A kis csavar története
Kedves nekem a kis csavar sztorija. Egy történet arról, hogy van, aki alulértékeli magát, van, aki mindig többnek akar látszani, de csak és kizárólag ott lehetsz a helyeden, abban teljesedhetsz ki 100%-an, ahova Isten téged elgondolt, ahova tervezett. Ha kiscsavarnak, akkor ne rekedj meg a gombostű szintjén, ugyanakkor ne akarj acélhuzal lenni, ha nagy 100-as szögnek teremttettél, akkor viszont ne hidd el, hogy gombostű vagy. S tudd azt, hogy gombostűk nélkül nem működik jól a világ. Hogy varrnának a szabók? Hogy rögzítenénk egymáshoz fontos dolgokat? Lényeges: ne keseredj el már azelőtt, hogy megértetted volna az Úr akaratát! Keresd az Urat, az Ő hangját, mert csak Isten szűrőjén, s nem érzelmeidén át találod meg helyed, neked személyre készített értékes létedet!
Isten azért tart drágának és értékesnek téged, őt, engem, mert szeret. Nem tehetsz több jót, hogy jobban szeressen, s annyi rosszat sem, hogy kevésbé.
A nekünk elgondolt "csavarméret" pedig nem értékességünk fokmérője, csak rendeltetési helyünk alázatos elfogadása, betöltése.
A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
- A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból…
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:
- Maradok, ahol vagyok!…
Megígért gyerekszáj
Noha nem vagyunk híján gyerekszáj poénoknak, mostanában kevesebbszer jegyeztem le, szóvá is tettétek néhányan, úgyhogy összeszedtem egy csokorra valót:
Nálunk napi rutin, magától értetődő, hogy valaki mindig dúdol, énekel valamit, és bekapcsolódunk egymás énekébe, spontán kamarakórust alakítunk.
Johanna itt is tud az ő világából, képeiből sajátságosan érteni dolgokat, s valami döbbenetes, ahogy asszociálni tud egy szóról, történetről az ő fejében lévő dolgokra, az ő szívét, lelkét foglalkoztató élményekre.
Hogy is ne tudna, hiszen egy újszülöttnek minden új.
1. Még nyáron történt, hogy hosszas keresgélés után, felsóhajtottam, hogy:
- Na végre sikerült nagy nehezen, foglaltam egy apartmant.
Ez idő alatt Johanna békésen rajzolgatott, rám néz, s csak úgy mellékesen, spontán elkezdi:
- "Igen, Anyukám: A part alatt, a part alatt három varjú kaszál…"
Teljesen igaza van, mit is jelent az a szó, hogy apartman? Semmi értelme egy kis óvodás számára.
2. Másik élményünk is egy énekasszociáció. Egy boltba szerettünk volna betérni, s egy ismerős férfi előre engedett bennünket babalányommal kézenfogva. S a kérdésdömping azonnal elindult:
- De ki ez a bácsi?
- Józsi bácsinak hívják.
- "Ja, Józsi bácsi a tanyán, ijaija ó!..."(Gyerekdal angolból ’Old McDonalds’…fordítva)
S dalra fakadt.
3. A harmadik élményünk is zenei, s igazán azok értik, akik ismerik a két dalt. Fiaim egy nagyon szép, lassú dicsőítő zenét énekeltek egyik délután: „Here I am to worship, here I am to bow down…” – mire Johanna felismerni vél az ő szótárában is honos angol szavakat, s rázendít a teljesen más lüktetésű, felelgetős, gyors gyereknótára, megerősítést kérve tőlem: „Ugye Anyukám ez a Here I am, here I am how do you do?”
4.Nem klasszikusan egymás után született a 3 gyermekünk, ennek a gyümölcseit élvezzük. Öröm nézni, ahogy a nagy korkülönbség ellenére együtt tudnak játszani, a kicsi felnőttekre felnéz, a nagyok a kicsit óvják, de a testvéri cinkosság, huncutság kimeríthetetlen. Egyszer hangosan sírva jön hozzám, s elpanaszolta: „Anyukám, a Csanád azt mondta, hogy korlát vagyok!” Mire követi a nagy, s tájékoztat, hogy semmi ilyen nem hangzott el, csak egy nagytesós kérés: „Ne legyél korlátolt!”
