Mesés gyerekszáj - Erzsi bohóc

Négy kedves kis szösszenet a hétköznapokból:

- Miről meséljünk ma Johanna? 
- Tudod, Anyukám arról, amikor ott van a boszorkány, de nem viccüs, mert ő akar lenni a királylány, pedig ő nem aranyos, nagyon gonosz a tükrével. A hercegnő meg a törpék aranyosak, nagyon.

Végül mégis babalányunk mesélt, íme a répás orosz népmese kicsit újragondolva (saját költés babanyelven):
"Volt egy ember, ültetett retket, és locsolgatta, aztán ki akarta húzni a földből, nem tudta. Beszorult.
-Nagymama! Segíts! Nem jön ki. Szóljunk a kutyusnak! A cirmos cicának meg a cin-cin egérnek.
Húzzuk, húzzuk, nem jön. Ó, nem tudtuk. És akkor mi történt? Szóljunk a dinnyének! És hopp, kijött!" Röviden, egyszerűen a lényeget! (A pontokért vásárolható retek és dinnye a favorit, nélkülük alig megyünk valahova, s felváltva mennek alvós cimboraként az oviba.)

Johanna alig 3 évesen igazi diplomata: - Anyukám! Nézd mit rajzoltam! Ez vagy te, egy igazi hercegnő! (ld. a képen)
A lila fülbevaló, a türkiz nyakék és a karjaim, ujjaim – úgy vélem – külön figyelmet is megérdemelnek.
Beszélgettünk még a rajzról, meg az élet nagy dolgairól, majd megkérdeztem kis művésznőnktől:
- Johanna, te kire hasonlítasz, szerinted?
- Háát, az Apára, de most te vagy az Apa, Anyukám! (Mindenki hallotta a családból, s Apának játékosan se volt ideje büszkén kihúznia magát, mert könnyes nevetésben törtünk ki valamennyien.)

- Anyukám, mondjuk el az Erzsi bohócot!
- Mit szeretnél, Johanna? - értetlenkedtem.
Pár pillanatig el kellett gondolkodnom, mit is szeretne, mire rájöttem, hogy Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője című versre gondol, az a hónap verse az oviban, és itthon mindig eljátsszuk az eseményket.

Vidám hetet mindenkinek!