Gyerekszáj a születésnapi láz idején

Hetek óta nagy születésnapi lázban égünk, s számolunk vissza minden este, minden reggel.

Az úgy kezdődött, hogy az egyik nagy bevásárlóközpont aulájában egy azóta sem ismerek magamra érzés következtében egy játékautomatába 100 ft-ot dobtunk abban a reményben, hogy a gépkar mozgatásával egy bájos Elza hercegnőt halászhatunk ki.

Nem kell hozzá nagy ész és különösebb tudomány, természetesen nem sikerült, mert valahogy a babáig el sem engedett menni a gép, helyette egy igen ízléstelen színű műanyag golyót dobott ki, amiben volt egy ragadós hernyó. Érthető Johanna csalódottsága, nem? Elza helyett egy hernyó.
Sírdogált, rosszul érintette. S ez volt az a pillanat, amikor megígértem, születésnapjára valahonnan megpróbálunk előkeríteni egy plüss Annát és Elzát.

Nálunk szokás, hogy kinek mi a kedvenc hobbija, vagy jellemzi őt, aszerint dekoráljuk a lakást, az ünnepi asztalt. Johannának megígértem, minden annás, elzás lesz. Teltek a napok, egyszer csak, amikor érkezett hozzánk valaki, Johanna közölte ”Képzeld, 15-öt kell már csak aludni, és lesz a szülinapom, és minden elzás lesz: a hűtő, a fal…és...” - sorolta. Ekkor beugrott, hogy egyszer olvastam, hogy egy kisgyermek 7 éves koráig mindent komolyan, s szó szerint vesz. Ahogy Csanád annak idején 10 éve, amikor azt mondtam ’bogarat tettél a fülembe’, könnyes szemmel aggódni kezdett, mert azt hitte szegény anyukájának tényleg bemászott valami a fülébe. Így történt, hogy Johanna megtévesztődött, de hála az Úrnak idő előtt tisztáztuk, mi lehet elzás, annás, s mi nem.

És ha nehezen is, de eljött a nagy nap. Nagyon szép volt az ünnep, de még csodálatosabb a várakozás: ragyogó szemek, őszinte izgalom, felhőtlen gyermeki öröm, rengeteg kérdés, huncut mosoly, sok-sok szeretet. S ahogy készült rá…

Azt is megszokta, hogy sokan megérdezik tőle, most a szülinap közeledtével különösen: mi leszel, ha nagy leszel, hány éves vagy?...stb. Van, hogy meg sem kérdezik már, Johanna magától mondja: „ha nagy leszek anyuka leszek, fodrász, menyasszony meg lelkipásztor.” A hosszú haj, a gondoskodás, a palást…És nagyon készül. Johannával zsenge kora ellenére nagyon mélyen, részletekről, fontos dolgokról lehet beszélgetni, s mindig hangsúlyosan komolyan veszem, amit egy kisgyerek mond. Emlékszem azokra a felnőttekre, akik gyermekkoromban ugyanígy tettek velem. Nagyon jó élmény.

Egy szokásos játék alkalmával egyszer csak megállt, felém fordult, s megkérdezte: -„Anyukám, ugye eljössz az esküvőmre?” – nézett rám csillogóan értelmes szemeivel.
- Igen, kislányom, nagyon szeretnék ott lenni. 

Bár keddre esett a szülinap pontos ideje, de vasárnap ünnepeltünk (első felvonás), s ezt nagyon jól kiszámoltuk, s az izgalomtól alig bírt aludni. Arra lettem figyelmes, hogy hajnali ötkor valaki a nevemen szólingat:
- „Anyukám, Anyukám, ugye ma van nekem a szülinapom?”
- Igen Kicsikém, ma van, de talán még alhatnánk egy kicsit, mit szólsz?
- "De, ha ma van a szülinapom, akkor inkább keljünk fel."
S bár meggyőztem, hogy még sötét van, talán még alhatnánk kicsit, de halkan, óvatosan, percenként megkérdezett valamit, ami az ő napjával kapcsolatos. Suttogva persze, nehogy felébresszen. Így történt, hogy jobbnak láttam felkelni, s míg a fiúk az igazak álmát aludták, mi lányok kettesben ünnepeltünk. Mégiscsak kisgyeremek, gondoltam Halász Judit Boldog születésnapot számát berakom, s eléneklem neki, de egyszer csak megállítja a kezével, s azt mondja :
- „Ne ezt, hanem a megáldjont!”

Ki mit szokott meg. Bármi nagy örömünnep, köszöntés van nálunk, ezt a nagyon szép református énekünket szoktuk énekelni, s érthető, ha ez a legszebb, akkor az ő nagy napján nehogy már mást énekeljünk. Amikor a fagyi visszanyal...Úgyhogy alig pirkadó fél hatkor Johannával pizsamában a nappali közepén, s ketten énekeltük az áldást. Korán volt, de hamar felébredtem, annyira megható volt ez a hajnali óra.Valójában leírhatatlan ez: lejegyezni, csak valamiféle próbálgatás.

Ilyenkor mindig éjjel terítek, most is így történt. Gyorsan felfedezte a kincseket, a lufikat, és nagyon sokat kérdezett, örömködött. Aztán szépen, lassan felébredtek a többiek. S eérkezett az ajándékok átadásának ideje is. S tényleg minden hercegnős volt. Amikor meglátta a babákat, örömében felsikított.

Egész nap örömmámorban úszott, s azt hajtogatta: ’ővel’, majd kijavította, ’őkkel’ alszom. Azóta is így van, sőt Anna és Elza felváltva járnak óvodába alvós cimboraként.
Azután tetőtől talpig hercegnőnek öltözve nyaklánccal, koronával énekeskönyvvel sétáltunk a templomba.

Délután s másnap is jöttek vendégek, s készülés közben csak úgy dudorászgatott immár 4 éves babalányunk, s egyszer csak nagy nevetés tört ki valamennyiünkből. Ugyanis Johanna mindig folyamatosan énekel, de nem mindenhol érti a szöveget. Őt ez azonban aligha zavarja, valamit odahalandzsázik, amit kihall belőle. Így történt az a szülinapi dallal is: „Boldog, boldog, boldog születésnapot, s ajándékul fogadd el vidám kis vakond.”
Nagy a család, a baráti kör, ovis társak - több felvonás lesz még.

Tudom, mindenkinek szalad az idő, s gyorsan elszaladt ez a négy év, s minden percéért hálásak vagyunk!
Isten éltessen drága Johanna!

https://www.youtube.com/watch?v=nxx5f8tFwYg - Kattints a szép áldásért!