Család

Egymás mellé szerkesztve e két fotót, leültünk, s néztük, hosszasan. Azon gondolkodtunk Nándival, csendben, magunkban, melyik a szebb? Ki ne vágná rá azonnal, az első. Pedig egyikőnknek sem ilyen egyértelmű. Nándi azt mondta, az elsőn a szépségtől sugárzom, a másodikon az élettől. Én azt mondtam, az első Nándit szerettem meg, de most már a másodikat szeretem, ő az igazi. Fiatalságból középkorú felnőtt, de örök fiatal, sötét hajból világos, tiszta, sebhelymentes arcból ráncos, mégis sima arc, éles látásból szemüveg s még élesebb látás, külső szépségből inkább belső.

A kirándulások alkalmával az utazás folyamata legalább annyira izgalmas és eseménydús, mint maga a helyszín, amit birtokba venni készülünk. Izgalmas, emberpróbáló olykor. Kezdődik ott, hogy ki ki mellett üljön, kinek a telefonja legyen csatlakoztatva a lejátszóra, kihúzzuk-e a tetőablakot vagy ne, majd folytatódik azzal, hogy az elindulást követő 10. percben valaki biztosan éhes, de legalábbis szomjas, félóra múlva pedig álljunk meg pisilni.

Idén is, ha csak néhány napra csupán, de nyaraltunk a családdal öten. Olyan tartalmas volt ez az öt nap, annyira kavarog bennünk a sok élmény, mintha legalább 10 napig pihentünk volna. Pihenni? Azonnal korrigálom magam: intenzív kirándulásHEGYek vannak mögöttünk, naponta legalább 2 vár megmászásával, sajgó lábakkal, klassz izomlázzal, tengernyi élménnyel és végtelen sok örömmel. Néhányat megosztok veletek a következő napokban.

"...futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam..." (2.Tim.4,7)

Legalább 20 éve készülök, hogy eljussak az apai felmenőim falujába, Pándra. Innen származik névadó dédnagymamám, akit mindenki csak Ida mamaként emleget a családban és férje, a dédnagyapám, aki a helyi, pándi református gyülekezetben szolgált.

Az elmúlt pár napban az évi szokásos emmausi lelki hetünkön voltunk testvérekkel, ahol 2 személyes igét, ígéretet  minimum kapott mindenki. Az egyik az enyémek közül a képen.

Hiszem, hogy Isten szava igaz, utat mutat, tanácsol, reménységgel tölt el, választ ad a bennünk lévő kérdésekre, egyszerűen: vezet az Úr.

Hálás vagyok a kapott igékért: megerősít, bátorít, irányt mutat.

Dicsőség az Úrnak!

1. Ebédnél rövid párbeszéd:
- Olyan hangulatos a református temetőben sétálni, csöndes, zöld, olyan otthonos.
- De szellemes vagy!

2. És egy másik rövidke:
- Sebtiben gyere le az asztalról!
- Johanna, tudod mit jelent a sebtiben?
- Igen: gyere le az asztalról!

Elnémul minden vádolóm...A pünkösdre készülő bűnbánati istentiszteleten a fenti igét kaptam:"Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak..." (Ézs.54,17) 

Olyan jó ezt újra és újra elolvasni, tudni, tudatosítani, hogy jóban-rosszban Isten oltalma alatt vagyunk, Tőle van a jó, s megóv a csapdáktól, az ellenségtől, ha hisszük, ha kérjük. S csodálatods tudni azt, hogy minden Tőle van, minden Rá mutat, s hogy a legrosszabbat is jóra fordítja, csak Ő képes erre.

Férjem a középiskolai éveinek egy részét Pannonhalmán, a bencéseknél végezte. (Ez a történet is megér egy misét, majd később, biztosan hosszabb írás lesz.) Csak jót, szépet hallottam tőle ezekről az évekről, a tanárokról, a mesterekről, a tudás szélesítésének megannyi lehetőségéről.

Csanád fiunk mindig nagyon vonzódott a tudományokhoz, s az élet minden szelete, apró mozzanata érdekli, utánanéz, olvas.

Mióta gimnazista lett, az idejét kicsit át kellett rendeznie, s ami a szíve közepe: a teológia, a kémia és a biológia, azokkal foglalkozik különösen elmélyülten és kitartóan.

Az alábbi  áhítat 2018. május 8-án hangzott el a Kecskeméti TV Örömhír című műsorában. Szeretettel teszem közzé férjem szolgálatát:

http://kecskemetitv.hu/musorok/oromhir/oromhir-57 - Kattints!