5. A nyár folyamán sokat vizeztünk, fröcsköltük egymást. Johanna egy alkalommal szalad hozzám: „Anyukám, Apa megkeresztelte a lábamat.” – Kinek mi az élményvilága…
6. Családi délutáni leeresztős idill. Csanád továbbra is nagy erőkkel orvosi pályára (is) készül, s a Grace klinika epizódjain lazít olykor. Egy kimerítő nap után babalányunk is rajzfilmet nézhetett, Csanád az említett film egy részét nézte, amelyben elhangzott, hogy a nem tudom én milyen artéria elzáródva. Johanna szokás szerint félfüllelkagylózik kifelé, és felkiált: „Elzát!” Az ő világában most majdnem minden a Jégvarázs főszereplőiről, Annáról, és Elzáról szól. Egy igéből is képes ezt kihallani.
7.Tegnap a vacsoránál elmeséltem a családomnak, hogy küldött valaki nekem „Tükröm, tükröm..” címmel egy tájékozatót, s végig sem mondhattam, Johanna keservesen felkiált: „Anyukám, te nem mondhatsz ilyet, hiszen te nem vagy boszorkány!”
8. Ma délután hazafelé jövet kicsit eleredt az eső, mire mondtam Johannának, hogy elindítom az ablaktörlő lapátot. Erre ő:”Jó, jó, de újra cseppni fog!”
9. S végül egy kamszsóhaj. Telefonbeszélgetés:
- Van kulcsod, be tudsz jönni?
- Igen.
- Ok, sietünk haza, te is tanulj meg, hogy majd ha hazaérünk, tudjunk beszélgetni!
- Jó, édesanya, de ez olyan rendes beszélgetés, vagy olyan másmilyen, olyan nagy…?
- Csak olyan szokásos, délutáni.
Nagy kőzuhanás fiam lelkéről, megnyugodott, nem észosztás lesz.
Az érintett dalok: https://www.youtube.com/watch?v=_QXe8TU9r_w
Így szól Isten
Ki tudod mondani? Ki vagy te? Kié vagy? Hogy engedelmes, fegyelmezett leszel, aki nem az érzéseire hallgat, hanem a tényekre?
Így szól Isten
"Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked, "Itt vagyok számodra!"
De te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked, "Ne félj, mert én veled vagyok!"
De te nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni, hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd, meghallgatsz-e, vagy ha akarsz, kikapcsolsz.
Ha kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked, "Örök szeretettel szeretlek téged."
Akár elfordulsz tőlem, akár odafordulsz hozzám, szeretlek téged!
Szeretlek téged, mert élsz.
Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert fejlődsz.
Szeretlek, mert nem élhetsz remény és hit nélkül.
Örök szeretettel szeretlek.
Rám bízhatod magadat.
Van időm számodra.
Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran, éjjel vagy nappal, gyere hozzám, ülj le, nem kell semmit elmondanod.
Látlak.
Ha akarod, beszélhetsz.
Beszélj, kiálts, panaszkodj, imádkozz, fuss el, gyere újra...
örök szeretettel szeretlek.
Mielőtt a világra jöttél volna, az irántad való szeretetem már működött.
Szeretlek.
Azért maradsz fenn, mert szeretlek.
Nem semmisítelek meg, mert szeretlek.
Bármit teszel, veled megyek.
Amint az anya akkor sem hagyja el gyermekét, ha az valami rosszat tesz, így nem hagylak el sosem, mert szeretlek.
Engedd magadat szeretni!
Nyílj meg, engedd, hogy szerethesselek!
Engedd, hogy szerethessenek az emberek, akik rád mosolyognak,
engedd, hogy szerethessenek az emberek, akikkel együtt vagy.
Engedd magadat szeretni!
Örök szeretettel szerettelek téged, ismerem a történetedet, semmi sincs rejtve előlem.
Várom, hogy igent mondj rám.
Nem szeretnélek kényszeríteni.
Időről időre áthaladok az úton, ahol jársz, reménnyel telve várok, a hitedre, az irántam való bizalmadra.
Semmi részem nincs abban, ha te félsz tőlem, de én, a te Istened mindent megteszek azért, hogy elnyerjem a bizalmadat.
