Mi áll a fókuszban: megoldás vagy probléma?

Ha a baj, csapás felüti fejét, vannak, akik szomorúan, vannak, akik vádlón, de általában kétségbeesve kérdezik: "hol van az Isten, aki tűri mindezt"? Csak kevesen tudják, hogy Isten képes mindent jóra fordítani.

Isten ott lakik, ahova beengedik őt.

Nem gyógyulsz? Pedig 100 helyen jártál már? Ezer recept, ajánlat? Több pszichológust „elfogyasztottál”? Váltsd ki végre a receptet! Nyisd ki az ajtót, csak belülről van kilincs, szíved belsejéből!

Persze másnak könnyebb…nekik olyan flottul megy? Rájuk nézni is öröm, derű, velük minden rendben, nekik olyan könnyű. Tudod, hogy ő lenyomta a kilincset? Kiváltotta a receptet? Lehet, hogy sokszor felíratta, míg végül elért a patikába, de kiváltotta, s mi több el is kezdte a javasolt terápiát. A háttér munka a kirakatrendezésnél sem látszik, csak a csodás végeredmény. 

Neked tényleg mindenre van egy, „de”… kezdetű mondatod, vagy tényleg akarsz jobban lenni? Igazán gyógyulni, akarsz-e?
Nyavalyogsz még, mindenki hibás, vagy már nagyon eleged van magadból, és elindulsz? Nem mindent egyszerre, csak elindulsz? Megteszed az első lépést?

Azt látod, hogy másnak kiegyensúlyozott az élete? Mindenki másnak.Tízféle gyógyszert szedsz, egyik sem használ. Lelki szakemberek hadánál jártál már, akikkel szép eredményre jutottatok ugyan, de amikor az általad másoktól elvárt végeredmény nem született meg, dühöngsz haragosan magadban, hogy ez is csak felesleges kiadás volt….. vagy látod a magad részét? Látod, hogy ezer problémádnak az az alapja, hogy nem nyitod az ajtót, s ezért mindig mindenki s minden más a hibás?

Tudva, hogy Isten nem feltétlen akar minden betegséget meggyógyítani /s igen, van, amikor sokféle gyógyszert kell valakinek szednie, s esetében pont az az Isten útja(!!!) /, de te, akinél nem ez a helyzet, megteszel-e mindent a magad részéről?
Békességed van, s alázattal hordozod a gyógyulásért mindent megtéve a terheket, vagy problémákat generálsz, gyártasz?

Vedd észre végre, hogy karnyújtásnyira a megoldás! Istenben, az igében és a melletted levő társaidban, szakemberekben, gyógyszerekben - kinek miben.

De ahogy olyat sem találtak még fel, hogy eszel korlátlanul, beveszed a kapszulát s lefogsz, úgy olyan sincs, hogy gyártod az elméleteket, szorongsz, beveszed a kapszulát, s elmúlik.
Kell az önrész, a felelősség, a munka. A felelősség, hogy nem minden más miatt van. S ha más okozta is az életemben, felnőttként ez már nem érv. Mert mindannyian sértünk és sérülünk, akaratunkon kívül.

A gyógyulási esély abban áll: mire, kire nézel. A problémádra vagy a megoldásra? A gondolatod mindig lehúz, vagy reménnyel felfelé néz?

A sikeres, boldog, a jó értelemben vett szabad ember a legnagyobb bajban is megoldani akar, lehetőséget lát s rendületlenül hisz: ha csak takarító valahol, elhiszi, s tesz is azért, hogy takarítócége legyen. Ilyen elven született ínség közepette a Monopoly társasjáték: a család teljesen elszegényedve élt, s alkották meg ezt a társasjátékot, s lett milliók kedvencévé. A post-it ragasztós papír „véletlen” született, ugyanis egy erős ragasztót szerettek volna készíteni, de nem sikerült, selejtnek kiáltották ki, s ahogy ott félredobva állt, figyeltek fel e nagyszerű, újra ragadó „gyenge” tulajdonságára. Nem elkeseredtek, hanem a nehézség idején is hittek, újra terveztek. Ők azok az emberek, akik minden problémájukra megoldást keresnek.

S vannak, akiknek az élet sokkal többet ad, de vakok szemei a hálára, nem élnek, csak vegetálnak, s ha segítők sorakoznak fel szeretettel, jobbnál jobb megoldással, ők a problémájuk fontosságát éreztetve, s önmaguk körül táncolva (nagy csapda: gondolják, ha sokat tépelődnek valamin, akkor az fontosabb is) egy újabb problémát biztosan találnak, de inkább többet. Ők azok az emberek, akiknek lehet, hogy takaírtó cégük van, de folyton azon szoronganak, mi lesz, ha...? Ők azok az emberek, akiknek bár lehet, hogy háromszor annyi jót rendelt a teremtő, de nem veszik észre a gyöngyöket saját portájukon, mert magukon túl még nem jutottak, így a gyógyulás is várat magára, mert spirálisan egy helyben járnak, s „mert a másiknak könnyebb”.