Mesés gyerekszáj: Anyupipőke és társai

* Johanna nagyon szereti a meséket, így ma is hívott, hogy ’könyvezzünk a Mickimackóról’! Próbáltuk tanítani, hogy ’mesélni’, de el kell fogadnunk, így áll a szájára. Különben is a mesélni szónak semmi értelme, na de a könyvezés, az már valami.

Könyvszeretetét olyan szintre fejlesztette, hogy cimboráival (plüss) alszik és 1 vagy 2 könyvvel, amiből este lefekvés előtt „könyveztünk”.

Meglepőnek tűnhet, de a gyerekek kezéből a könyvet soha nem vettük ki, sose mondtunk elvből olyat, hogy ’most már tedd le, ne olvassál’, így megy el ugyanis a kedvük az olvasástól. Hagyjuk, hadd szenderedjen el velük, aztán kicsempésszük. De ő pontosan tudja, melyikkel aludt el, mert az ’Anyukám’ után reggel ’a könyvem’ az első szava.

Babalányunk szerint vannak olyan mesék, amelyikben ’sikítanak, jaaj, azok olyan izék’.

És van olyan mese, amelyikben szerepel az ’Anyupipőke’.

És létezik olyan herceg, akinek az arcán van ’bajsz’.

* Vacsorára készülődvén meglátja Johanna a tepsit az asztal közpén:
- "Óó, ez kaki!" – kiált fel riaadtan, meglepetten, őszintén a polgárcsalád legkisebbje.
No az étvágy megjött, a nevetéstől majd leestünk a székről. Jó étvágyat a nagyon finom szezonját élő hurkához, kolbászhoz. (Ezúton is köszönünk minden kostolót, nagyon finomak, kiválóak voltak.) Egy újszülöttnek pedig egyszerűen minden új, ilyet márpedig még nem látott. Nem is kért belőle.

* Barátaink ugrottak be vasárnap nagyon rövid időre, s jó vendéglátó módjára Johanna marasztalni próbálta őket: kínálta konyhájából sajttal, kérte, üljenek le…(jegyzem meg nagy örömömre szolgált látni, hogy milyen aranyosan, kedvesen és komolyan tud hívogatni, vendégül látni egy 3 éves kis palánta), s amikor látta, hogy most már biztosan mennek, valami tuti nyerő dologgal kellett előrukkolnia. Így szól a hölgyvendéghez:
- „Ó, neked nem gyönyörű a hajad, meg kell fésülni!” 
Barárnőm illendően leült, s engedte hadd fésülje végig mind a három fésűvel. Johanna óvatosan, nagyon ügyesen fodrászkodott, s közben teljesen belefeledkezve saját világába átéléssel mondogatta:
- „Ó ezek a csongorok nagyon félelmetesek, ezek a csongorok nagyon félelmetesek.”
A ’csongorok’ szó kreatív babalányunk saját szerzeménye, a kócra vagy a hajhullámra gondolhatott. A többiek sem maradtak ki a hajápolásból. Lett csongormentes gyönyörű vasárnapi hajkoronánk.

"Úgy érzed, ma nincs miért örülnöd?
Gyűjtsd csokorba mindazt, amit kaptál, s ha csak egyszer is kaptál jót, megtaláltad, amiért ma örülnöd kell!" (K.T.)

Örömteli napot mindenkinek!