Megígért gyerekszáj
Noha nem vagyunk híján gyerekszáj poénoknak, mostanában kevesebbszer jegyeztem le, szóvá is tettétek néhányan, úgyhogy összeszedtem egy csokorra valót:
Nálunk napi rutin, magától értetődő, hogy valaki mindig dúdol, énekel valamit, és bekapcsolódunk egymás énekébe, spontán kamarakórust alakítunk.
Johanna itt is tud az ő világából, képeiből sajátságosan érteni dolgokat, s valami döbbenetes, ahogy asszociálni tud egy szóról, történetről az ő fejében lévő dolgokra, az ő szívét, lelkét foglalkoztató élményekre.
Hogy is ne tudna, hiszen egy újszülöttnek minden új.
1. Még nyáron történt, hogy hosszas keresgélés után, felsóhajtottam, hogy:
- Na végre sikerült nagy nehezen, foglaltam egy apartmant.
Ez idő alatt Johanna békésen rajzolgatott, rám néz, s csak úgy mellékesen, spontán elkezdi:
- "Igen, Anyukám: A part alatt, a part alatt három varjú kaszál…"
Teljesen igaza van, mit is jelent az a szó, hogy apartman? Semmi értelme egy kis óvodás számára.
2. Másik élményünk is egy énekasszociáció. Egy boltba szerettünk volna betérni, s egy ismerős férfi előre engedett bennünket babalányommal kézenfogva. S a kérdésdömping azonnal elindult:
- De ki ez a bácsi?
- Józsi bácsinak hívják.
- "Ja, Józsi bácsi a tanyán, ijaija ó!..."(Gyerekdal angolból ’Old McDonalds’…fordítva)
S dalra fakadt.
3. A harmadik élményünk is zenei, s igazán azok értik, akik ismerik a két dalt. Fiaim egy nagyon szép, lassú dicsőítő zenét énekeltek egyik délután: „Here I am to worship, here I am to bow down…” – mire Johanna felismerni vél az ő szótárában is honos angol szavakat, s rázendít a teljesen más lüktetésű, felelgetős, gyors gyereknótára, megerősítést kérve tőlem: „Ugye Anyukám ez a Here I am, here I am how do you do?”
4.Nem klasszikusan egymás után született a 3 gyermekünk, ennek a gyümölcseit élvezzük. Öröm nézni, ahogy a nagy korkülönbség ellenére együtt tudnak játszani, a kicsi felnőttekre felnéz, a nagyok a kicsit óvják, de a testvéri cinkosság, huncutság kimeríthetetlen. Egyszer hangosan sírva jön hozzám, s elpanaszolta: „Anyukám, a Csanád azt mondta, hogy korlát vagyok!” Mire követi a nagy, s tájékoztat, hogy semmi ilyen nem hangzott el, csak egy nagytesós kérés: „Ne legyél korlátolt!”
5. A nyár folyamán sokat vizeztünk, fröcsköltük egymást. Johanna egy alkalommal szalad hozzám: „Anyukám, Apa megkeresztelte a lábamat.” – Kinek mi az élményvilága…
6. Családi délutáni leeresztős idill. Csanád továbbra is nagy erőkkel orvosi pályára (is) készül, s a Grace klinika epizódjain lazít olykor. Egy kimerítő nap után babalányunk is rajzfilmet nézhetett, Csanád az említett film egy részét nézte, amelyben elhangzott, hogy a nem tudom én milyen artéria elzáródva. Johanna szokás szerint félfüllelkagylózik kifelé, és felkiált: „Elzát!” Az ő világában most majdnem minden a Jégvarázs főszereplőiről, Annáról, és Elzáról szól. Egy igéből is képes ezt kihallani.
7.Tegnap a vacsoránál elmeséltem a családomnak, hogy küldött valaki nekem „Tükröm, tükröm..” címmel egy tájékozatót, s végig sem mondhattam, Johanna keservesen felkiált: „Anyukám, te nem mondhatsz ilyet, hiszen te nem vagy boszorkány!”
8. Ma délután hazafelé jövet kicsit eleredt az eső, mire mondtam Johannának, hogy elindítom az ablaktörlő lapátot. Erre ő:”Jó, jó, de újra cseppni fog!”
9. S végül egy kamszsóhaj. Telefonbeszélgetés:
- Van kulcsod, be tudsz jönni?
- Igen.
- Ok, sietünk haza, te is tanulj meg, hogy majd ha hazaérünk, tudjunk beszélgetni!
- Jó, édesanya, de ez olyan rendes beszélgetés, vagy olyan másmilyen, olyan nagy…?
- Csak olyan szokásos, délutáni.
Nagy kőzuhanás fiam lelkéről, megnyugodott, nem észosztás lesz.
Az érintett dalok: https://www.youtube.com/watch?v=_QXe8TU9r_w
Témakör
Címkék
