, óvni a bizalmat, mert ha ez elvész, nagyon nehéz – nem lehetetlen(!) – az alapokat helyrehozni!
16. Az érintéstől a szexig: simogatni, megérinteni, megölelni, megpuszilni, csókolni. A szex pedig vagy – ha az esetleges problémát nem tisztázzák a felek – válóok, vagy – ha csodásan működik – erőforrás.
17. Minőségi idő, szertartások – bármi, de kizárólag csak ketten!
18. Nélkülözhetetlen a humor, a rugalmasság. Sok veszekedéstől, feszültségtől menthetjük meg magunkat!
19. És tudni, meglátni, kifejezni a másik számára, hogy sokszor a szándék a fontos, nem a tett! Itt sokan sokszor hibázunk, érdemes fókuszt váltani, mert a hatos számjegy felőlem hézve hatos, a másik felől nézve pedig kilences.
20. És végül: tudni, hogy természetes, ha van elakadás, hogy megbomlik a harmónia – nem kell megijedni, hisz az lenne a csoda, ha mindig minden ideálisan, kiegyensúlyozottan működne. Nem az a kérdés, lesz-e nehézség, konfliktus, hanem az, hogy mikor? S ha ezt alapvetésekként kezeljük, tudatosítjuk magunkban, természetesnek vesszük, s nem valami tragédiaként éljük meg, akkor már eleve kisebb a feszültség.
De nem szabad konzerválni a problémát, hanem az alkalmas segítséget meg kell keresni!
A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak
„A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak, és még egyszer megpróbálták.” (Dennis De Young)
Az öröm egy pillanat. A boldogság egy állapot.
A boldogság egy döntés, a keserűség is az. Az öröm ráadás.
Nem úgy születünk, hogy mindent jól látunk, jól döntünk. De a szabad akarat ajándékával.
Mindenkinek van lehetősége eldönteni: kesereg a nehezeken, vagy boldog a kapott javakkal.
S ilyenkor a válaszok: „ha az én életemet élnéd…ha nekem is olyan könnyű lenne, mint neked…, nem mindenki származik ép családból…könnyű ítélkezni…ha nekem olyan férjem/feleségem lenne…”
Mondom: a boldog élet választás kérdése.
Láttam iszonyú nehézségekben, ínségben is derűs embereket, akik a kevéssel is beérték, s találkoztam sokunk számára elképzelhetetlen anyagi jó létben élő emberekkel teli szorongással, széteső családdal. Olyanokkal, akiken szépen mutat a drága ruha, a széles mosoly, csodás a családi fotó, de valójában a családi viszonyok elmérgesedtek, a gyerekek önpusztító életet élnek, a szülők csalják egymást, s nem azért csinosak, mert vigyáznak az alakjukra, hanem mert a gyógyszer szétmarja a gyomrukat.
Feltételezések, gondolatok. Vágy a másik életét élni, az ő lehetőségeit megragadni! De mi van a színfalak mögött?
Vannak csodás fényképek a közösségi oldalakon azzal a tartalommal, amit látunk: örömmel, békességben, szeretetben.
Vannak a csodás fotók a közösségi oldalakon teljesen más tartalommal, mint amit a fénykép sugall: vastag a maszk, mutatós a jelmez.
Honnan lehet tudni, mi a valóság? A gyümölcsökről. Van, aki beszél róla, s van, aki cselekszi.
Nyilván, minden pár, család, egyén életében, s bármilyen emberi kapcsolat esetén vannak nehézségek, konfliktusok. Ezek rendezése, kezelése mutatja meg leginkább a szív rejtett emberét. Nem azt, amit mond magáról, hanem amilyen valójában.
Hiszem, mindannyiunkkal van valami egyedi terve Istennek. Igen, Neki. Abban hiszek, hogy nem mi valósítjuk meg magunkat, hanem Isten valósítja meg egyedi, ránk szabott tervét a mi életünkben. Ilyen-olyan kacskaringókon keresztül végig is viszi az Ő tervét, az út hossza függ a mi döntéseinktől. Döntéseink pedig a szabad akaratunkból.
