A tündér, a tó meg a sas, avagy a heti gyerekszáj

 „Egymást szeretni kell, nem megenni, az ételt pedig megenni kell, nem szeretni.” – hangzott újra a jól ismert szülői szózat a fiúknak, mert valami a vacsinál éppen nem annyira volt a foguk alá való. Bólogattak, hogy tudják, értik, rendben. Johanna, mint a Törpök Okoskája, beleegyezően helyeselt, „Igen, igen, mindent meg kell enni, mert sok benne a vitamin.”

Közös játéknál Johanna:
- „Csanád, Csanád én leszek a pillangó, te meg az imádkozó sas!”

Johanna ismerkedik a világgal:
- „Anyukám, Anyukám, az nem tudom mi. Hogy hívják a neve?”

Autóban utazva a cd-lejátszóból hallgatja, dúdolja a refrént babalányunk: „Elcsendesül a háborgó tó, elcsendesül a háborgó tó…”, majd kiegészíti: ’ó, igen, majd ha kisüt a nap, megyünk a Balaton tóhoz!’ (Az említett éneket: https://www.youtube.com/watch?v=epSBgXuhYbo )

A héten mi, a lányok eléggé lerobbantunk, betegeskedtünk, majd szép lassan a többiek. Éppen mentünk az orvoshoz, és ahogy az lenni szokott, beszélgettünk.
- Tudod hova megyünk Johanna?
- Igen, persze, a doktor nénihez. És a Csanád is doktor bácsi szeretne lenni.
- Igen. És te mi leszel?
- Tündér. Nagy szünet, majd: Orvos. Újabb szünet után: Peppa.

Kéretik nem megbotránkozni, hanem a lényeget érteni: igyekszünk következetesen megtanítani Johannának (is), hogy határozott különbséget tudjon tenni a szeretni és az imádni szó jelentése és használata között. Bár még nem teljesen érti, de azt tudja, érzi, hogy az imádás az a szeretetnek a csúcsa, annál nagyobb szeretet, erősebb kötelék nincs. Elmondtuk, s tudja is, csak Jézust imádjuk, s mindenki és minden mást szeretünk.
Együtt játszottunk, s egyszer csak megáll, odabújik hozzám, és azt mondja nekem:
- „Anyukám, te vagy az én Jézusom.”
Tudtam, hogy nem érti még a teológiai mélységet, de a fokozást igen. A maga nyelvén, a tanult képekkel, érzésekkel akarta kifejezni, milyen fontos vagyok neki. Könnybe lábadt a szemem a 3 éves ragyogó szempár előtt, s azt kérdezte:
- Sírsz?
- Nem, csak meghatódtam.
- Oh, de kedves vagy, köszi. (Empátiából ugyanis mindenkivel együtt sír egész kiskora óta.)