Napi gyermekszáj

 Johannáék óvodájában jubileumi műsorra készülnek. Énekelni, mondókázni fognak a "friss" kiscsoportosok. A mondókákat bár ismeri, tudja, nem mindig mondja, ő a fejében gondolja végig azokat, szerintem képre fordítja, vizualizálja a szöveget. Jól meggondolja, mit mond. Másfél évig alig beszélt valamit, egyszer csak eleredt a nyelve, elképesztően aranyos, vicces dolgokat mond(ott), folyamatosan bővül a familiáris szókészletünk. 

Amikor tanulunk egy szöveget, mindig visszakérdezek. Így tettem most is, amikor itthon is gyakorolunk a nagy ünnepsége:
- Ki bújt a kemencébe?
- Kis Bence.
- Milyen a kemence?
- Fekete.
- Ki nem ismert a fiára?
- Anyukám. (Mamája, az eredeti)
- Milyen lett Bence?
- Orvos. (Eredeti: kormos.)

Gyermeklogika, gyermeklélek, gyermekszív. Csodálatos! A kormosnak semmi értelme. Na de az orvosnak!! /Igaz, a mondókában pont a kemence kormos,Kisbence pedig fekete, de ennek meg aztán végképp semmi értelme, a kemence nem lehet orvos/ Az élet szép, csak észre kell venni!