erő

Férjem tollából: 

Elkövetni még egy olyan súlyú hibát, ami egyenlő az árulással, az önfeladással egy nemzet életében, lelki öngyilkossággal ér fel…

Amikor nagyon nehéz volt az életünk, amikor tengernyi könnyünk kifolyt, amikor minden kilátástalannak látszott, akkor különösen sokszor olvastuk, mondtuk el ezt az imádságot. S nem csak akkor, szélcsend idején is. Családi kedvenc. S akkor is, amikor látszólag nem történik semmi, de tudhatjuk: Isten munkálkodik, terve van velünk!

 1. Éltető sodrásban
Éltető sodrásban. Ez az idei házasság hete mottója. Mit jelent a sodrás? Az Értelmező szótár szerint’cselekvés, mely által sodor valamit.’ Mindenkit sodor az élet. Ha tudatos döntések, motiváció eredményeképpen cselekszünk a mindennapjainkban, akkor sodor az élet, s a szemünk előtt egy adott cél lebeg. Ha az ember előtt nincs különösebb cél a napi rutinon, munkán kívül, akkor pedig sodródik, egyik napról a másikra él.

Legutóbbi bejegyzésemet, történetesen a grincsfáról (http://blog.ritterida.hu/cikk/2017/12/uj-divat-a-grincs-de-nalam-nyerobb... ), igen sok látogató kereste meg az oldalamon. Sok megosztás, hozzászólás.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!”(Márk 12,31) Nagyon fontos, hogy ismerjük, szeressük, elfogadjuk magunkat, s reálisan tisztában legyünk adottságainkkal, értékeinkkel, képességeinkkel. Ha nem tudjuk szeretni magunkat, hogy tudnánk mást? Ha nem megy, akkor természetes a szorongás, a (be nem vallott) irigység, a féltékenykedés, a folyamatos hiányérzet.

Amit eszünk, azzá leszünk – tartja a mondás. Ugyan ezt a kijelentést elsősorban a külső megjelenésre, a testi egészségre szokás használni, ám ennél sokkal többet jelent, sokkal többet kell, hogy jelentsen.

Tápláljuk a testet egészséges ételekkel, vízzel, hogy hidratálódjék, vitaminokkal, hogy ellenállóbb legyen. Ha elhanyagoljuk, nem figyelünk oda gondosan, tudatosan, mit viszünk be a szervezetünkbe, idő kérdése csupán, mikor jelez a vészvillogó. Öntözzük a virágot, hogy virágozzon. Ha nem locsoljuk, kókadozik, esetleg teljesen kiszárad.

November 17-én van a koraszülöttek világnapja. Mivel semmi emlékem nincs a babakoromról, így nem különösebben tudatosult bennem az a tény, hogy magam is érintett vagyok, de évente egyszer biztosan eszembe jut. 7,5 hónapra születtem, 2,35 kg-mal.

Ma már egyáltalán nem látszik rajtam, hogy milyen picike is voltam, azt is a szüleim, nagyszüleim elmeséléséből tudom csak. Nyitott szemmel járva a nagyvilágban, tudom, mekkora kegyelem, hogy mindenféle károsodás nélkül élhettem túl ezt a korai kíváncsiskodást.

Isten ígéretei igazak. Ha megígérte, ha Ő ígérte meg Neked és nem más, akkor igazak, elkészítettek. Hogy mikor teljesedik be, múlik rajtad is. Akkor következik be, amikor Isten alkalmasnak látja az időt, ez nem kérdés, ez alap. Azonban, hited, gondolkodásmódod vagy éppen hitetlenséged, kicsinyhitűséged késleltetheti a megígért javakat.

Nagy csend, nyugalom van az életedben? Vagy inkább a szürke hétköznapok monotonitása jellemzi: a megszokott napi rutin, rohanás egyik helyről a másikra, bevásárlás, ügyintézés…? Úgy érzed semmi különös nem történik? Szélcsend van?

Vagy éppen kisebb-nagyobb problémák emésztik mindennapjaidat? Esetleg valami tragédia törte ketté az életedet, vonta el örömödet? Vihar van?

Akár így, akár úgy érzel, egy biztos:

Életem egyik legnehezebb, ha nem az eddigi legnehezebb időszakában kaptam ezt az igét, akkor, amikor emberileg még a holnap is lehetetlennek látszik.

Megterhelten, szomorúan, könnyek között, mégis reménykedve, bízva, hisz Isten azt mondta: Veled leszek, nem hagylak el, sőt, valami újat készítek, és reményteljes jövőt adok.