Aki nem fut, pórul jár...

Fürdés közben nézegette Johanna az ablakban lévő virágokat, és megállapította: „A szép virág szép, és kinyílik, a száraz pedig nem működ.”

A pancsolás után még bohóckodhattak egy kicsit az ifjak: kirakózás, mese, autózás, babázás, ami csak belefért, és közben zenét hallgattak, s Bálint megállapította az egyik ének kapcsán: „hogy azért fals hang az volt benne” , mire Johanna konstatálta: „Igen, igen, nálunk az oviban is volt farsang. Babóca voltam. Jó volt nagyon.”

Amikor a legkisebbek délután alszanak, igyekszem úgy alakítani, hogy e nyugodt időben valami tartalmasat hallgathassak, rendszerint egy igemagyarázatot szoktam. Egyszer Johanna kicsit előbb ébredt fel, még tartott az általam hallgatott igehirdetés, amelyben Jeremiás könyvéből hallatszott részlet, illetve a szeretet horgonyáról beszélt a lelkész, s egy „újszülött, akinek minden új”, ezt tudta mondani: "igen a haramiás meg a burgonya, Anyukám, azt hallgatod? Jézus meg szeret, és a pocakomban van."(Amikor keresi Jézust, szoktuk mondani, hogy a szívünkben van. Szív vagy pocak, babánál egyre megy.)

Este meséltem, egy rég nem hallott mesét: a tehenekről. Ki nem ismerné Móricz Zsigmond A török és a tehenek című költeményét. Hetek óta nem meséltem ezt, s most újra. Amikor valami nagyon tetszik babalányunknak, akkor folyamatosan azt kéri, majd utána önállóan ő szeretné előadni. Most sem volt másként, ötször-hatszor biztos elmondtam neki, majd ő következett, szó szerint idézem: „Volt egy török Mehemed, sose’ látott tehenet,…aki nem fut, pórul jár!” Minek is cifrázni, a szövegértéssel, azt hiszem, nincs gond.

Ismét jól szórakoztunk; örömökkel teli, áldott hetet mindenkinek!