Reményteljes jövő

Életem egyik legnehezebb, ha nem az eddigi legnehezebb időszakában kaptam ezt az igét, akkor, amikor emberileg még a holnap is lehetetlennek látszik.

Megterhelten, szomorúan, könnyek között, mégis reménykedve, bízva, hisz Isten azt mondta: Veled leszek, nem hagylak el, sőt, valami újat készítek, és reményteljes jövőt adok.

És így lett. Pár hónapig tartott a teljes felépülés, de közben hittünk, reméltünk. Voltál már úgy, hogy a hegy tetején vagy, de magad alatt? Ez az Istenben bízom, de érzelmileg még a történések hatása alatt vagyok, ez egy ilyen állapot. A gyógyulás ideje. Ez szükséges az újbóli talpraálláshoz.

Nincs helye az okok keresésének, bizalom van: nem hagy magamra a bajommal. AZ ÚR a veszteség sebeit meggyógyította, a gyász napjait örömre fordította, s az ígéretét beváltotta.

Mostanában újra többször jön elém ez az ige, s hála az Úrnak, nem vagyunk olyan mélységben, mint korábban, 2008-ban, de egyfajta várakozás van bennünk több területen is. Emberileg olyan jó lenne sürgetni, látni a megoldást, a választ, de két dolog biztos ebben a helyzetben (is): hogy Isten él, és munkálkodik, s bátorításul adja az Ő igéjét, s hogy a türelem gyümölcse csak terhek, próbák alatt munkálódik ki.

Ne a láthatókra, hanem a biztos, változatlan Láthatatlanra nézzünk, hitben járunk nem látásban!