Ha a baj, csapás felüti fejét, vannak, akik szomorúan, vannak, akik vádlón, de általában kétségbeesve kérdezik: "hol van az Isten, aki tűri mindezt"? Csak kevesen tudják, hogy Isten képes mindent jóra fordítani.

Isten ott lakik, ahova beengedik őt.

Nem gyógyulsz? Pedig 100 helyen jártál már? Ezer recept, ajánlat? Több pszichológust „elfogyasztottál”? Váltsd ki végre a receptet! Nyisd ki az ajtót, csak belülről van kilincs, szíved belsejéből!

Persze másnak könnyebb…nekik olyan flottul megy? Rájuk nézni is öröm, derű, velük minden rendben, nekik olyan könnyű. Tudod, hogy ő lenyomta a kilincset? Kiváltotta a receptet? Lehet, hogy sokszor felíratta, míg végül elért a patikába, de kiváltotta, s mi több el is kezdte a javasolt terápiát. A háttér munka a kirakatrendezésnél sem látszik, csak a csodás végeredmény. 

Neked tényleg mindenre van egy, „de”… kezdetű mondatod, vagy tényleg akarsz jobban lenni? Igazán gyógyulni, akarsz-e?
Nyavalyogsz még, mindenki hibás, vagy már nagyon eleged van magadból, és elindulsz? Nem mindent egyszerre, csak elindulsz? Megteszed az első lépést?

Azt látod, hogy másnak kiegyensúlyozott az élete? Mindenki másnak.Tízféle gyógyszert szedsz, egyik sem használ. Lelki szakemberek hadánál jártál már, akikkel szép eredményre jutottatok ugyan, de amikor az általad másoktól elvárt végeredmény nem született meg, dühöngsz haragosan magadban, hogy ez is csak felesleges kiadás volt….. vagy látod a magad részét? Látod, hogy ezer problémádnak az az alapja, hogy nem nyitod az ajtót, s ezért mindig mindenki s minden más a hibás?

Tudva, hogy Isten nem feltétlen akar minden betegséget meggyógyítani /s igen, van, amikor sokféle gyógyszert kell valakinek szednie, s esetében pont az az Isten útja(!!!) /, de te, akinél nem ez a helyzet, megteszel-e mindent a magad részéről?
Békességed van, s alázattal hordozod a gyógyulásért mindent megtéve a terheket, vagy problémákat generálsz, gyártasz?

Vedd észre végre, hogy karnyújtásnyira a megoldás! Istenben, az igében és a melletted levő társaidban, szakemberekben, gyógyszerekben - kinek miben.

De ahogy olyat sem találtak még fel, hogy eszel korlátlanul, beveszed a kapszulát s lefogsz, úgy olyan sincs, hogy gyártod az elméleteket, szorongsz, beveszed a kapszulát, s elmúlik.
Kell az önrész, a felelősség, a munka. A felelősség, hogy nem minden más miatt van. S ha más okozta is az életemben, felnőttként ez már nem érv. Mert mindannyian sértünk és sérülünk, akaratunkon kívül.

A gyógyulási esély abban áll: mire, kire nézel. A problémádra vagy a megoldásra? A gondolatod mindig lehúz, vagy reménnyel felfelé néz?

A sikeres, boldog, a jó értelemben vett szabad ember a legnagyobb bajban is megoldani akar, lehetőséget lát s rendületlenül hisz: ha csak takarító valahol, elhiszi, s tesz is azért, hogy takarítócége legyen. Ilyen elven született ínség közepette a Monopoly társasjáték: a család teljesen elszegényedve élt, s alkották meg ezt a társasjátékot, s lett milliók kedvencévé. A post-it ragasztós papír „véletlen” született, ugyanis egy erős ragasztót szerettek volna készíteni, de nem sikerült, selejtnek kiáltották ki, s ahogy ott félredobva állt, figyeltek fel e nagyszerű, újra ragadó „gyenge” tulajdonságára. Nem elkeseredtek, hanem a nehézség idején is hittek, újra terveztek. Ők azok az emberek, akik minden problémájukra megoldást keresnek.

S vannak, akiknek az élet sokkal többet ad, de vakok szemei a hálára, nem élnek, csak vegetálnak, s ha segítők sorakoznak fel szeretettel, jobbnál jobb megoldással, ők a problémájuk fontosságát éreztetve, s önmaguk körül táncolva (nagy csapda: gondolják, ha sokat tépelődnek valamin, akkor az fontosabb is) egy újabb problémát biztosan találnak, de inkább többet. Ők azok az emberek, akiknek lehet, hogy takaírtó cégük van, de folyton azon szoronganak, mi lesz, ha...? Ők azok az emberek, akiknek bár lehet, hogy háromszor annyi jót rendelt a teremtő, de nem veszik észre a gyöngyöket saját portájukon, mert magukon túl még nem jutottak, így a gyógyulás is várat magára, mert spirálisan egy helyben járnak, s „mert a másiknak könnyebb”.