ÁMEN"
(Martin Gutl)
Bűntudat, érzékenykedés kontra bűnbánat, érzékenység
Nagy igazság, hogy az igazi istentisztelet a templomkaput elhagyva kezdődik, s ne legyen kétségünk, hogy a gonosz mindent megtesz, hogy értéktelennek érezzük magunkat, bűntudatba sodorjon, s elérzékenykedjük a történéseket, vagy még rosszabb, a feltételezéseket.
Mert a bűntudat, az értéktelenség érzése, az érzékenykedés fókuszában a jó palástjába burkolt önérzetesség, egó áll, aki dominál.
Helyette sokkal inkább a helyes bűnbánattal, az értékes vagyok érzéssel és az érzékenységgel van dolgunk.
Bűnbánat: amikor nyilvánvalóan hibázom, megbánom, megvallom az Úr előtt, ha van érintettje rajtam kívül, attól bocsánatot kérek,s utána elengedem - és ezt halálosan komolyan kell venni. Ami ezen túl van, mardos, békétlenít, nyomorilttá, rabbá tesz.
Istenre nézve tudom csak megérteni, elfogadni, hogy drága, értékes vagyok minden külső érdem nélkül, egyszerűen azért, mert Ő, a Teremtő alkotott.
Érzékenynek lenni nagy áldás, mert megértően tudunk állni egy személyhez, egy problémához, át tudjuk érezni irgalmasan az ő helyzetét, ám ha érzékenykedünk, annak fókuszában mindig a nagybetűs "én" áll, s sorolja, mert bedől a sátán apró féligazságainak, hazugságainak, hogy "rólam nem vesznek tudomást", "én csak kis csavar vagyok", én..., én... Nagyon veszélyesek a kontextusából kiragadott mondatok, feltételezések, "pletykák." Nincs "szent pletyka".
Isten igéje világosan beszél: az igen igen, a nem nem. Ha kétségünk van, azt pedig meg ell kérdezni az érintett személytől. Ilyen egyszerű. Ennyire rövid. Vigyázat az elme kész harctér lehet, pláne, ha a bombáknak bedőlünk!
Nézzünk ma is az Élet Urára, s ne hagyjuk, hogy vélt vagy valós érzéseink, gondolataink homályossá tegyék objekítvünket, hanem engedjük, hogy az élő, tisztavízű forrás által mosott lencsénk lehessen a fókusz.
/A kép forrása: internet/
érzékenykedés = egy személy minden történést, lelki folyamatot ( a másik szomorú nézését, bánatot..) magára vesz. Értsd: sértődékeny, mégpedig úgy, hogy nem tájékozódik az objektív körülményekről, tényekről, minden szubjektíven értelmez a saját szűrőjén, s érzéseit nem helyezi Isten szűrőjébe.
Gyerekszáj a születésnapi láz idején
Hetek óta nagy születésnapi lázban égünk, s számolunk vissza minden este, minden reggel.
Az úgy kezdődött, hogy az egyik nagy bevásárlóközpont aulájában egy azóta sem ismerek magamra érzés következtében egy játékautomatába 100 ft-ot dobtunk abban a reményben, hogy a gépkar mozgatásával egy bájos Elza hercegnőt halászhatunk ki.
Nem kell hozzá nagy ész és különösebb tudomány, természetesen nem sikerült, mert valahogy a babáig el sem engedett menni a gép, helyette egy igen ízléstelen színű műanyag golyót dobott ki, amiben volt egy ragadós hernyó. Érthető Johanna csalódottsága, nem? Elza helyett egy hernyó.
Sírdogált, rosszul érintette. S ez volt az a pillanat, amikor megígértem, születésnapjára valahonnan megpróbálunk előkeríteni egy plüss Annát és Elzát.
Nálunk szokás, hogy kinek mi a kedvenc hobbija, vagy jellemzi őt, aszerint dekoráljuk a lakást, az ünnepi asztalt. Johannának megígértem, minden annás, elzás lesz. Teltek a napok, egyszer csak, amikor érkezett hozzánk valaki, Johanna közölte ”Képzeld, 15-öt kell már csak aludni, és lesz a szülinapom, és minden elzás lesz: a hűtő, a fal…és...” - sorolta. Ekkor beugrott, hogy egyszer olvastam, hogy egy kisgyermek 7 éves koráig mindent komolyan, s szó szerint vesz. Ahogy Csanád annak idején 10 éve, amikor azt mondtam ’bogarat tettél a fülembe’, könnyes szemmel aggódni kezdett, mert azt hitte szegény anyukájának tényleg bemászott valami a fülébe. Így történt, hogy Johanna megtévesztődött, de hála az Úrnak idő előtt tisztáztuk, mi lehet elzás, annás, s mi nem.
