kedves

Nagy betegen fekszik az egész család. Johanna elkezdi sorolni, hogy ki mindenki imádkozik a jobbulásunkért: Bogyó, Babóca, Retek, Brokkoli, Nyuszika, Törpilla, Kókuszpók,…itt elveszítettük a fonalat. A nevetéstől.

(Azoknak, akik nem ismerik a mesét: Hókuszpóknak hívják az egyik törpellenséget, de a családi szótárban nem használatos a hókuszpókusz kifejezés, nem ismerheti Johanna a szót, a kókuszt annál inkább. Így átkeresztelte, s következetesen így hívja.)

- Úgy kívánom a vadast – sóhajt fel Csanád. Még végig sem mondhatta a mondatot, közbeszólt „Okoska”:
- Csanád! Csak Jézust! Jézust imádjuk egyedül!
Nézünk magunk elé, majd hangosan nevet mindenki. Megértettük, hogy nem csak a korosodással ért félre az ember hasonló hangzású szavakat.

De jó volt látni, hogy bár még a tojáshéj a fenekén, de nyakas kálvinistaként szól, ha szólnia kell.

Ma nagy zöldség-gyümölcs vásárlást tartottunk, s vettünk valami különlegeset is: hurmát. Csábítóan kandikált ránk (ahogy Petőfi körtéje), az eladó jó szívvel ajánlotta, gondoltuk, meglepjük a gyerekeket, szeretjük az újat kipróbálni. A szokásos délutáni családi uzsonnát Johanna hamarabb befejezte, már elmehetett a szobájába játszani.

- Jaj, gyerekek, vettünk nektek hurmát, próbáljuk ki! - mondom én.
- Még idejük sem volt a fiúknak reagálni, azon nyomban megjelent fülig érő szájjal lelkesen a legkisebb: igen, légyszi’ gyurmázzunk! Gyurmázzunk, az nagyon jó lesz!

 Johanna azt kéri, soroljam fel neki a törpék nevét, miközben ő átszellemülten trónol, végzi a dolgát.

- Szende, Szundi, Morgó, Hapci, Tudor, Vidor, Kuka - mondom én.

Erre ő magasra tárt karokkal, csibész vigyorral, vidám, örömteli hangon felsikoltva, mint aki valami nagy felismerésre jutott:
-És a Törpilla, Anyukám ! 

Mit lehet erre mondani? Édes, és bámulatos az asszociációs képessége.

 Johannáék óvodájában jubileumi műsorra készülnek. Énekelni, mondókázni fognak a "friss" kiscsoportosok. A mondókákat bár ismeri, tudja, nem mindig mondja, ő a fejében gondolja végig azokat, szerintem képre fordítja, vizualizálja a szöveget. Jól meggondolja, mit mond. Másfél évig alig beszélt valamit, egyszer csak eleredt a nyelve, elképesztően aranyos, vicces dolgokat mond(ott), folyamatosan bővül a familiáris szókészletünk. 

Johanna első családi festménye rólunk. Teljesen egyedül készítette, az öt mosolygós szempár mi lennénk: Apácska, Anykám, Bálint, Csanád és Honana baba

Régebben olyan nehézkesen álltam neki a festésnek, mert annyi mindent elő kell venni hozzá. Ma már sokkal gördülékenyebben megy. Mi változott? A lényeglátásom. Az, hogy nem sokkal bonyolultabb elővenni a festőkészletet, mint leemelni a legót vagy a kirakót. Az, hogy nem baj, ha a konyhában  (étkező asztal) is rumli van, nem csak a gyerekszobában.

Nagy tisztelettel, szeretettel s mindenek előtt Isten iránti mérhetetlen hálával köszöntöm Dr. Szabó Ildikó igazgatóasszonyt, Hörcsök Imre egykori igazgató urat, az Igazgatóság minden tagját egyen egyenként, az összes pedagógust, nevelőt, a titkárság valamennyi dolgozóját és nem utolsósorban, a diákságot!

Ma még csinosítgattuk a templomkertet, felvirágoztuk a templomot a konfirmandusokkal, utána pedig tartottunk még egy utolsó próbát. Az énekpróbához magam is betértem Johannával karöltve, s kislányunk, mintha egész héten ezt gyakoroltuk volna vele, bepattant a sorba, s halandzsázva ismételte a vizsgakérdéseket.

Nem lehet elég korán kezdeni.

Most, hogy a kicsi alszik, a középső versenyen, a legnagyobb osztálykiránduláson van, gondoltam, csinálok valami páratlant, kikapcsolódom. Így jutottam arra, hogy vasalok és megvarrom a lyukas zoknikat.

Még az a nagyon kedves kérdés is eszembe jutott, amit a minap tett fel valaki nekem őszinte érdeklődéssel: (tényleg, nagyon kedvelem őt): mit csinálsz az én-időben? Segítsetek, mi az az én-idő?

 Az ÚR ajándéka a gyermek...humoruk is Tőle van, hiszem; fiaim kreatív ajándéka és Johannám "sosin" (rózsaszín) virágai.

"Hálát adok, Uram, az életért. Rólad zeng éneket hegy, völgy s a rét; a napokat te számolod, Uram, én mindenért hálát adok!

Hatalmad Istenem, mindent fölér, szavadra engednek tenger és szél, leborulnak a csillagok, Uram, én mindenért hálát adok!