Napi gyerekszáj: csodálatos a világ!

Amikor mindenki hazaér délután, rövid időre össze szoktunk ülni „kávézni” (kávé, tea, gyümölcs, uzsi), s mindenki elmondja nagyvonalakban a napját (s este a vacsinál kibővítve halljuk a sztorikat). Ez az egyik legjobb a napban.

Egyik alkalommal Csanád szokásos napi beszámolóját tartotta a tanítás után, s egy koordinátarendszert rajzolt, s lelkesen mutogatta nekünk a tengelyeket: „így a tengely, meg úgy a tengely”…

S Johanna ilyenkor természetesen itt van velünk, s a megszámlálhatatlan adathalmazt magába szívja. S ahogy lennie „kell”, át is vette a szót…”igen a tenger, meg a tenger, a tengerben vannak a halak, meg a kagylók”…

A tengelynek semmi értelme.

Vasárnap reggelre úgy ébredtünk, hogy mindent fehér hótakaró borított. Babalányunk amikor meglátta, nagyot sikítva, lobogó hajjal lelkesen szaladt, s kiabálta: „Csanád, Csanád, gyere gyorsan, esett a hav!”

Ugyancsak vasárnap, este, amikor már teljesen sötét volt, férjem megmutatta a vékony holdat Johannának, s gyermekien ráeszmélt, szabályosan a lélegzete is elállt a csillagok gyönyörű látványától, s meleg szeretettel, boldogan megállapította: „Csodálatos a világ!”

Egyik este játékosan ugrattuk egymást, mondókákat skandáltunk, s a mi gyerekkori élményeinkből is beugrott néhány. ’Úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett.’ Elég volt (vagy mégsem?) egyszer elmondanom, s babalányunk máris ismételte: „Úgy kellett, úgy kellett, káposzta és husika.”

Johannának eddig „csak” a fiúktól megörökölt verdás, macis ágyneműje volt, na de karácsonyra kapott egy igazi hercegnőset, amely párnájának egyik felén Bell, a másikon Aranyhaj látható. Minden este forgatjuk, éjszkánként mást tisztel meg az együttalvással. „Ma Aranyhajval alszom Anyukám!”- s már fordította is meg.

(A kép ’belles’ estén készült.)

Vidám napot mára, s holnapra mindenkinek!