A kirándulások alkalmával az utazás folyamata legalább annyira izgalmas és eseménydús, mint maga a helyszín, amit birtokba venni készülünk. Izgalmas, emberpróbáló olykor. Kezdődik ott, hogy ki ki mellett üljön, kinek a telefonja legyen csatlakoztatva a lejátszóra, kihúzzuk-e a tetőablakot vagy ne, majd folytatódik azzal, hogy az elindulást követő 10. percben valaki biztosan éhes, de legalábbis szomjas, félóra múlva pedig álljunk meg pisilni.

Így történt meg nem egyszer, hogy az országút szélén bili elő, és babalányunk kellemesen üldögélve a szabadban énekelgetve végezte dolgát. Ilyen fotót ’személyiségi jogok miatt’ nem osztok meg, de a látványnak megannyiszor maradéktalan sikere volt a turisták, az autósok körében. Johanna nem értette, mit nevetnek, miért pöckölik meg a fülét, vagy kacsintanak rá, hisz ő csak a szükséges dolgát végezte, ahogy otthon is.

Megérkeztünk a várva várt helyszínre, amit már Johanna jól ismert az Anna, Peti és Gergő című könyvből, és régóta várt, mert jó előre elmondtuk neki, hogy idén mi is megnézzük. Amikor leálltunk a parkolóba, boldogsággal állapította meg, micsoda hatalmas hegy, és mi oda felmegyünk. Bármelyikünk megirigyelhette volna, úgy szedte a kis tappancsait. Az utolsó etáp ugyan igen meredek volt, de nehézségek nélkül bevettük. Nagyon tetszettek az ’újszülöttünknek’ az apró emberek, akiket fentről láttunk. Olyan elégedetten sóhajtott, hogy tényleg elhitte: „bevettük a várat.”

Jól kiépített, hangulatos látvány fogadott különböző programokkal. A solyómbemutatót becsülettel végigültük, s nem hiába, elragadó volt, majd horgásztunk kis ’fahalakat’, végül pedig a 7 fejű sárkányt lóvágtában legyőztük. A fenséges jutalom: az ínycsiklandó kürtöskalács és hűsítő limonádé után jól esett kicsit leülni, megpihenni.

Ízléses, gondozott a virágos kert, egyenesen lenyűgöző a konyhakert.

Már azt hittük, mindent bejártunk, s akkor vettük csak észre a kis kápolnát, ahol benn magnóról ’celebrálta valaki a misét’, s közben jöttek-mentek a kirándulók. Johanna rögtön otthoni terepen érezte magát, megfogott egy hozsannás könyvet, s előre ment ’istentiszteletet tartani’. (A képen felső sor.) Kinyitotta, s mondta: „Jézus, a Megváltó, a Jézus. Énekeljük a zsoltárt, ámen.” Hosszasan, egy idő után összefüggéstelenül, de rendíthetetlenül édesen mondta, mondta a sok szakrális szót, amit hall vasárnaponként az Isten házában.

Ha már Sümeg, akkor Kisfaludy Sándor szülőházát természetesen nem hagyhattuk ki, legújabb irodalmi portrém vele készült. A ház is és a kertje is nagyon takaros, gondos, a felállított színpadot pedig akadt, aki gyorsan birtokba vette, a spontán előadás lenyűgöző volt.

Számtalan aranyköpés hangzott el a kirándulások alatt, kár, hogy nem tudtam azonnal feljegyezni, így csak néhány maradt meg az emlékezetemben, ezekből az egyik legkedvesebbel zárom:
- „Anyukám, te egy hős vagy!” – így Johanna (gondoltam valami klasszat csináltam, amiért ilyen dicséret jár).
- Miért kislányom?
- „Mert szeretsz engem!”

"1Ha engedelmesen hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az ÚR.

2Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára

3Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn.

4Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése és állataid ivadéka, teheneid ellése és nyájaid szaporulata.

5Áldott lesz kosarad és sütőteknőd.

6Áldott leszel jártodban-keltedben.

7Vereséggel sújtja az ÚR ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened, de hét úton menekülnek előled.

8Áldást bocsát az ÚR csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet neked ad Istened, az ÚR.

9Az ÚR a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz.

10A föld valamennyi nemzete látni fogja, hogy az ÚRról kaptad a nevedet, és félnek majd tőled.

11Elhalmoz majd téged az ÚR minden jóval méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáidnak, hogy neked adja.

12Megnyitja az ÚR előtted gazdag kincsesházát, az eget, és esőt ad földedre, amikor csak kell, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre.

13Úrrá tesz téged az ÚR, nem pedig szolgává; mindig fölül leszel, és sohasem alul, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd azokat,

14és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól az igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem jársz más istenek után, és nem tiszteled azokat." (5 Mózes 28)

"Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. 

Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi.Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle." (1Kor.14,1-5)