Mások szava a barátságról, szívemből szól:

„A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.” (Len Wein)

"A barát az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.” (Elbert Hubbard) 

"A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.” (Seneca)

„Mert a barátság nappal láthatatlan. Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.” (Petőfi Sándor)

„Néha a legjobb módja, hogy megszerezd valaki figyelmét az, hogy már nem adod neki a tiédet.” (Cameron Jibril Thomaz)

„Van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél." (Példabeszédek 18,24)

"Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (János 15,12-13)

Micsoda ígéret, csodálatos! "Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe." (Máté 25,23)

"Mit kívánok az új év küszöbén?
- Ha a kevesen hű lehetek én
dicső Uramhoz, az nekem elég.
Magasztalom hát s áldom a Nevét." (Füle Lajos: Mit kívánok?)

Hűség: felelősségteljes kitartást jelent. Szliárd elhatározásból fakadó ragaszkodás egy személy, közösség vagy egy eszme mellett. A hűség több, mint ragaszkodás: akkor válik igazán hitelessé, ha próbákban, elnyomásban is kitartunk.

Isten maga  a szeretet, s azt ígéri, hűséges marad mindazokhoz, akik az Ő nevét félik: „Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.” (Zsolt.25.10)

Isten azt kéri, legyünk hűségesek hozzá: „Féljétek az Urat és szolgáljatok néki hűséggel.” (Józsué 24.14)

Mindig hűségesnek lenni: örömben, bajban, nehézségben, próbában, hitpróbában. Mindig, mindenkor.

És ő nem hagy magunkra, hűség hűséget eredményez, azt ígéri: „Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a hűség kincsét.” (Jer. 33.6)

Tartsunk ki a próbákban is, Istenhez hű mindennapokat kívánok! Velünk az Isten!

Nem elég nemet mondani a rosszra, a sérelmeinkre, nem elég kizárni a hamisat az életünkből. Nem elég nemet mondani a világra, a zajra, a lármára, a bűnre.

Igent kell mondani a jóra, igent kell mondani Istenre. Így teljes a kép.

És fordítva is igaz: ha igent mondtál Istenre, mondj nemet a bűnre, a rosszra!

S ha megtörtént a nem, kimondtad az igent: elköteleződtél. A legjobb helyre, a legjobb személyhez. Elköteleződtél a hit, az Isten mellett.

Az elköteleződés adott ígéretet, hűséges hozzáállást jelent, „amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.” (Wikiszótár)

Tehát cselekvés. „Ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,26)

Az Isten nem ír listát, hogy naponta mit vár el tőlünk. Az érezheti esetleg elvárásnak, aki még nem értette meg, hogy az Isten iránti hála ösztönöz cselekvésre. Nincs elvárás, de a Vele járásnak, az igenünknek, az Ő szeretete megtapasztalásának szükségszerű s elválaszthatatlan velejárója a hitből fakadó tett.

Ha nemet s igent is mondtál, kezdj el áldásokat mondani, jó dolgokat szólni, dicsérni, bátorítani, biztatni. Kezdj el cselekedni, szólni a jót szívből, ne kötelességből! „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Példabeszédek 18,21)

Isten nem erőszakos. S pont mert az igazi szeretet nem erőszakos, választási lehetőséget ad. De a legféltettebb kincseinek, nekünk, embereknek, féltő szeretettel azért elmondja : mondj nemet a rosszra, igent a jóra, mert ami mellett döntesz, amit vetsz, azt aratod. Elmondta, mi jár áldással, s mi von maga után átkot. Válaszd az életet! Kezdj el élni, lélegezz, lüktess Istennel!

„Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az Ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az Úr, azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd. De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” (5Mózes 30,15-20)

Nagy zaj, lárma, rohanás, délután fél 5, forgalom. Mindenki rohan, szalad, ideges, erőszakoskodik az utakon, semmi tolerancia, figyelmetlenség.

A fenti alaphangulatban sikerült úgy kikanyarodnom az egyik mellékutcából egy főútra, hogy egyszerre majdnem 2 oldalról is belém jöttek autóval. Nem mondanám, hogy hibátlan voltam az esetnél, de nem direkt hajtottam ki egy jármű elé, egyszerűen nem lehetett látni a parkoló autóktól a jobb oldalról érkező gépkocsit. Figyelmes volt, lassított, s még csak nem is mutogatott.

Ám a bal oldalról érkező nagy hatalmas, piros autó sofőrje hatalmas rágógumit rágva véletlen sem lassítva, sőt, erejét fitogtatva mutogatott, pedig neki semmi oka nem volt erre.

Talán ügyetlenek a szavak mind annak leírására, mi minden lezajlik bennünk egy pillanat alatt.

Teli az autónk egy rakat gyerekkel, akik nem mellesleg legféltettebb kincseim: a saját fiókáim. Lehetett látni, hogy valami lesz, mert jönnek, gurulnak felém, szűk a hely, nagyok az autók. És igen. Rajtam mégis semmi pánik, az Úrra gondoltam, hívtam őt. Ám még mielőtt hívtam volna, kérés nélkül is mellettem volt. Reggel, délben, este Ráhagyatkozunk.

Egy hétköznap délután történt mindez, majd egy családlátogatásra tartottunk, férjemmel igyekszünk a gyülekezet tagjait végiglátogatni, s ahogy lenni szokott, kis igés kártyákat viszünk magunkkal. Alig fél órával a fent leírtak után, Isten megajándékoz az ő igéjével, s azt mondja:

„Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsoltárok 34,8)

Vannak helyzetek, amikor egy ige, bár már sok 100-szor hallottuk, egész máshogy ér célba.
Olyan csodálatos megtapasztalni, hogy Isten őszinte bizalmat, feltétlen hitet kér tőlünk, s ráadásul ad mindent. Azt mondja neked, nekem, neki, mindannyiunknak, hogy

„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apcsel. 16, 31)

Azt mondja, legyél velem egész nap, bízd rám magad, s én őrt állok melletted, nem kell félned akkor sem ha fáj, akkor sem, ha elviselhetetlen a testi, lelki gyötrelmed.
Nehéznek, kibírhatatlannak tűnhet a fájdalom, az elhagyatottság, a magány, a gyász terhe, sőt nagyon gyakori, hogy kívülről minden irigylésre méltónak tűnik családodról, rólad, s nem látszik a szív rejtett embere, a gondolataid, hogy milyen nyomorúságban vagy valójában, mert nem tudod elmondani, hisz senki nem értené meg, mert kívülről arany az életed: tökéletes házasság, gyerekek, anyagiak, rang, hatalom, elismerés. De kong a lélek.

Van, aki segítségedre lehet: Isten maga, s ő alkalmas eszközöket is küld elénk testvérek, lelkigondozók és sokak személyében, s magát az élő igét, aminek minden szava örök, változatlan, s azt mondja:

„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ezsaiás43,2)

S még azt is mondja bátorításul, hogy természetes, amiken átmegyünk, amiket érzünk:

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot." (János 16,33)

A látható, kilúgozott Isten nélküli világ megtapasztalása és a sok rossz ellenére az az örömhír, ha az élő Istenre hagyatkozunk, Ő oltalmaz, gondot visel rólunk, angyalaival őrt áll mellettünk, ha sok baj is ér, valamennyiből kiment.

A recept fel van írva, ki kell váltani, s használni.

Hittel teli, Istennel járó mindennapokra hívlak! Immanuel az Ő neve: az Úr velünk!