Lélekápoló

Azt mondta a férjem, a Nándi, hogy ez a nap más, mint a többi, és kaptam nem szokásos csészéből szokásos reggeli kávét.
Aztán azt kérdeztem tőle, mit jelent neki a születésem. Azt mondta: „mindent; teljesen megváltozott az életem, sokkal gazdagabb lett.”

Hála van a szívemben a reggeli ébresztőért, valóban gyermeki örömmel, önfeledt sikítással ébredtem a csodaszép virágkosaram láttán, amely úgy volt az ágyam mellé készítve, hogy az első pillantáskor a rózsaszín csodát láthassam. 
Meghatódtam. 

 A boldogság egy állapot. Az, hogy van Valaki, aki úgy szeretett engem, hogy életét adta, és gyermekévé fogadott, halálának váltsága árán az Övé lehetek, örökké – ennél nagyobb boldogság nem létezik – már itt e földön lenn. És ha Ő szeret, akkor mindig szeret. Ő és az Ő szeretete nem változik. Ha hozzá tértünk, akkor mennyei lakosokká is lettünk egyben, ami elvehetetlen, ennélfogva a boldogélet stabil, konstans, állandó; boldog a megtért ember mindig – körülményei ellenére. Állapota a boldogság. Állapothatározó.

Több kedves ajándékot kapott a férjem születésnapjára. Fiúktól különleges édességeket, Johannától egy rajzot és egy pótkupakot, ha esetleg bármikor szüksége lenne rá, tőlem pedig többek között két mozijegyet.

Amikor a mozijegyeket lefoglalni készültem, már nyúltam is a telefonhoz, hogy egy kedves baráti házaspárt is elhívjak magunkkal, aztán mégis úgy maradtam magammal, hogy – bár mindig nagyszerű velük -, azonban mi általában nagyon ritkán vagyunk kettesben, legyen ez most egy ilyen. Azok az első megérzések… Ember tervez…

Az örömhír ma is érvényes, ma is ugyanaz: megszületett, meghalt, majd feltámadt a megmentő, a megtartó, a szabadító, magára vette szennyes ruhánkat - és Benne, Vele minden megoldódott. Minden.

Mindezt azért, hogy nekünk életünk legyen. valódi életünk. Örök életünk. Boldogéletünk.

Bármi is a gondod, bármi is nyomja a vállad, lehet, hogy ömlenek a könnyeid és vigasztalhatatlan vagy, bátorítson, hogy van, segítség,van, AKI gyógyír s Nála valódi a reménység, a békesség!

A héten is több ember meghalt. Körülöttünk is és a tágabb ismerettségi körben is. Váratlanul mentek el, vagy betegek voltak, de nem lehetett tudni távozásuknak végét. Elmentek. Ahogyan egyikünk sem tudhatja földi pályája idejének végső időpontját.
Ma mindenki a választásról beszél. Sziklaszilárd meggyőződésem, hogy nagyon fontos ez a kérdés, és nagy felelősségünk ebben részt venni, és felelősen döntenünk. Ehhez kétség sem fér.

A magyar köztudatban az alábbi mondatok sokáig mint hiteles, a vértanúk által kivégzésükkor valóban elmondott szavak éltek. A valóság az, hogy e mondatok később, stílusuk alapján a 19. század vége körül, ismeretlen szerző által elképzelt mondatok.

A kivégzés napjáról számtalan, sok esetben a szemtanúk által lejegyzett feljegyzés és visszaemlékezés maradt fenn, azonban ezek egyike sem említi e mondatokat, szerintük a vértanúk némán mentek hóhéraik elé.

Alázat, állhatatosság, egyenes beszéd, derű. Példakép. Szavak, amelyek Szilágyi Áronról eszembe jutnak.

Szilágyi Áron ma, 2021-ben, Tokióban, ismét aranyérmet szerzett kardvívásban. Háromszoros olimpiai bajnok ő immár.

A felkészülés idején, korábbi riportokban, egy-egy versenyt megelőző nyilatkozatában, majd az éremmel a nyakában is: Szilágyi Áron egészen természetes módon alázatos.

Ma 112 éve született Radnóti Miklós.
Micsoda bölcsesség néhány sorban! S aktuálisabb, mint valaha! 

Emlékezzünk nagyszerű munkásságára az alábbi klasszikussal!

NEM BÍRTA HÁT...
/ Dési Huber István emlékére

Egy történet az újratervezésről. A viharok közötti örömről. A mégis-reményről. Az Isteni gondviselés elfogadásáról. A Tőle való időzítésről. Ezek megéléséről napi szinten.

Szeretem a tavaszt. Ahogy éled a természet: minden virágzik, illatozik. Szerettem volna a húsvéti asztalra fréziát. Ám úgy alakult a sok szolgálat, egy hosszabb családi kirándulás miatt, hogy mégsem lett.

22 év 22 képben - 22. házassági évforduló. Mennyi, de mennyi minden történt, és mégis mintha 22 pillanat lett volna.

Öröm és bánat, megannyi ajándék és veszteség, magasság és mélység, édes és keserű - megéltük valamennyit.

Sokat tanultunk egymásról és egymástól. Változtunk: kívül és belül. Sokasodtunk. Nevettünk és sírtunk. Fejlődtünk. Öregedtünk, ráncosodtunk, de nem szeretnénk már zsenge korúak lenni.

Mindez ajándék, minden kegyelem.

"Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben." (Zsolt.118,23)