Kimondani se merem!

Alázat, állhatatosság, egyenes beszéd, derű. Példakép. Szavak, amelyek Szilágyi Áronról eszembe jutnak.

Szilágyi Áron ma, 2021-ben, Tokióban, ismét aranyérmet szerzett kardvívásban. Háromszoros olimpiai bajnok ő immár.

A felkészülés idején, korábbi riportokban, egy-egy versenyt megelőző nyilatkozatában, majd az éremmel a nyakában is: Szilágyi Áron egészen természetes módon alázatos.

Szilágyi Áron nem alázatoskodik, nem hord álarcot, nem beszél mellé, hanem alázatosan szól. Asszertíven. Aki rendben van magával, így tesz. Ő elmondta: győzni érkezik Tokióba.

Kimondta, amit sokan csak alázatoskodva "elálszerénykedtek" volna. Az alázat azonban nem azt jelenti, hogy magunkat kisebbnek gondoljuk, hanem azt, hogy önmagunkat helyesen értékeljük.

„Az alázat a valóság helyes ismeretéből következő természetes és józan magatartás. A valóság helyes ismerete a feltétele annak, hogy valaki természetes módon alázatos legyen. És mi a valóság? Az, hogy ennek a világnak Isten az ura. Ő minden embernek ad bizonyos képességeket, lehetőségeket, adottságokat, hogy azokkal mások javára éljen, s ezzel el is kell számolnunk Istennek. Ő a világmindenség ura, aki mindnyájunknak ad valami ajándékot azért, hogy azt hálásan élvezzük, és egymás javára szolgáljunk vele. Aki ezt tudja, és komolyan veszi, az egészen természetes módon alázatos.” (Cseri Kálmán)

Az alázat nem magától születik. Ahogyan a cseresznyét nem akasztjuk a fára, hanem a fa fajtája határozza meg a hajtást, majd a termést, ugyanúgy az alázat is belülről fakad. A belső mag határozza meg gondolatainkat, szavainkat, viselkedésünket. A büszkeséget és nagyképűséget – vagy: az egészen természetes alázatot.

Aki tudja, honnan jött, ki az alkotója, az tudja, mi a célja, ahogyan azt is: kinek adja a dicsőséget, s kinek mond hálát.

Szilágyi Áron 2017-ben így nyilatkozott:

“Rióban tett első nyilatkozatomban azt mondtam, hogy áldott ember vagyok. Hadd fűzzem fel ezt a köszönőbeszédemet erre a gondolatra: nem csak azért vagyok áldott, mert olimpiai bajnok lehettem, nem is azért mert ezt a díjat ma este megkaptam. Sokkal inkább azért, mert Isten megáldott egy fantasztikus menyasszonnyal, egy szerető és támogató családdal. Remek barátokkal, akik megfelelően kritizálnak, egy olyan edzői csapattal, akikkel éjjel-nappal dolgoztunk azon, hogy újra a dobogó legfelső fokára állhassak. Nagyon köszönöm nekik.
Őszintén azt gondolom, hogy nemcsak én vagyok áldott, hanem egész Magyarország is, hogy van a sport nekünk, hogy van az olimpia nekünk.” (Forrás: 777, 2017)

Ma, 2021-ben, a harmadik arany utáni első riportban Szilágyi Áron hosszasan sorolja, ki mindenkinek hálás (családjának, barátainak, egyesületének, mindenkinek, aki őt valamilyen módon támogatta), majd a riporter kérdésére azt válaszolta:

„Kimondani sem merem. Elképesztő kilenc éven vagyunk túl. (…) Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki engem ebben segített. Így öt perccel a döntő után nem tudok még idézni a történelemkönyvbe. Elképesztően boldog vagyok, hogy ez összejött, itt állhatok és nyilatkozhatok a harmadik aranyamról, de hónapok lesz szerintem, amíg fel is fogom. (...) Nagyon hálás vagyok minden szurkolónak, minden magyar embernek, tudtam érezni, hogy mennyien vannak mellettem, énekeljük együtt jó hangosan a himnuszt. A riporter kérdésére: Mit mondana most Gerevich György (mgj.: Sz.Á. egykori edzője)? „Biztosan elsütne valami viccet, valószínűleg azt mondaná, hogy ideje lenne akkor most már megtanulni vívni. De ő sajnos egyik olimpiai aranyamat sem érhette meg, ugyanakkor nagyon-nagyon hálás vagyok neki, amit tőle kaptam, azokat az alapokat senki más nem tudta volna lerakni, s minden , amit elértem nagyon nagy részt őneki is köszönhető.”

Nem illemből, „izzadságszagúan”, elvárásból mondta mindezt, hanem egészen egyszerű természetességgel, ösztönszerűen ez fakad belőle: az alázat, a hála.

Óriási példakép ő.

Elképesztő munka, szorgalom. Állhatatosság. Hit. Alázat. Hála. Öröm. Szavak, amelyek Szilágyi Áronról eszünkbe juthatnak.
Egy csodálatos döntőt láthattunk ma is. Üres volt a stadionban a nézőtér, de hiszem, nemcsak mi énekeltük a nappalinkban a himnuszt, hanem sokunk szíve egyszerre dobbant, s ért össze ma koradélután. Legyen még sok ilyen közös, meghitt, hálás pillanatunk nekünk, magyaroknak! Hajrá Magyarország!

Dicsőség Istennek és hatalmas köszönet Áronnak!

(A kép forrása: internet)