Hévíz

Idén is, ha csak néhány napra csupán, de nyaraltunk a családdal öten. Olyan tartalmas volt ez az öt nap, annyira kavarog bennünk a sok élmény, mintha legalább 10 napig pihentünk volna. Pihenni? Azonnal korrigálom magam: intenzív kirándulásHEGYek vannak mögöttünk, naponta legalább 2 vár megmászásával, sajgó lábakkal, klassz izomlázzal, tengernyi élménnyel és végtelen sok örömmel. Néhányat megosztok veletek a következő napokban.

Persze, apróbb összezörrenések is adódtak, de ez annyira természetes egy kiskamasz, egy nagykamasz és egy dackorszakos jelenlétében, mint az, hogy anya kávéval indítja a napot. És amúgy is, ahol egynél több ember van jelen, feszültség biztosan adódik, csak az nem mindegy, hogyan oldódik meg. Na ebben már profik vagyunk: humor, azon belül is a szarkazmus fő helyen, rövid, tömör mondatok, világos beszéd. Bocs, lehet, hogy van, akinél nincs napi hiszti meg ’kamaszoltás’, megoszhatja titkos receptjét!

Mindig maradandó élmény a családi nyaralás. Idén kicsit tartottam tőle, mert most olyan életszakaszban vannak gyermekeink, hogy elég nehéz mindenkinek a kedvére tenni. Ez a nem lazulós, nem fürdős, egész nap csak kultúrprogram (vár, múzeum, templom) úgy tűnik bejött. Úgy szedte Johanna a kis lábait, hogy csak lestünk. Minden várat megmászott, a délutáni alvások szakaszosra sikerültek, rendszerint az autóban, de jól kiéhezett, s életében talán először hallottuk tőle a mondatot: ”Vacsoráznék!” Lazán, kellő eleganciával közölte velünk a hátsó ülésről az egyik aktuális vár megmászása után. És lám, a rossz étvágyú gyermek megéhezett.

Nálunk a kultúrprogramos kirándulás úgy zajlik, hogy pontosan megtervezzük az útvonalat, s a lehetséges összes látnivalót kigyűjtjük egy füzetbe minden tudnivalóval: nyitva tartás, belépő díjak, parkolás…, egy szóval semmit nem bízunk a véletlenre.

Kisgyerekkorom óta (még a szüleimmel) járunk a Simontornya-Enying-Balaton útvonalon évente többször, de mivel sosem célpont, hanem átutazó helyszín volt Simontornya, nem néztük meg a várat. Ezen a nyáron ezt pótoltuk: pipa!

Idén, először Hévízen töltöttünk el 2 éjszakát, kiváló szálláshelyünk volt, a Nexus apartmant mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Az egy kicsit nehezítette a közlekedést, és a szabad sétálás gondtalan öröméből elvett, hogy Hévíz főutcáját teljesen feltúrták, és komoly, olykor igen veszélyes „harci akadályok” állták utunkat. De hát ugye lássunk mindent az ’áldott szemüveggel’: Johanna nagyon boldog volt, hogy összevissza közlekedtünk, igazi kalandpark volt neki. Nekünk kevésbé. Hála az Úrnak, megúsztuk bokatörés nélkül.

Első utunk az evangélikus-református templomba vezetett, mert azt írták a neten, hogy kedden 15.00-16.00 h-ig van nyitva. Épp hogy megérkeztünk, pont ebben az órában, szaladtunk (szó szerint), hogy megnézhessük, de vagy nem állították vissza az órájukat vagy változott a rend, de nem volt ott senki illetékes. Így körbejártuk kívülről, majd tettünk egy nagy sétát Hévíz központjában. Igazi balatoni bazársor, gyorséttermek, csodálatos virágmezők és egy mozdony.

S egyszer csak egy nagy Zoo-tábla halkiállításra invitál. Persze azonnal betértünk, s épp etetési idő lévén külön, nitritív élményekkel gazdagodhattunk. Ahogy bedobták a kishalnak a nagyhalat, olyan veszekedés ment érte, hogy ’kajak’ vizes lett a ruhánk, akkorát csobbantak az akváriumokban.

A ’hazafelé’ úton betértünk a különleges formájú és színű Szentlélek templomba, ahol egy találó és alkalmazandó kiírást fotózhattunk, az előtér színpompás metlakija pedig magával ragadott. /ld. kép/ Ez egy nagyon meredek utca, itt már nagyon fáradt és éhes volt babalányunk, de hősiesen kiatartott, majd a végefelé mindig valamelyik bátyját megfűzte cipelésre.

Johanna nagyon készült a nyaralásra, s mivel még nem nagyon volt világos neki az elején (mert ez volt az első éve, amikor valamit tudatosan felfogott a nyaralás élményéből), mit is takar a kifejezés, mindenre rákérdezett, magyarázott. „És akkor most a nyaraló a haza? És nekem ez a nagy az ágyam? És mi az, hogy Hévíz? És most nyaralunk?” S napokkal előtte itthon már lelkesen készült: „Igen, és a nyaralónkban lesz konyha, ahol a lányok (Johanna és anya) főznek vacsorát meg kávét. Kis 3 éves, és már tudja, hogy lehet az anyját levenni a lábáról. Tudja, mert látja, mert levette a történésekből, hogy, ha jó pontot akarunk, anyával, anyának kávét főzünk.

Lehet, hogy mi vagyunk az elsők, akik úgy nyaraltak Hévízen, hogy nem fürödtek?

Folytatás: hamarosan, a sümegi napunkkal.