kedves

Gyerekszáj-párbeszédek

1. Szokásos reggeli indulásnál szólok kicsi lányomnak:
- Johanna, vigyázz, ne lépj vissza az előtérbe, mert Édesapa már kapcsolja be a riasztót! Gyere hozzám, mert sikít a ház!
Babalányunk értetlenül, nagy őzike szemekkel néz rám, s fejét csóválva közli:
Anyukám, de a háznak nincs szája, oh…te, izé, na, ne viccüjjé’! (Itt persze a hangsúly sem mellékes; a viccelni szót pedig én használom így játékosan, de ő azt hiszi, így természetes.Fő az engedelmesség!)

Témakör: 

Mesés gyerekszáj: Anyupipőke és társai

* Johanna nagyon szereti a meséket, így ma is hívott, hogy ’könyvezzünk a Mickimackóról’! Próbáltuk tanítani, hogy ’mesélni’, de el kell fogadnunk, így áll a szájára. Különben is a mesélni szónak semmi értelme, na de a könyvezés, az már valami.

Könyvszeretetét olyan szintre fejlesztette, hogy cimboráival (plüss) alszik és 1 vagy 2 könyvvel, amiből este lefekvés előtt „könyveztünk”.

Témakör: 

A szerETET és a gyűlÖLET

Mindenki szeret kapni, s ez így természetes. És milyen jó adni. S milyen jó adni úgy is, hogy az ember nem vár viszonzást. Egy folyamat ez az ember életében, mire kialakul:

"Nagyobb boldogság adni, mint kapni." (Apcsel.20,35b)

Ahogy szállnak az évek, egyre rövidebb a kívánságlistánk, s azok is inkább élményvágyakat tartalmaznak.

Figyelni, időt szakítani a másikra, szeretni, adni jó! A szerETET, a gyülÖLET! A Füle Lajos vers kapcsán e gondolatok, s ez a rövid tanmese jutott eszembe:

Gyerekszáj - ünnepi kiadás

Boldog ünnepnapok, a szokásosnál kicsit intenzívebb hétköznapok. Sok élmény, vendég, érdekesség. Nem maradtunk híján gyerekpoénokból sem, amire persze babalányunk azt hiszi, úgy természetes.

Bár már mindenki karácsonyra készülődött, Johanna örömmel énekelgette játék közben, magáról megfeledkezve a Mikulás-énekeket, melyek közül családi kedvenccé lett a: „Télapó itt van, (h)Ó a csudába!” kezdetű átírt változat.

Természetesen egy kis gyermek többször kéri, hogy meséljünk neki, a meserepertoár a Csiberózsikával bővült a két ünnep között.

Témakör: 

Hogy írjuk helyesen? – Ma ezt az 5 szót jegyezd meg!

Ha ezt a "betűfát" látod, akkor valamilyen helyesírási anomáliára igyekszem felhívni a figyelmet. Ha minden héten 5-10 szónak utánajárunk, nagyon profik leszünk! Az a jó hír, hogy a helyesírás tanulható, nem föltétlen a jó hallásunktól függ. Kezdjük is!

Öt gyakori, sokszor helytelenül használt szóalakra esett ma a választásom. A "nől" és a "fől" talán népi változat lehet, de semmiképpen nem normatív alak.  Íme a mai adag:

Gyorsan a gyerek haja. ✔ És nem nől. (Helytelen alak)

Lassú csiga dombra mászik

A cserepes virágok közül különösen nagy kedvencem az orchidea, a törperózsa, a színes kála, de folytathatnám a kertbéli muskátlival, vinkával. Felsorolnom is nehéz lenne, hisz mindegyik gyönyörűen pompázik a maga idejében, ha megkapja a szükséges tápanyagot, fényt, szereti a helyét. Mert mindegyiknek más az igénye: az egyik sok fényt igényel, míg a másik kevesebbet, az egyiknek speciális, a másiknak savas, a harmadiknak sima fekete földre van szüksége.

Mester és tanítványa

Csanád fiunk óvodás kora óta elköteleződött a tudományok mellett: nincs nap, hogy ne bújna valamilyen lexikont, vagy ne kísérletezne.

Természetesen mindezeknek mi, a család is aktív részesei vagyunk, ha szeretnénk gombáról, sósavról és annak reakcóiról előadást hallani, ha nem. Johanna, a legkisebb mindenre kapható, kiváló alany mindenféle idomításra, tanításra.

Így történt meg az, hogy kicsi lányunk majdnem előbb tudta a katód, anód és a hő fogalmát, mint a saját nevét. Nagyon komoly továbbképzésben részesül, a lista hosszú lenne, ha felsorolnám.

Napi gyerekszáj

Csanád mesél egy történetet Kovács bácsi unokájáról, akit történetesen Jánosnak hívnak. Johanna, mint mindig azonnal reagál.

- Az óvodában is van János, akit Marcinak hívnak!

Szerintetek: jót röhögtünk könnyezve ma is?

(Aztán persze kiderült, hogy Marci is van, meg János is, na meg Bogi és Panni is. Vezetéknévvel sorolja a névsort.)

Témakör: 

A mai délután margójára

Egész nap az "Érthetetlen kegyelem" című dalt dúdoltam (ld. lenn), énekeltem, nem megy ki a fejemből. A belvárost vettem célba, délutáni forgalom, dugó, duda, s meg kellett állnom egy pillanatra az út szélén, hogy első számú utasomat felvegyem. Az induláskor a mögöttem lévő holt térben nem vettem észre a csodaszép, tiszta, fehér autót, akinek nagyon óvatos, figyelmes sofőrje megállt, így az autónk nem tört össze. Ezúton is köszönöm neki. Egyértelműen az én hibám volt, de Isten megkegyelmezett. És tovább dúdoltam a dalt hálaadással.

Kókuszpók

Nagy betegen fekszik az egész család. Johanna elkezdi sorolni, hogy ki mindenki imádkozik a jobbulásunkért: Bogyó, Babóca, Retek, Brokkoli, Nyuszika, Törpilla, Kókuszpók,…itt elveszítettük a fonalat. A nevetéstől.

(Azoknak, akik nem ismerik a mesét: Hókuszpóknak hívják az egyik törpellenséget, de a családi szótárban nem használatos a hókuszpókusz kifejezés, nem ismerheti Johanna a szót, a kókuszt annál inkább. Így átkeresztelte, s következetesen így hívja.)

Témakör: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - kedves csatornájára