Lélekápoló

Adventi gondolatok - december 19. - Két vers

Mai adventi elcsendesedésünkre két verset hoztam. A megtérésről. Az apai útmutatás érett gyümölcséről. Mind a két vers szép bizonyság. Nem kívánnak különösebb magyarázatot.

A Lélek munkája mind a két vers, hiszen - bár két különböző korból valók - egy az érzelem, egy a bizonyság, egy az út, az EGYETLEN.

Líra két külön korszakból, de a lélek dallama, fájdalma, bűnbánata, majd megtérése ugyanaz. Elkészíttetett: Elvégeztett.

Adventi gondolatok - december 18. - Az imádságról

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep az imádságé!

Ha az ima szokásunkká válik, akkor a csoda, a rácsodálkozás életstílusunkká, az áldás hétköznapjaink főszereplőjévé. Áldásban élhetünk.A kiborulás, a bajorientált látás helyett sokkal gyümölcsözőbb a leborulás, az imádság ereje.

Az imában az a jó, hogy az ember kezéből Istenébe kerül minden dilemmánk, örömünk, nehézségünk, s tudhatjuk, Ő a legjobb tanácsos, irányító, gondviselő.

Adventi gondolatok - december 17. - A szeretetről

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a szereteté.

„Az Újszövetség nyelvén szeretni azt jelenti: azt teszem a másikkal, ami neki jó. Nem mindig az a jó, hogy simogatom. Néha az a jó, hogy keményen megfogom, és visszarántom valami veszedelem elől.” (Cseri Kálmán) 

Adventi gondolatok - december 16. -

Legyen a mai elcsendesedésünkben a főszerep a háláé, amelynek fontos alapja az elköteleződés!

Az elköteleződés adott ígéretet, hűséges hozzáállást jelent, „amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.” (Wikiszótár)

Tehát cselekvés. „Ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,26)

Adventi gondolatok - december 15. - A türelemről

A mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a türelemé. A türelem témája hatalmas falat. A türelem mint a Lélek egyik gyümölcse.

Ugyanakkor a türelem az, amiért talán életünk végéig mindenkor tudatosan kell dolgoznunk, a gondolatainkat tudatosan kell a jóra, a helyere irányítani, hogy megálljunk egy várakozásban: türelmesek legyünk. A türelem hatalmas falatjából egy szeletet hozok most nektek, egy trörténetet: 

Adventi gondolatok - december 14. - Hiszed-e valóban, amit hiszel?

A mai adventi elcsendesedésünkre Isten ígéreteiből hoztam egy szeletet. 

Vizsgáljuk meg szívünket, majd tegyük fel a kérdést: Hisszük valóban, amit hiszünk? Vagy csak egy szép idézet?  Hisszük Isten ránk (is) vonatkozó ígéreteit örömben, bánatban, felhők felett és a "padlón" is? Egyaránt? De úgy tényleg: komolyan.

Hány kiló pesszimizmustól, mennyi aggodalmaskodástól, félelemtől szabadulnál meg, ha Isten Rád vonatkozó ígéreteit nemcsak betű, hanem tartalom szerint is, teljesen hinnéd? Teljesen. Valóságosan.

Adventi gondolatok - december 13. - Tudok rajta változtatni?

Adventi elcsendesedésünkben figyeljünk ma arra, hogy mire van ráhatásunk, és mire nincs. Egyáltalán nincs. És mire van? S hogy a kettőt ne keverjük össze!

Tapasztalom, hogy sokszor aggódunk olyan dolgokon, amelyekre egyáltalán nincs ráhatásunk. Ha megtanuljuk megkülönböztetni azt, ami rajtam múlik és azt, ami nem, sok energiánk szabadulhat fel. Talán nem is gondolnánk. Te mennyivel lennél "könnyebb"? Gondolkodjunk ma ezen: előre, felefelé tekintve, reménységgel, imádságos lélekkel! 

Adventi gondolatok - december 12. - Uram, van időm!

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep az időgazdáslkodásunké, az azon való elcsendesedésé! Hogyan élünk a kapott idővel?

Uram, van időm

Uram, elindultam,
kint mentek az emberek.

Mentek,
Jöttek,
Siettek,
Futottak.
Futottak a kerékpárok,
Futottak a szekerek,
Futottak a teherautók,
Futott az utca,
Futott a város,
Futott minden.

Futottak, hogy időt ne veszítsenek.
Futottak az idő nyomában, hogy utolérjék az időt, hogy időt nyerjenek.

Adventi gondolatok - december 11. - Az élet napos vagy árnyékos? Mitől függ?

Ahogy az első adventi videóbejelentkezésben/blogbejegyzésemben ígértem, az adventben minden nap egy törénetet, egy kedves személyhez fűződő értékes emléket hozok nektek elcsendesedésre, gondolkodásra, újratervezésre.

Adventi gondolatok - december 9. - Szóljunk ÉDESEBBen!

Adventi elcsendesedésünkben legyen ma a főszerep az ÉDESEBB szavaké és az igezbeszédé. Mit is jelent mindez?

A legnagyobb akadály két ember között, hogy én értek valamit, s ő is ért valamit. Amíg nem tanulunk meg a másik szemüvegével, az ő kontextusába helyezkedve szemlélődni, addig szűk a perspektíva, sok aggodalom, szorongás, feszültség emészthet. Ha látjuk a fókuszváltás eredményeképpen a másik szemüvegével is az adott dolgot, sokkal szebb reményeink lehetnek, nagyobb eséllyel kerülhetjük el a félreértéseket, a helytelen én-diagnózisokat.

Oldalak

Feliratkozás RSS - Lélekápoló csatornájára