A Szívkert gondozója

Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2021. ápr. 13. 16:35

A nem várt események ellenére (hajnali mentő, izgalom ld.: itt elolvasható) nagyon megható névnapi ünneplésben lehetett részem. Csanád fiam az alábbi verset írta nekem. Nem is igazán találok szavakat.

Vérvörös Élet
Bősz dobogása
Alkonyi kertem
Rengeti, rázza.
Vészes e kert itt,
Nincs se palánkja,
Nincs se virága,
Nincs se lakása.

S mégis e helyre,
Ős, buja, romlott,
Régi telekre
Angyali asszony
(Fénylik ezüstön)
Lép be merészen,
Lép be vidáman,
Lép be egészen.

Vágja, hasítja
Férfierővel
Fát, miből épít
Nagy türelemmel
Tölgyfakerítést:
Védi a kertet,
Védi a földet,
Védi a lelket.

Fogja az ásót,
És föl is ássa.
Gaz ki a földből,
Lyukba palánta.
Ülteti gonddal
Kék ibolyákat,
Kék nefelejcset,
Holdviolákat.
Házat is épít:

Rója a deszkát,
Fúrja-faragja,
S rakja a téglát,
Készül a ház is.
Lesz-e lakója?
Lesz! Ki a kertnek
Rendbe rakója.

--o--

Szívdobogás is
Megszelidül már,
Kármini kertre
Északi fény jár.
S mégis amíg még,
Szívdobogás van,
Szívi virág is
Lesz e lakásban.