Mégis azt tapasztalom, hogy manapság sokan, azt gondolván, hogy a másiknak sokkal szebb, egyszerűbb, egyszerűen a másik „irgylésre méltó” életét, munkáját, családját vágyják…ha nekem olyan lenne, biztosan boldg lennék.
Meggyőződésem s tapasztalatom, hogy a boldogság fokmérője nem pénz, mértékegysége nem a forint.
Lehet akarni a másik ruháját, életét, de az nem ránk lett szabva, nem fog jól állni.
Lehet vágyni a másik életét, házasságát, de nem kapták ingyen. Meg kell érte dolgozni. Olyan idilli…jó nekik…micsoda szerelem…könnyen mondják: holtomiglan, holtodiglan…
A hatos számjegy felőlem nézve hat, felőled nézve kilenc. Ugyanazt látjuk más szemszögből, más képpel, más tartalommal. Hátha még az előzményeket, a gyökereket tudnánk! Óvatosan a vágyakozással, az ítélkezéssel!
Boldog, kiegyensúlyozott házasságban élhetünk, Isten kegyelméből. Nem, nem vagyunk tökéletesek, idilliek sem. Egy jó házasságban, bármilyen kapcsolatban nem két tökéletes, idilli személy van, hanem két tökéletlen ember sok szeretettel, türelemmel, irgalommal, figyelmességgel, őszinte beszéddel, problémakezeléssel, megbocsátással, felülemelkedéssel, humorral.
Győztesek lehetünk, egyrészt mert Krisztus győztesekké tett minket az Ő élete árán. Győztesek, mert tudhatjuk, bármennyi nehézség ér, akárhányszor padlóra kerülünk, kilátástalannak látszik egy adott helyzet, talpra lehet állni.
A győztes embereknek nem vágyaik, hanem döntéseik vannak.
Lehet keserűség helyett a boldogságot választani. Önsajnálat helyett az újrakezdést. Kifogás helyett a lehetőséget. Panasz helyett az örömhírt.
A győztesek olyan vesztesek, akik megértették: fel lehet állni, s el lehet indulni újra. Nem a magam erejéből.
Ez az írás gondolatok halmaza, lélektréning, élettükör. Nincs kohézió. Arra hív, hogy a tetteinkben, bennünk legyen!
Aki nem fut, pórul jár...
Fürdés közben nézegette Johanna az ablakban lévő virágokat, és megállapította: „A szép virág szép, és kinyílik, a száraz pedig nem működ.”
A pancsolás után még bohóckodhattak egy kicsit az ifjak: kirakózás, mese, autózás, babázás, ami csak belefért, és közben zenét hallgattak, s Bálint megállapította az egyik ének kapcsán: „hogy azért fals hang az volt benne” , mire Johanna konstatálta: „Igen, igen, nálunk az oviban is volt farsang. Babóca voltam. Jó volt nagyon.”
Amikor a legkisebbek délután alszanak, igyekszem úgy alakítani, hogy e nyugodt időben valami tartalmasat hallgathassak, rendszerint egy igemagyarázatot szoktam. Egyszer Johanna kicsit előbb ébredt fel, még tartott az általam hallgatott igehirdetés, amelyben Jeremiás könyvéből hallatszott részlet, illetve a szeretet horgonyáról beszélt a lelkész, s egy „újszülött, akinek minden új”, ezt tudta mondani: "igen a haramiás meg a burgonya, Anyukám, azt hallgatod? Jézus meg szeret, és a pocakomban van."(Amikor keresi Jézust, szoktuk mondani, hogy a szívünkben van. Szív vagy pocak, babánál egyre megy.)