És ha nehezen is, de eljött a nagy nap. Nagyon szép volt az ünnep, de még csodálatosabb a várakozás: ragyogó szemek, őszinte izgalom, felhőtlen gyermeki öröm, rengeteg kérdés, huncut mosoly, sok-sok szeretet. S ahogy készült rá…
Azt is megszokta, hogy sokan megérdezik tőle, most a szülinap közeledtével különösen: mi leszel, ha nagy leszel, hány éves vagy?...stb. Van, hogy meg sem kérdezik már, Johanna magától mondja: „ha nagy leszek anyuka leszek, fodrász, menyasszony meg lelkipásztor.” A hosszú haj, a gondoskodás, a palást…És nagyon készül. Johannával zsenge kora ellenére nagyon mélyen, részletekről, fontos dolgokról lehet beszélgetni, s mindig hangsúlyosan komolyan veszem, amit egy kisgyerek mond. Emlékszem azokra a felnőttekre, akik gyermekkoromban ugyanígy tettek velem. Nagyon jó élmény.
Egy szokásos játék alkalmával egyszer csak megállt, felém fordult, s megkérdezte: -„Anyukám, ugye eljössz az esküvőmre?” – nézett rám csillogóan értelmes szemeivel.
- Igen, kislányom, nagyon szeretnék ott lenni.
Bár keddre esett a szülinap pontos ideje, de vasárnap ünnepeltünk (első felvonás), s ezt nagyon jól kiszámoltuk, s az izgalomtól alig bírt aludni. Arra lettem figyelmes, hogy hajnali ötkor valaki a nevemen szólingat:
- „Anyukám, Anyukám, ugye ma van nekem a szülinapom?”
- Igen Kicsikém, ma van, de talán még alhatnánk egy kicsit, mit szólsz?
- "De, ha ma van a szülinapom, akkor inkább keljünk fel."
S bár meggyőztem, hogy még sötét van, talán még alhatnánk kicsit, de halkan, óvatosan, percenként megkérdezett valamit, ami az ő napjával kapcsolatos. Suttogva persze, nehogy felébresszen. Így történt, hogy jobbnak láttam felkelni, s míg a fiúk az igazak álmát aludták, mi lányok kettesben ünnepeltünk. Mégiscsak kisgyeremek, gondoltam Halász Judit Boldog születésnapot számát berakom, s eléneklem neki, de egyszer csak megállítja a kezével, s azt mondja :
- „Ne ezt, hanem a megáldjont!”
Ki mit szokott meg. Bármi nagy örömünnep, köszöntés van nálunk, ezt a nagyon szép református énekünket szoktuk énekelni, s érthető, ha ez a legszebb, akkor az ő nagy napján nehogy már mást énekeljünk. Amikor a fagyi visszanyal...Úgyhogy alig pirkadó fél hatkor Johannával pizsamában a nappali közepén, s ketten énekeltük az áldást. Korán volt, de hamar felébredtem, annyira megható volt ez a hajnali óra.Valójában leírhatatlan ez: lejegyezni, csak valamiféle próbálgatás.
Ilyenkor mindig éjjel terítek, most is így történt. Gyorsan felfedezte a kincseket, a lufikat, és nagyon sokat kérdezett, örömködött. Aztán szépen, lassan felébredtek a többiek. S eérkezett az ajándékok átadásának ideje is. S tényleg minden hercegnős volt. Amikor meglátta a babákat, örömében felsikított.
Egész nap örömmámorban úszott, s azt hajtogatta: ’ővel’, majd kijavította, ’őkkel’ alszom. Azóta is így van, sőt Anna és Elza felváltva járnak óvodába alvós cimboraként.
Azután tetőtől talpig hercegnőnek öltözve nyaklánccal, koronával énekeskönyvvel sétáltunk a templomba.
