Tudod, érted, vagy csak feltételezed?

Az érzékenység áldás, mert megértővé válunk más problémáival kapcsolatosan, azonban az érzékenykedés átokká lehet, mert természeténél fogva érzelmeinkre, s nem az értelmünkre hat, így arra hajlamosít, hogy azt értsük, amit a szívünk gondol, s ne azt, amit a másik valójában közöl. Sok konfliktus, félreértés lenne megelőzhető, s így emberi kapcsolataink megmenthetők, ha érzéseinket nem kombinálnánk túl.

Mi szükséges ehhez?

• A legjobbat kell a másikról feltételezni, mert ez a bizalom alapja;
• Azt kell érteni, amit ténylegesen mond, s nem átalakítani a saját élményvilágunkból fakadó én-szótárunkra;
• Nem kell sztereotípiákat gyártani arról, a másik mit gondol;
• Meg kell kérdezni egyenes, direkt kommunikációval - az érintett személytől (!!!) -, ha kérdés merül fel bennünk.
• Nem arra figyelni, ki mit mond, feltételez, mit gondol - nem pletykálni; szent pletyka nincs!
• Elfedező szeretettel állni egymáshoz: megfeddni, inteni, ha kell, majd megbocsátani, megbékülni.

Nem olyan nehéz ez. Egyenes derék, új szív, tiszta beszéd kell hozzá - így tapasztalom.

S talán érdemesebb előbb a tükröt használni, mint a távcsövet.