Mester és tanítványa

Csanád fiunk óvodás kora óta elköteleződött a tudományok mellett: nincs nap, hogy ne bújna valamilyen lexikont, vagy ne kísérletezne.

Természetesen mindezeknek mi, a család is aktív részesei vagyunk, ha szeretnénk gombáról, sósavról és annak reakcóiról előadást hallani, ha nem. Johanna, a legkisebb mindenre kapható, kiváló alany mindenféle idomításra, tanításra.

Így történt meg az, hogy kicsi lányunk majdnem előbb tudta a katód, anód és a hő fogalmát, mint a saját nevét. Nagyon komoly továbbképzésben részesül, a lista hosszú lenne, ha felsorolnám.

A legaranyosabb, az orvososdi. Tudóspalántánk megtanította babalányunknak, hogy az orvosos játék része az is, hogy szívmasszázst adunk valakinek, ha rosszul lesz. S annak rendje, módja szerint műesés bemutatva, majd:

- Johanna, gyere, rosszul vagyok!
- Jövök, itt vadok, kejesem a szegcsontot, és (nyomja a kis kezével, s számol) 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10….aki bújt, aki nem, megyek!

Akárhányszor eljátsszák, nagyon kell nevetnem. Alig tud még valamicskét a világról, és mégis mennyit! Kombinál, összekapcsol dolgokat, asszociál. Így lehet egyszerre életet menteni és bújócskázni.

Azt hiszem, azért kell olyanná lennünk, mint a gyermekeknek, hogy bemehessünk Isten országába, mert ők feltétel nélkül, szeretettel, bizalommal fogadnak mindent.