Délután s másnap is jöttek vendégek, s készülés közben csak úgy dudorászgatott immár 4 éves babalányunk, s egyszer csak nagy nevetés tört ki valamennyiünkből. Ugyanis Johanna mindig folyamatosan énekel, de nem mindenhol érti a szöveget. Őt ez azonban aligha zavarja, valamit odahalandzsázik, amit kihall belőle. Így történt az a szülinapi dallal is: „Boldog, boldog, boldog születésnapot, s ajándékul fogadd el vidám kis vakond.”
Nagy a család, a baráti kör, ovis társak - több felvonás lesz még.
Tudom, mindenkinek szalad az idő, s gyorsan elszaladt ez a négy év, s minden percéért hálásak vagyunk!
Isten éltessen drága Johanna!
https://www.youtube.com/watch?v=nxx5f8tFwYg - Kattints a szép áldásért!
Hit - önrész - siker
A hit látja a láthatatlant,
hiszi a hihetetlent, s
eléri a lehetetlent.
Azt, ami emberileg talán lehetetelennek tűnik.
De az önrész: az alázat, az állhatatosság, a türelem, a szorgalmas, verejtékes munka elengedhetetlen, az ölünkbe aligha pottyan bármi is.
A sikerhez nem lift vezet, hanem hosszú , olykor labilisnak tűnő csigalépcső, bevehetetlen hegyen szűk kis ösvény, vagy éppen ingatag függőhíd, esetleg kilométeres futópálya.
Hosszú, fáradságos munkával lehet végigjutni rajta, mert sokak vágyával, hiedelmével ellentétben a siker nem sprint, hanem maratoni futás. A tartós siker biztosan.
S azért elérhető, mert Isten már előkészítette.
Félelem vagy reménység?
Hiszek abban, hogy Istennek mindannyiunkkal személyre szabott terve van. De tudom, hogy a sátánnak is.
Látom, hogy sok mindennek lehet örülni. És sok mindenen lehet morgolódni is.
Tapasztalom, hogy lehet hálásnak lenni, s látom, a hála örömmel telivé teszi a lelket, széppé az arcot. A hála hiánya szomorú lelket, kevésbé szép vonásokat eredményez.
Lehet körülményeim ellenére megelégedettnek lenni, s a dúskáló gazdagságban is elégedetlennek.
Lehet töredékesen teljesnek lenni, és lehet mindig a hiányra fókuszálni.
Lehet látni az enyémben a gyönyörűt, de van, akinek a szomszéd fűje mindig zöldebb.
Nem közhely, hogy a szépség belülről fakad.
Nem unod még a felszínes külsőségeket, a lelki vagy szószkandereket, az irigységet, a folyamatos önigazolásokat, aminek nagyon sokszor hazugág a gyökere?
Repülni szeretnél, de még mindig egy helyben toporogsz?
Az alkalmas pillanat erre éppen a jelen: a múlton felesleges bűntudattal emészteni magadat, a jövőt nem ismerjük, reménységgel lehetünk. A ma van nekünk derűvel, akadályokat leküzdő bátorsággal, elindulással s nem kifogásokkal, mert a szárnyatört madár nem tud repülni, pláne nem szabadon szárnyalni.
Még mindig más a hibás? Vagy elindulsz? Mikor? Kezdd el még ma!
Érdemes meghallgatni: ..."nem szállhat az égen szárnyatört madár..." https://www.youtube.com/watch?v=3hyerhYM9CA&list=RD3hyerhYM9CA&start_rad... - Katt.!
A 3 és a 4 ünnepi variációi
Tegnap testvéreinknél, egy nagyon kedves családnál jártunk, ahol a kicsi lánykának, Katának a születésnapját ünnepeltük közösen. Volt nagy izgalom, lufi, torta, meglepetés, áldás. Johanna, aki napok óta várja, már csak 9-et kell aludni, hogy végre elkövetkezzen az ő nagy ünnepe, furcsállta, hogy másnak (családon kívül) is van születésnapja. Egy újszülöttnek minden új.
A képen egy 3 éves kislány, egy majdnem 4 éves nagylány (idéztem) látható. Anyukájuk pedig 34 illetve 43 évesek. Szép az élet.
"Legyen előtted jól kitaposott út,
Hátad mögül fújjon mindig a szél,
A nap melegen süsse arcodat,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten !
Ámen!" (székely áldás)
A tanítványok és a világ
Jézus mondja:
„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.
De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem.
Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre.
Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is.
De be kell teljesednie annak az igének, amely meg van írva az ő törvényükben: Gyűlölnek engem, ok nélkül.”