Este meséltem, egy rég nem hallott mesét: a tehenekről. Ki nem ismerné Móricz Zsigmond A török és a tehenek című költeményét. Hetek óta nem meséltem ezt, s most újra. Amikor valami nagyon tetszik babalányunknak, akkor folyamatosan azt kéri, majd utána önállóan ő szeretné előadni. Most sem volt másként, ötször-hatszor biztos elmondtam neki, majd ő következett, szó szerint idézem: „Volt egy török Mehemed, sose’ látott tehenet,…aki nem fut, pórul jár!” Minek is cifrázni, a szövegértéssel, azt hiszem, nincs gond.
Ismét jól szórakoztunk; örömökkel teli, áldott hetet mindenkinek!
Csak egy cetli? Vagy ígéret?
Istentiszteleteken, összejöveteleken mások által írt, nyomtatott igekártyákat szoktunk kapni, mindig nagy örömmel tölt el. Olvassuk is naponta Isten hozzánk intézett üzenetét. Sok mindent el lehet mondani, de most a legfontosabbat: ez nem egy olvasmány, nem egy írás számomra, hanem Isten személyre szóló üzenete nekem. Pont nekem, az adott élethelyzetemben, az adott körülményeimben: a boldogságban, a némaságban, a viharban. Ezekből néhányat, amit a héten kaptam:
Nem az a kérdés, milyenek a körülményeim, ki hogyan ítél meg, még az sem, hogy pillanatnyi állapotomban éppen mit gondolok magamról, hanem az, hogy mindenkor, minden látható, hallható, tapasztalható ellenére prioritást élvez-e számomra Isten igéje, amely élő és ható, szétválaszt igazat és hamisat.
Ha az Úr az első az életünkben, akkor - azt ígéri, s mivel Ő ígéri, igaz, hogy - megadja szívünk kéréseit. Ha az IGE az első az életünkben, akkor meglehet, hogy bolondnak, fanatikusnak, idealistának tartanak majd, vagy kinevetnek, leginkább a hátad mögött? Nem baj, külön ajándék, hisz nem lehet több irányba is megfelelni. "Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!" (Lukács 6,26) Isten bátorít, hogy ne törj le, olyan erő Ő, amilyen oltalom nincsen máshonnan, s ne másokkal foglalkozz, hanem azzal, amit neked mond:
„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37,4)
Mindenkinek joga van így gondolni, s másként. Nem tudok mit tenni azokkal, akik nem akarnak az áldott szemüvegen át látni, nem szeretnének így élni. Isten, pont azért, mert nagyon szeret, szabadon hagy, mert az igazi szeretet nem kényszerít rá semmit a másikra. Így én sem erőltethetem.
Isten boldog, bővölködő életre hív, békességre, amit Ő ad, s arra, hogy szeretettel, jóindulattal legyünk embertársaink felé, s hogy bátorítsunk másokat. „Bízzál az Úrban, és tégy jót!” (Zsoltárok 37,3a) Micsoda szabadság ez, a lélek igazi szabadsága! Ezt meg kell cselekednünk, de mások döntéseiért nem vagyunk felelősek. Mindenkinek joga van békétlenül, kedvetlenül, keserűen pletykaszimpatizánsként, boldogtalanul élni, de nem kell engedni, kifejezetten NEM, hogy magával sodorjon, hogy hasson ránk. Ezért fontos Isten törvénye, amely felemel, és bő termést ígér (azt nem ígéri, hogy nem lesznek bajok, de azt igen, hogy kiment azokból, sőt az istenszeretőnek a javára válik), s elengedhetetlen a naponkénti beöltözés: a sisak, a páncél, a pajzs.
„Bővölködővé tesz Istened az Úr kezed minden munkájában…” (5.Mózes 30,9)
Maradjunk Őbenne, adjuk oda Istennek mindenünket: egónkat, akaratunkat, rendeljük alá magunkat, hadd formáljon, hadd alakítsa a mi életünket, s tegyük a dolgunkat! Mert mindez nem tétlenségre hív, hanem őrhelyünkre állásra, felelősségvállalásra! Ámen!
Oldalak
Témakör
Címkék