„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam;
de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.” (János 15,18-27)
Beszélni kell - alkalmas időben
Egyenes, tiszta, őszinte kommunikációra van szükség, hogy épüljenek, s ne sérüljenek kapcsolataink, s nem hallgatásra, önérzetességből fakadó némaságra, amelynek gyümölcsei aztán egy teljesen kitalált történetet eredményeznek a valódihoz képest. Meg kell változnia a világnak - mondják sokan. Abban hiszek, hogy óriási szerepe van ebben a változásfolymatban a kommunikációnak, s ha ez megváltozik, megváltozik a világ is körülöttünk!
“Félünk szeretni, de szeretve akarunk lenni.
Félünk az egyenes választól, de szeretünk kérdéseket feltenni.Félünk az őszinteségtől, de mindig elvárjuk, hogy mások azok legyenek hozzánk.
Félünk megtenni az első lépést, de várjuk, hogy mások megtegyék azt felénk.
Félünk a nyitottságtól, de minket nem gátol meg semmi abban, hogy másokat megbántsunk.
Félünk bízni, de megsértődünk, ha más nem hisz nekünk.
Félünk feleslegesnek lenni, de elhanyagoljuk a szeretteinket.
Félünk döntést hozni, ezért mindent a sorsra hagyunk.
Félünk a felelősségtől, ezért másokat vádolunk a mi hibáinkért.
Félünk nyilvánosság véleményétől, de másokat könnyen elítélünk.
Az mondjuk „nem szeretsz”, csak azért, hogy valaki bebizonyítsa az ellenkezőjét.
Azt mondjuk „fázom”, amikor azt szeretnénk, hogy valaki megöleljen.
Azt mondjuk „én is téged” amikor szeretetről van szó, úgy, mint ha csak másik ember érzéseire válaszolnánk, de nem vállalnánk a sajátjainkat.
Azt mondjunk „nekem mindegy”, amikor valami megérintett minket, és fáj.
Azt mondjuk „maradjunk barátok”, de nem áll szándékunkban barátkozni.
Azt mondjuk „anyu, apu, ne avatkozzatok bele az életembe!”, de minden problémánkat rájuk zúdítjuk.
Azt mondjuk „már semmit nem akarok tőled”, amikor azt akarjuk megkapni, ami számunkra fontos.
Azt mondjuk „régen nem ilyen voltál”, miközben mi is mások voltunk.
Azt mondjuk „nem akarok élni”, amikor szeretnénk, hogy valaki felvidítson.
Azt mondjuk „ez nem a legfontosabb”, amikor saját magunkat meg akarjuk győzni, hogy bele kell törődnünk valamibe.
Azt mondjuk „megcsinálom”, amikkor segítségre van szükségünk.
Azt mondjuk „jó nekem nélküled”, miközben erőlködve keresünk valakit, aki kitölti az űrt az életünkben.
Azt mondjuk „hiszek neked”, amikor a bizalom hiánya kínoz minket.
Azt mondjuk „direkt csinálod ezt!”, miközben mi is ugyanezt csináljuk.
Azt mondjuk „már elfelejtettelek”, amikor megállás nélkül gondolunk rá.
Azt mondjuk „akkor vége”, mikor azt akarjuk, tovább folytatódjon, de a mi elvárásaink szerint.
Azt mondjuk „nem vettem fel a telefont, mert elfoglalt voltam”, miközben csak féltünk beszélni.
Azt mondjuk „mindig”, „soha”, -közben nem vagyunk tudatában annak, hogy ezek a szavak mit is jelentenek-, ha azt akarjuk, hogy szavainknak meggyőzőek legyenek, és nem vagyunk képesek ezt tettekkel bebizonyítani.
Annyit minden mondunk, de mikor szükség lenne egy nyílt tekintetre és fontos szóra – összeszorítjuk a szánkat, lenyeljük a szavakat és elnémulunk. Utána újra folytatjuk ezeket az üres szólamokat. Később „gondolatban”, összerakunk egy kiváló monológot a fejünkben az összes jelentős szóval, tekintettel, mint a filmeken, és a következőkben magunknak adjuk meg a választ a megfelelő mondatokkal… Egy kiváló színház egy magányos színésszel."
(Tatyana Varukha; forditás M.K.)
Oldalak
Témakör
Címkék
